Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)

Rajongók, stúdió

Egy étterembe mentünk enni. Szép volt majdnem az összes asztal foglalt volt. Mi Lacit kerestük azt írta hogy a sarokban van egy nagy asztal és oda ült. Mikor meg találtuk le ültünk hozzá.
Laci, Brúnó, Milán, Peti, Én és a végén Manu mellettem. Mindenki ki kérte az adagját. Én salátát ettem rántott sajttal a fiúk pedig mind valami húsos kaját ettek. Hatalmas adagok voltak számomra.
-Akkor ti mostmár együtt vagytok?-kérdezte Laci. Szegény mindenről le van maradva.
-Igen együtt.-Manu büszkén ki húzta magát és össze kulcsolta az újjainkat.
-Akkor mostmár nem szabad bámulni?-kérdezte röhögve Laci.
-Így van csak az enyém.-mondta Manu és kaptam tőle egy puszit.
-Hát attól viszont nem kell félni hogy nem fér otthon bele majd egy Manuel menü.-nevetett Peti és a tányéromra mutatott. Tudni kell hogy nagyon keveset eszek. A fiúk beszélgettek a jövőben megjelenő klipjükről. Úgy fest hogy Manu Brúnóékal együtt fog majd dolgozni de ez még kiderül.
-Édes. Leszel olyan édes kérsz nekem egy fagyi kelyhet de nagyot.-ahogy kértem Manu úgy tett le intette a csajt aki már fel is vette a rendelést. 30 perc múlva kis is hozták az óriás kelyhet. A fiúk ámulva nézték.
-Most mivan? Ez csak víz.-mondtam értetlenül és már kanalasztam is. Mikor végeztünk fizetünk és el indultunk kifele az autóhoz. Mire oda értünk volna le rohantak minket a rajongók. Manuel erősen fogta a kezem nehogy le maradjak. Egy jó pár csajszi próbált közénk férkőzni de Manu nem engedte el a kezem még egy pillanatra sem. Össze vissza kiabáltak minden félét.
-Úristen Peti imádlak.
-Úristen Manuel ki ez a csaj? Barátnőd? Remélem nem mert az én vagyok.
-Bruncii szeretlek.-és még sok ehhez hasonlókat.Hirtelen felszisszentem. Mintha valami belém mart volna. Nagy nehezen be jutottunk a kocsiba ahol rögtön szem ügyre vettem a sebem.
-Jól vagy kicsi lány?-Manu aggódva nézett. Kaptam a sebemre egy puszit.
-Mostmár sokkal jobb.
-Biztos jól vagy?-kérdezte Milán is aggódva.
-Persze csak egy kis karcolás csak csíp. Minden rendben. Ti amúgy ezt megszoktáttok már?-érdekelt a válaszuk. Én nem tudnám ezt így ennyire megszokni de ők annyira lazán kezelték.
-Nekik köszönhetjük hogy itt vagyunk. Ha ők nem hallgatják a zenénket. Nem járnak koncertre akkor nem lehetnék itt. Hiába az ha jól csinálod vagy ha jó a hangod.-Milán monológja után mindenki csak hevesen bólogatott.
-Viszont neked is meg kell ezt szoknod. Mostmár hogy együtt vagytok.
-Tudom majd igyekszem.
-Na végre. Muszáj WC-re mennem.-Laci ki pattant az autóból mikor meg jöttünk. Mikor be mentünk a stúdióba mindenki el foglalta a maga helyét. Én is így tettem le ültem egy kanapéra. Már órák óta itt ültem és figyeltem a srácokat mikor kezdtem unni úgyhogy elmentem körül nézelődni.
-Hova mész baba?-kérdezte Manuel.
-Körül nézzek ha nem baj.-mondtam neki. Válaszként kaptam egy homlok puszit. Hatalmas volt ez a hely ahhoz képest hogy kívülről mekkora. Találtam egy kisebb szobát is ahol voltak könyvek. Olyan régen olvastam már. Imádok olvasni. Beljebb léptem és meg néztem őket. Még is találtam a kedvencem Miután 3. Elvettem a könyvet és vissza sétáltam a fiúkhoz. A folyosón bele futottam egy erős mellkasba.
-Bocsánat.
-Jaj cica neked elnézem.-mondta a srác és végig mért tetőtől talpig. Kezdtem magam eléggé kellemetlenül érezni.
-Mennem kell most.-közöltem vele de vissza rántott a csuklómnál fogva és a falnak nyomott. Mivel volt vagy 2 méter magas felém tornyosult.
-Manuel!-kiáltottam el magam mire kaptam egy hatalmas pofont amitől a földre estem.
-Te hülye kis cafka. Nekem is okozhatnál egy kis örömöt.-pervezen rám mosolygott. Szerintem hányni fogok. Segíteni akart fel állni. Mikor kellő magasba értem bele rúgtam nemiszervébe azonnal rohani kezdtem. Fájt az arcom és olyan mintha valami folyna ki belőle. Futottam ahogy csak bírtam de már ő is utánam futott. Be rontottam az egyik ajtón és szerencsémre pont a fiúk voltak bent.
-Manuel!-ordítottam el magam mikor éreztem hogy megfogtta a csuklom és vissza rántott. Láttam ahogy az összes fiú szinte egy emberként ki rohant hozzám. Le tépték rólam a fiút és ki dobták. Manuel felkapot karjai közé és be vitt a kanapéra .
-Istenem szörnyen nézzel ki.
-Minden álmom volt az hogy ezt tőled fogom hallani.-próbáltam magamra erőltetni egy kisebb mosolyt.
-Gyere ide kicsike le áppolak.-Milán le ült mellém vizes vattával törölgette az arcom.
-Áucs.-felsziszentem mert picit fel repedt a szám.
-Ne haragudj ez elég csúnya. Várj.-mondta majd előszedet egy dinos sebtapaszt.
-Na hogy nézzek ki?-kérdeztem a fiúktól.
-Számomra gyönyörű vagy.-kicsit el pirultam mikor Manu bokolt nekem.
-Viszont mostmár maradj meg a kis seggeden.-mondta Peti nagyon mérgesen és aggódva.
-Ki tudja mit akart ez le művelni veled.
-Így van te a mi csajunk vagy.-helyeselt Brúnó.
-Maradok mostmár. Meg van amit akartam.-fel mutattam a szerzeményem. Manu adott még egy homlok puszit és vissza mentek gyakorolni. Le döltem vízszintesbe a kanapén és úgy olvastam amíg el nem aludtam...