Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)

Csòk

*Hangos dörgèsre keltem fel. Oldalra pillantottam de Manuel màr nem volt mellettem. Kimàsztam az àgyambòl ès kisètàltam a szobàmbòl. Bàr ne tettem volna. Manuel ott feküdt a földön vèrben ùszva. Felsìkìtottam mire valaki felnevetett. A bàtyàm volt az.
-Kicsi pici hùgicàm hàt nem megmondtam hogy ne szeress senkit?!-kèrdezte. Közben oda jött hozzàm ès a falnak nyomot.
-Ne csinàld ezt kèrlek.-sìrtam, nem tudtam màst tenni. Rettegtem tőle de legfőkepoen attòl hogy Manuel miattam halt most meg.
-Ne aggòdj te is mindgyàrt a sorra kerülsz.....*

-MANUEL!-felsìkitottam. Viszont nem èreztem fàjdalmat. Helyette kettő erős ès  vèdelmező kart èreztem magam körül.
- Psszt!Psszt!Gabriella! Kicsi làny! Kèrlek ne sìrj itt vagyok!-Manuel màr lassan jobban meg volt ilyedve mint èn magam. Hirtelen kipatantak a  szemeim ès meglàttam őt. Jaj istenem köszönöm.
-Manuel.-suttogtam mikor magàhoz ölelt.
-Manuel.Annyira fèlek. Nem akarlak veszèlybe sodorni.-sìrtam mellkasàba. Mire el tolt magàtòl egy picit ès ràm nèzett kèrlelve hogy mondjam el mi a baj.
-Tudod van egy bàtyàm aki....aki egyszer megpròbàlt megölni ès èn ezt elmondtam a rendőrsègen ès mivel egyèbkènt is ő màr visszaesőnek szàmìt lecsùktàk. Viszont nekem akkor bosszùt esküdött ès idèn szabadul. Rettegek tőle.-ki sìrtam Manunak megint a bànatom mire ő megcsòkòlt.
-Sajnàlom csak megsajnàltalak ès ùgy èreztem valamit tennem kell....Vagyis nem azèrt csòkoltalak meg mert sajnàlak hanem mert...- itt viszont fèlbeszakìtottam.
-Manu nekem nem kell egy olyan kapcsolat ahol csak sajnàlnak ès azèrt jönnek össze velem.-pròbàltam erősnek tűnni de nem èreztem magam annak.
-Tudod most az lenne a legjobb ha elmennèl. Lassan mennem kell dolgozni is.-nem akartam el küldeni Manut mert èn ùgy èrzem tènyleg beleszerettem.
-Gabriella, na haragùdj nem ùgy gondoltam csak...
-Nem. Èrtem èn megsajnàltàl. Ne aggòdj keresek egy màsik gitàr tanàrt is magamnak. - szomorùan de ezt meg kellett tennem. Manuel ezzel a lendülettel fogta a cuccàt felöltözött ès elment.
-Èdes istenem. Pedig olyan valòs volt. -feltört belőlem a zokogàs. Viszont nem tarhatott sokàig. Reggel 6 òra van màr ès 8-ra a könyvtàrban kell lennem. Le töröltem a könnyeim. Beszìvtam mèg Manuel illatàt az àgyneműről ès neki àlltam rendet rakni ès fel öltözni.
Mikor mindennel kèszen lettem be kaptam egy almàt ès indultam dolgozni.....