Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)

Kicsi a rakás

Reggel kiabálásra és csörömpölésre keltem. Azonnal le rohantam.
-Mégis hogy teheted?-Danny volt az aki Manuelel vitázott valamin.
-Ő az én barátnőm. Hagyd őt békén Telegdy.-rajtam veszekednek. Ezután hirtelen Danny neki ugrott Manuelnek. Oda rohantam és próbáltam őket szétt szedni. Danny be akart neki egyet húzni de én meg fogtam a karját és Manuel helyett én kaptam. Hátra estem és nagyon elkezdet fájni az orrom.
-Ezért kellett ide jönnöd Telegdy.
-Na jó elegem van. Danny én szeretem Manuelt de téged is szeretlek mint a testvérem.-mintha meg se halloták volna tovább veszekedtek. Én viszont meg untam így fogtam magam és le léptem. A lépteim a Valmar fiúkhoz vezetett. Hajnali 5 óra van és én egy szál boxerben és egy pólóban sétálgatok. Mikor oda értem be csengettem. Nem kellett sokat várnom.  Egy álmos Milán nyitott nekem ajtót.
-Gabi mégis mit keresel itt?-meg se várta válaszom azonnal be húzott a házba. Leültettet a kanapéra kaptam egy meleg pókrocótt meg egy meleg teát.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Mi ez a kora reggeli hangzavar?-Peti jött le az ő reggeli rekedtes hangjával. Mikor meg látott a kanapén ülve azonnal mellém telepedett.
-Kitalálom Danny és a Manuel. Ugye?
-Igen. Arra keltem fel hogy veszekednek. Szét akartam őket szedni de erre én kaptam egy hatalmasat a Dannytól. Ráadásul észre sem vették. Meg untam őket így eljöttem.
-De azért ez elég veszélyes ám ilyen korán egyedül az utcán.
-Én megpróbálok velük beszélni. Viszont te pedig feküdj le pihenni.-Milán ezzel a mondatával el is tűnt és már telefonált is.
-Na gyere picúr.-Peti fel húzott a kanapéról  és a szobájába invitált. Le ültem az ágyára. Hozott be valami nasit és be kapcsolta a netflixet.
-Na most mi is ez a vita köztük?
-Lehet az én hibám.-gondolkodtam hangosan és hátra döltem az ágyán. Finom meleg és Peti illata volt.
-Szóval ugye tegnap Manuel és én ....szóval...tudod...-valahogy nem tudtam kimondani túl prűd vagyok.
-Igen értem.
-Meg akartam valakivel beszélni. Én meg úgy gondoltam hogy a Danny...
-Jaj te kis butuska. A Danny nem a barátod akar lenni hanem a pasid. Tudod vele is jól járnál. De te meg Manuel ti vagytok a tökéletes pár.-el öntötte arcomat a pír. Viszont a Dannyn én nem is láttam ezt.
-Na gyere el kezdtem egy zombi sorozatot nézd velem.-Peti feljebb mászott az ágyon. Én is felültem és neki döltem az ágynak.
-Én nem bírom a zombikat. -nem mondott semmit csak kibontott egy zacskó chipset.
-Jézusom Petiiii-be ugrottam az ölébe mert annyira meg ilyedtem. A zombik hirtelen megtámadták a túl élőket. Nem mondott semmit a Peti csak szorosan át ölelt. Annyira jól esett az ölelése. Pont ez kellett most nekem egy ölelés. Annyira jól esett szeretette hogy ki csúszott egy pár könny csepp.
-Ssh. Ne sírj ez csak egy film.-próbált nyugtatni. Simogatta a hátam és egy puszit nyomott a fejemre.
-Jaj úgy félek kapcsold ki kérleeeeeek.-Peti egy hatalmas sóhaj kíséretében kinyomta a tvt.
-Akkor most szórakoztas.-felhuztam a szemöldököm mire elkezdet csíkizni.
-Neee....Petiii...Kérlek.-már ki estem az öléből és leestem a földre. Próbáltam el menekülni de utánam futott.
-Menekülj.-kiabált rám veszélyesen. Azonnal futásnak eredtem. Gondoltam majd kint el bújok. Kinyitottam az ajtót de egy mellkasnak  ütköztem.
-Szia cica.-hátrálni kezdtem.
-Nem is örülsz nekem?-Tomi volt az. Valami viszont meg változott rajta. A tekintette. Tele volt örületel. Ugyan úgy nézett rám mint akkor a testvérem. Az a gyilkos tekintett. Nagyon megijedtem
-Ki az Picúr? Mit keresel itt? Nem volt elég amit kaptál?-Peti rögtön maga mögé tolt. A Tomi csak felnevetett.
-Na mivan neked mar 1 bájgunár nem elég?-nem szóltam semmit mert rettegtem. Meg indult felém de Peti nem engedte. A Tomi meg lökte Peti viszont azonnal vissza lökte.
-FUSS!!-kiabált rám. Azonnal futni kezdtem. Haza mentem. Be rontottam az ajtón és ott ültek a fiúk. Mikor meglátak rögtön oda jöttek.
-Peti......Tomi....bántani....fogja menjetek-nagy nehezen de vették a lapot. Mikor oda értünk Peti a földön verte a Tomit. Milán le szedte a Petit róla. Tomi azonnal el rohant. Szegény Petinek vérzett az orra miattam. Oda rohantam hozzá és magamhoz szorítottam.
-Sajnálom.-sírtam a mellkasán. Nem mondott semmit csak magához szorított  és egy puszit nyomott a fejemre.
-Nem hagyom hogy bántson nyugi.-el tolt magától és be mentek a fürdöbe Milánal. Én is akartam menni de valaki vissza rántott.
-Kicsi lány. Sajnálom.-Manuel sírt és magához húzott.
-Nem voltam melletted.-szegény magát hibáztatja.
-Nem ez az én hibám. Többet képzeltem bele.-szólt közbe Danny. El engedtem Manuelt és oda léptem hozzá.
-Danny. Én tényleg szeretlek de úgy mint  a bátyámat. Én nem tudtam hogy te többet érzel. Nem akartalak félre vezetni. De ettől függetlenül szükségem van rád.-öszinte voltam vele mert tényleg így éreztem. Szorosan magához húzott egy ölelésre.
-Szeretlek.-suttogta és adott egy puszit.
-Ti Manuval tényleg össze illetek.-valaki még hátulról oda jött és meg ölelt.
-Én is szeretlek titeket. Főleg téged. Danny majd osztozunk rajta.-belekönyököltem Manuelbe.
-Mondjuk azért vannak határok is.-fel köhintett mire én csak el nevettem magam.
-Kicsi a rakás!!!!-hirtelen a földön landoltunk  mert Peti és Milán ránk ugrott.
-Örültek.-mondtam nevetve. Istenem unalmas lenne az életem nélkülük....