Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)

Szabadsàg

*Manuel szemszöge*

-Manuel!Manuel-hangos kiabàlàsra èbredtem. Azonnal felkaptam a fejem. Ella volt az. Hirtelen fel ült az àgyba de majdnem le is szèdült.
-Manuel. Segìts kèrlek. Ùgy fèlek.-keservesen sìrt. Magamhoz öleltem közben nyomogattam a nővèr hìvò gombot.
-Sssh. Ne sìrj. Itt vagyok. Szeretlek.-èreztem ahogy abba maradt a zokogàsa ès szabàlyosan kezdte el venni a levegőt. Kicsit el toltam magamtòl ès akkor meglàttam èdes kis mosolyàt.
-Köszönöm-suttogta majd hirtelen el àjult.
-Gabriella. Gabriella.-elkezdtem ràzni de semmi. A gèpek elkezdtek sìpolni. A nővèrek ekkor rohantak be ès azonnal ki küldtek. A fejemet fogtam ès bele vertem egyet a falba idegesègemben.
-Manuel haver mi folyik itt?- Peti ès Milàn jelent meg a folyòsòn.
-Megölöm azt a gyereket.-mèrges voltam az egèsz vilàgra. El akartam menni de a fiùk vissza tartottak.
-Mi törtènt?-mindent el mondtam nekik egy nagy sòhaj kìsèretèben. Èpp szòhòz akartak jutni mikor ki jött az orvos.
-Minden rendben. Ne aggòdjòn. Küzd a szervezette ez teljesen normàlis az ilyen betegeknèl. Melyikük  Manuel?
-Èn vagyok az.
-Magàt hìvja-az orvos mosolyògva elment. A fiùkat ott hagytam ès azonnal be rontottam a szobàba.
-Kicsi làny.- el öntöttek az èrzelmek mikor meglàttam milyen kis gyenge.....

2 hèt el teltèvel Gabriella vègre haza jöhetett. Az összes cuccàt el vittem magamhoz. Nem akarom egyedül hagyni. Ha èn nem tudtam bent lenni nàla akkor a fiùk voltak bent. Mèg Danny is bent volt nàla.
-Haver nyugi màr minden rendben van. Haza jöhet.-Bruno segìtett mèg az ùtolsò simitàsokban.
-Tudom csak izgatott vagyok. Annyira hiànyzik màr.-Bruno el nevette magàt.
15:00 volt mikor rà nèztem az òràra. Jèzusom mennem kell.
-Bruno kösz mindent viszont most mennem kell. Csàò haver.-lepacsiztunk ès màr indultam is a kòrhàzba. A kòrteremből zenèt hallottam ès hangos nevetèst. Danny volt bent nàla ès zenèltek.
-Nagyon jòl nyomòd. Nem is csoda hogy Manu annyira szeret tèged.-elkezdtem hallgatozni kicsit.
-Tudod èn mèg mai napig nem jöttem rà mit làtt bennem. Egy egyszerű làny vagyok.-Danny erre felnevetett.
-Folyamatosan csak kicsi lànynak hìv a szàma utàn. Nem hiàba. Kedves vagy, okos, imàdni valò, gyönyörű, csodàs hangod van ès imàdni valò hogy ilyen pici vagy. Eskü ha Manuel nem lenne a haverom màr az enyèm lennèl.-na itt kellett közbe lèpnem.
-Manuel.-rögtön fel ugrott az àgy szèllèről ès felèm indult. Szegènynek mèg elèg bizonytalanok voltal a lèptei. Nagy lèptekkel oda sètàltam hozzà.
-Szia kicsi làny-szolìtottam a becenevèn amin el pirùlt. Azonnal a karjaimba zàrtam ès egy puszit nyomtam a fejère.
-Annyira hiànyoztàl. Haza visszel?-kèrdezte tőlem azokkal a hatalmas zöld szemeivel. Rà mosolyogtam ès vàlaszkènt megcsòkòltam.
-Gyere. Viszont a haza az nàlam van. Az összes cuccod nàlam van màr. Nem hagyom hogy megint ez töntèrjen.-kicsit el sìrta magàt de gyorsan letörölte a könnyeit. Danny segìtett ki vinni a cuccait. Nagyon kis fèlènken lèpkedet mellettem. Szorongatta a kezem.
-Jòl vagy?-bizonytalan voltam az àllapòtàval szemben. Tudtam hogy màr jòlvan. Kicsit gyenge testileg, de viszont lelkileg biztos rosszabbul van mint valaha.
-Persze csak kicsit nehèz sètàlni.-ezzel a  mondatàval azonnal a karjaimba is vettem. A nyakamba fùrta a fejèt. Lent a portàn allàirtuk a papìrokat ès màr elöttünk volt a szabadsà illatta.
-Dràga gerle pàr hìvjatok ha kellenèk.-Danny kacsintott egyet majd beszàlt az autòjàba ès elhajtòtt. Lassan be segìtettem a Gabit a kòcsiba ès màr mentünk is haza. Else hiszem hogy vègre vissza kaptam..