Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)

2017

-Engedjetek el kèrlek! VELE szeretnèk lenni a...a sulit majd megoldom ott is van. KÈRLEK!!- orditottam torkom szakadtàbòl hogy a szüleim kiengedjenek a szobàmbòl ès hadjak had legyek a pàrommal, de nem tettèk. Tudjàtok ez nem egy tündèr mese. Lehet az ember 18 vagy akàr 30 is nem minden esetben te döntèsz az èlettedről. Sìrtam, ordìtottam, kiabàltam. Teljes erőmből probàltam ki törni a szobàmbòl de mind hiàba. Neked döltem az ajtòmnak ès lecsúsztam a földre. Zokogtam a szomorùsàgtòl mert azt hittem vègre az lesz amit szeretnèk vègre el jött az èn időm is.
-Mi csak jòt akarunk neked!-orditot be az ùgy nevezett anyàm.
-Nem, TI nem jòt akartok nekem hanem nektek csak egy csicska kell!-kiabàltam vissza zokogva. Egyszer csak egy autòt motorjàt hallotam fel zùgni. Oda sètàltam az ablakhoz a könnyeimet törölgetve.
-NE!Kèrlek, ne hagyj itt. Szererlek.-vègètt màr suttogtam elhalo hangon. Földre rogytam keservesen ès megtörve. Azt hittem szeret de nem.
Lassan fel àlltam ès az ajtòhoz sètàltam . Hàt akkor jöjjön a jòpofi. Mosolyt erőltettem az arcomra ès kilèptem mindenki elè. Ràm kaptàk a tekintetüket.
-Csak felejtsük el. Okè?-kèrdeztem meg. Nem mintha èrdekelne a vàlaszuk. Szèpen komotòsan kisètaltam az ajtòn ès leültem kint a padon. Pròbàltam magam tartani. Oda jöttek a szüleim, rokonok hogy vigasztaljanak. Raktam elèm minden fèle italt ès csak töltötèk èn meg bànatomban csak ittam ès ittam....

Tudjàtok sokszor akartàm màs lenni. Olyan aki kèpes arra hogy kimondja azt amit gondol. Olyan aki meg tudja vàltoztatni az èletèt ha ùgy gomdolja. De legfőkèpp olyan aki lèpes a szìve utàn menni ha ő azt mondja menni kell, mert itt az esèly...

Sziasztok hàt ez egy ilyen kis bevezető lenne remèlem tetszik, hàt nagyon règen nem ìrtam màr. Benne lesz Manuel nem hiàba ìrtam de elsőnek szeretem volna a fő szereplő hölgy gondolkodàsàt be mutatni. Köszönöm ha el olvastad.🥰