Szìv mondja èsznek (Manuel ff.)

Bulizunk

Mire vège lett a koncertnek hàla a fiùknak màr kicsit volt a fejemben mondvàn ünnepeljük meg hogy èn is a csapat tagja vagyok. Manuel jött le a szìnpadtòl ès mikor meglàtta hogy kicsit màr dölöngèlek rosszalòan nèzett a fiùkra.
-Jòl vagy kicsi làny?-kèrdezte ès a karjaiba zàrt.
-Mostmàr igen.-mèlyen beszìvtam illatàt ès tudtam nem akarom el engedni. Mostmàr nem.
-Na gyerekek nagyon kis cuncikàk vagytok de menjük basszunk màr be.-Peti màr nagyin türelmetlen volt bebaszàs terèn. Èreztem ahogy Manuel felnevett ès halkan nyögöt egyet.
-Te is jössz ùgye?-nèzet le ràm kèrlelve.
-Ki nem hagynàm.-Manu örömèben szàjàt a szàmra tapasztotta. Hirtelen Peti elkapta a kezem ès maga utàn kezdett hùzni.
-Marics!!-Manu hangja kicsit mèrges volt de mègis nevetett csak az egèszen.
Peti a pulthoz vezetett ès ki kèrte mindenkinek a piàjàt....
Nagyon jòl èreztem magam a sràcokkal. Egyàltalàn nem azok a bekèpzelt hìresègek mint akiknek hiszik őket. Egy kicsit fèlre esőbb helyre ültünk le. Termèszetesen èn Manu ölèben ültem.
-Kicsi làny szòl a telod. Nem mintha zavarna csak most vagyunk tùl a Manuel koncerten...-Peti nevetve oldalba bökött.
-Mintha nem szeretnèd a hangom bèbi.-Mindenkinek màr volt a fejèben ùgy rendesen. Lehet lassan fèltèkeny leszek Petire. Ezek utàn bàrmi lehet màr köztük.
-Halò tessèk. Kivel beszèlek?-a telefonom nem hogy nevet mèg szàmot sem ìrt ki. Magàntelefon.
-Szia hùgi. Csak nem bùlizgatsz?-mèg a lèlegzetem is elàllt mikor meghallottam bàtyàm hangjàt a vonal tùl felèn. Kimàsztam Manu ölèből ès fel àlltam. Ha ideges vagyok nem tudok ülve maradni. Főleg telefonàlàs közben mindig jàrkàlok.
-Mi a baj?-a hàrom fiù egy emberkènt szòlalt meg hirtelen.
-Mit akarsz tőlem?-hangomon hallatszott az idegessèg.
-Gyere a hàtsò kijàrathoz ha jòt akarsz magadnak ès a kis tàrsasàgodnak.-ezzel a mondattal bontotta is a vonalat. Nagyot nyelve raktam a zsebbembe a telefont ès rà nèztem a 3 fiùra. Làttàk rajtam hogy valami baj van.
-Nekem most ki kell mennem.-rettegtem attòl hogy bajuk esik miattam. Nem is hagytam őket szòhoz jutni. El futottam a hàtsò bejàrathoz ès ki lèptem rajta a sötèt utcàra.
-Hùgica. Hàt ùjra együtt.-a bàtyàm ittas hangjàt hallotam meg mellettem. Azonnal a falnak szorìtòtt ès egy kèst fogott a nyakamhoz.
-Mondtam hogy bosszùt àllok. Tönkre tetted az èletem.
-Te azt màr règen tönkre tetted!-le kiabàltam a fejèt ès leköptem. Erre mèrges lett ès vègig vàgta a karom. Keservesen fel kiàltottam. Rettenetesen fàjt. A földre rogytam mikor el engedte  a nyakam.
-Hadj bèkèn. Kèrlek.-zokogva könyörögtem neki. Sajnàlat helyet egy òriàsit belèm rùgott.
-Tudod mit?!Fuss!Menekülj!-kiabàlt ahogy csak a torkàn ki fèrt. Pròbàltam fel àllni de a làbaim mintha fel adtàk volna a szolgàlatott. Amikor fel tudtam àllni vissza szaladtam a klubba. Gondoltam sok az ember nem jön utànam. Istenem mekkoràt is tèvedtem.
-Hùgicaaaa. Ne csinàld. Nem akarod hogy legalàbb mi összetartsunk?!
-Nem vagyok a hùgod te örült gyilkos!-vissza kiabàltam neki amit kàr volt. Hirtelen egy kezet èreztem megint a nyakamon. Teljes eröből a falhoz dobott.
-Ember normàlis vagy?-egy sràc pròbàlt segìteni rajtam de leszùrta. Hideg vèrrel megölte. El sìkitottam magam ès mintha mindenki meghallotta volna mèg a zene is megàllt. Pròbàltam fel àllni ès menekülni.
-Mèg mindig a futàst valasztod?-gùnyolodva nevetett rajtam. Futàs közben megbotlottam viszont  valaki el kapott. Csak kettő izmos kart èreztem magam körül.
-Manuel!-hatalmasat orditott a sràc. Olyan ismerösnek tűnt.
-Ùgysem menekülsz-Bence utànunk kiabàlt.
-Meghalsz te rohadèk.-Manu hangjàt hallotam meg. Annyit làttam hogy neki rohant a Bencènek ès verte. Addig verte amìg nem kezdet el folyni a vèr az orràbòl ès a szàjàbòl.
-Ha mègegyszer hozzà mersz nyùlni. Megöllek.-Manu fenyegető hangjàtòl megilyedtem. A sràc aki a karjaiba zàrt le ültettet a földre ès neki döntött a falnak. Kezdtem elèggè szèdülni ès rosszul lenni.
-Valaki hìvjon mentőt most!-valaki kiabàlt de màr nem tudtam megkülönböztetni a hangokat.....