Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)

Danny

*Danny szemszöge*

Mikor haza èrtünk megmutattam a Gabinak a fürdöt. Mìg ő fürdöt kerestem neki egy pòlòt ès boxert. Be mentem a fürdöbe ès le raktam neki a wc tetejère. Akarva akaratlanul is de a zuhanyfelè tèvedt a tekintettem. Mekkora kàr hogy nem àt làtszò. Mivel hallottam hogy elzàrta a csapott azonnal kimentem. Lementem a konyhàba ès csinàltam neki egy finòm fòrrò csòkit. Amikor kòrhàzban volt elèg sok mindent meg tudtam ròla. Valamièrt ùgy èrzem muszàj őt ismernem.
-Köszönöm-halk motyogàsra kaptam fel a fejem. Ott àllt a konyha ajtòban. Az èn pòlòmban kicsit vízes hajjal. Hazudnèk ha azt mondanàm hogy nem jön be. Oda sètàltam hozzà. Mivel elèg alacsony termetü főlè tornyosultam.
-Istenem annyira szeretlek.-suttogtam mikor magamhoz hùztam. Èreztem ahogy megnyugszik ès szèpen lassan el kezdte venni a levegőt. Fel kaptam az ölembe ès fel ültettem a konyha pultra.
-Csinàltam neked fòrrò csòkit.-kezèbe nyomtam a finòmsàgot. Azonnal elmosolyodot. Lassan megitta ès làttam rajta hogy egyre àlmosabb lesz.
-Gyere megmutattom hol fogsz aludni Hercegnő.-elvettem tőle a poharat ès elindultam.
-Danny nem aludhatnèk veled? Nem szeretnèk egyedül aludni.-mikor megszòlalt vissza mentem hozzà. Nem mondtam semmit csak fel emeltem ès be vittem a szobàmba. Be raktam az àgyamba ès be feküdtem mellè. Be takargattam magunkat ès simogatni kezdtem a hàtàt nyugtatàskènt.
-Köszönöm hogy vagy nekem. Tudod èn nagyon szeretem őt de annyira fàj amit tett. Azt hittem ő màs.-fàjt hallani ìgy a hangjàt. Keserűsèg ès boldogtalansàg volt benne.
-Holnap minden rendbe fog jönni. Higy nekem. Tènyleg màs nagyon szeret tèged.-elkezdtem neki hallani énekelni ès tovàbb simogattam a hàtàt. Mire èszre vettem mi törtènt màr csak a szuszogàsàt hallotam magam mellől. Dobtam Manunak egy üzenetet hogy ne aggòdjòn èrte. Ha nem hozza rendbe a dolgokat eskü megszerzem magamnak...

*Gabriella szemszöge*
Reggel kipihenten de még is szomorúan  ébredtem.
-Mi a baj?-mivel mocorogni kezdtem a Danny  is felébredtem mellettem. 
-Nem akartalak felébreszteni. Ne haragudj.-Danny nem mondott semmit csak magához húzott és át ölelt. Mellkasárra fektettem a fejem és úgy hallgattam halk szuszogását amíg el nem aludtam....
Nagyon fájt a szívem Manuel után. Mivel nem aludtam olyan mélyen csak körülötte forogtak a gondolataim. Ahogy láttam az exével csókolózni... Még most is ezt láttam a szemem előtt. Nem is tudtam így tovább pihenni. Le másztam a Dannyról hogy mellette legyek és el kezdtem nézni őt.
-Láttom ám hogy nézzél.-fél húzta a szemöldökét és kinyitotta a szemeit. Felém fordult és érdeklődve nézett engem.
-Miért nézel így?
-Mert szép vagy és nem akarom hogy szomorú légy.
-Nem vagyok szomorú csak bánatos.
-Gyere adok ruhát. A volt barátnőm ruhái biztos jók lesznek rád.-ki adott a szekrényből egy szaggatott nadrágot meg egy rózsaszín inget.
-Meg felel?-kérdezte én meg csak bólintotam. Meg fogtam a ruhákat és ki mentem a fürdöbe. Felöltöztem a hajamat pedig csak kifésültem. Fel néztem a tükörbe és egy meggyötört arcú kislány nézett rám. Úgyanaz a kislány mint aki 18 évesen is....
Danny azt mondta el vissz palacsintázni és hogy ott van egy meglepetése a számomra.
-Biztos nem szeretnéd elmondani hogy mi az?-utálom ha valaki titkolózik  előttem. Nem is válaszolt a kérdésemre csak felnevetett és elkezdte énekelni  a saját dalait. Nagyon jó hangja van.
-Na itt is vagyunk.-mivel nem szólt hozzám egész úton most én sem fogok.
-Na kicsike ne legyél már ilyen.
-Hát jó.-sóhajtott  egy nagyot ki szállt a kocsiból majd engem is ki tessékelt...
Mikor be értünk mindenki minket nézett. Összesúgtak  a hátunk  mögött. Kezdtem magam kicsit rosszul érezni emiatt.. Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk.
-Mi a meglepetés?-kiváncsiskodtam  mivel még semmi sem történt.
-Szia kicsi lány.-szívem most hagyott ki szerintem egy ütemét.
-Tudom haragszol rám de kérlek...Tudod mit csak hallgasd meg ezt a számot.-oda jött hozzám közel és kaptam egy puszit a homlokomra. De hiányzott az illata. Puszi után le ült az előttünk álló székre. Kezébe vett egy gitárt és elkezdet rajta játszani nekem. Könnyes szemekkel néztem rá a Dannyra. Neki köszönhetem most ezt. A kicsi lányt játszotta  el nekem. Igen nem hiába hív így. Igaza volt.
-Tudom hibát követtem el. De mikor megláttalak  titeket együtt. Láttam milyen jól össze passzoltók dühös lettem. Azt hittem csak kihasználtál.-Manu  is kezdte magát el sírni. A dal végén bocsánatot kért és le térdelt elém.
-Meg tudsz nekem bocsátani?-nagy boci szemekkel rám nézett és megfogtta a kezem. Mindenki aki bent volt kiabálta hogy igen. Láttam ahogy fotóznak meg videóznak. Rá pillantottam lopva a Dannyra is. Ő csak mosolygott amolyan én megmondtam fejjel. Majd utoljára rá néztem az előttem térdelő Manuelre...