Nem vagy az esetem!

9.rész

Sam másnap elmesélte a randit, nem történt semmi. Nem nagy durranás, a fiú is csak a szexre megy.

-Senki nem lesz olyan mint Ruel.-Motyogta.

-Dobd be, neki magad.-Bíztattam.

-De, hogy?

-Menjetek el moziba....vagy közösen valahova.

-De ő veled akar lenni.-Mondta kicsit gúnyosan.

-Nem tudok mit csinálni. Én próbálom lekoptatni.-Mondtam az igazat.

-Hát, pont az ellenkezője sikerül..

-Sajnálom.

-Dehogy sajnálod. Teszik neked csak nem mered bevallani. Hagyjuk ezt a nem az esetem faszságot...-Kiabált de én a szavába vágtam.

-Ezt hagyd abba, én igen is próbálkozok. Miattad nem beszéltem vele hetekig.

-De amúgy meg beszéltél vona vele. Komolyan rámásztál?-Akadt ki.

-Dehogy. Nem tenném.-Ráztam a fejem.

-De, mert egy mocskos ribanc vagy.-Kiabált.

-Ezt te se gondoltad komolyan. Sam nyugodj meg.

-Nem, elegem van belőled.-Állt fel és kivihazott a szobámból. Csak értetlenül néztem előre. De amint kapcsoltam, utána rohantam.

-Sam ne csináld ezt.

-Mit?-Kiabált.-Tudtad mennyire szerelmes vagyok, és most meg nézzem vigyorogva, hogy téged választ és, hogy veled találkozgat.-Folyt le egy könnycsepp az arcán.

-Sajnálom én nem akartam, ezt csinálni.-Néztem a lábam.

-Aha persze. Baszd meg Ellie.-Szállt be az autójába. Még mindig sírt. Annyira tudtam, hogy rossz vége lesz, ha Ruellel folytatom és rossz vége is lett. Nem volt kedvem vissza menni a szobámba, ezért elkezdtem sétálni az utcákon. Majd egy parknál leültem, egy padra és csak bámultam előre. Valaki leült mellém, de nem foglalkoztam vele. Csak azon agyaltam, hogy is hozhatnám jóvá. Talán tényleg megszervezek nekik egy randit. Igen azt kellen, de mi lesz velem? Semmi. Végülis nem az esetem Ruel.... nem, dehogy.

-Csinos vagy.-Mondtam a mellettem lévő tag, mire oda keptam a fejem. A srác lehetett vagy 13 éves. Össze ráncolt szemölkökkel bámúltam.

-Mi van?-Kérdeztem.

-Vinnélek.-Kacsintott. Mire felnevettem.

-Inkább menj, és homokozz egyet.

-Ugyan szépség.-Csúszott közelebb a padon.

-Kisdrágám ha anyukád megtudja, hogy csapod a szelet, a nálad idősebbeknek akkor jól elpicsáz majd.-Mosolyogtam rá, mire a fiú kicsúszott a pad szélére.

-Na végre, hogy meg vagy.-Jött oda egy helyes srác a fiúhoz.-Mit keresel itt?

-Megláttam egyedül a lányt, és ide jöttem, de ki offolt.-Beszélt ki úgy, hogy egy méterre voltam tőle.

-Sajnálom öcsi.-
A telefonom rezegni kezdett, Wyatt volt az.

-Szia.-Vettem fel.

-Szia, mi történt?-Kérdezte.

-Nem tudom, Sam kiborúlt és össze vesztünk.

-Min?

-Ruelen, de nem akarok tőle semmit. Dee Sam nem érti meg.-Álltam fel és kezdtem el előre sétálni.

-Én se érteném meg.....-Motyogta.

-Ugye csak viccelsz?-Akadtam ki.

-Nem, csak arra gondolok mikor a koncerten voltunk még nézni se bírtad...inkább haza mentél.

-Na jó, kösz a semmit.-Tettem le. Nagy levegőt vettem és vissza sétáltam a padhoz. A két srác enegem nézett, mire megforgattam a szemeimet. Leültem a szélére, és csak bámultam előre, nem érdekelt, hogy ők is ott vannak.

-Sajnálom, hogy bunkó voltam.-Mondta a kisfiú nekem.

-Semmi gond.-Néztem rá egy pillanatra.

-Tylar vagyok.-Mondta kedvesen.

-Örvendek.-Mosolyogtam, semmi kedvem nem volt a kis perverznek bemutatkozni, főleg úgy, hogy itt a testvére is.
Csippant a telefonom.

Ruel
*Fényképet küldött*

Egy képet küldött, hogy reptéren van és mosolyog. Beszivecskéztem a képet majd eltettem a telefonom. Hogy mit csináltam? BESZIVECSKÉZTEM? Csaptam a homlokomra. Basszus nekem nem kellene még beszélnem se vele. Hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam.

-Mikor indul a géped?-Kérdeztem.

-Egy órán belűl.-Mondta.

-Oké. Akkor van idő.

-Igen.

-Szóval...-Köszörültem meg a torkom.-Viddel Samet randizni.-Mondtam határozottan.

-Mi? Nem.

-Ruel kérlek.

-Nekem más tetszik.-Suttogta. Ne ne ne. Basszus.

-Csak egy randi. A másik lány úgyis megvár, kimondana nemet Ruelnak?-Mondtam cinikusan.

-Történt valami?-Kérdezte.

-Igen. Sam lehordott mindennek, tudtam, hogy ez lesz a vége.-Suttogtam.

-Vagyis arra gondolsz, hogy mi jóba vagyunk?.....

-Mondtam, hogy szerelmes beléd, és rosszul viseli azt, hogy jóba vagyunk.-Álltam fel végleg és elindultam. A kisfiúra néztem, és intettem egyet neki. Mire mosolyogva vissza intett. Majd tovább sétáltam haza felé.

-Ezt sajnálom, de nem változtat semmin.-Mondta.

-Csak egyetlen vacsorára vidd el. Nem kell több. Kérlekkkkkkk.

-Szeretem ha könyörögsz.-Mondta perverz hangon.

-Hülye.-nevettem.

-Oké elviszem de akkor utána te....-Kezdte de valaki megfogta a vállam.

-Szia, bocsi....-Az a srác volt az aki a padon ült a kisfiúval. Ruel meghallotta a férfi hangját, és megállt a beszéddel.-Olyan gyorsan elmentél, a tesómnak igaza van. Tényleg szép lány vagy, és hát ha van kedved akkor hívj fel.-Adott egy cetlit a kezembe. Végig néztem a srácon. Jól nézett ki de ő tényleg nem az esetem. Nem olyan mint Ruel. Na várjunk csak miért hasonlítgatok valakit Ruelhez?

-Öm...kösz.-Vettem el tőle és a zsebembe tettem.

-Szia szépség.-Sétált el a fiú.

-Helló.-Motyogtam. Egy pillanatra lefagytam, de Ruel megköszörűlte a torkát, mire észbe kaptam.

-Ez mi volt?-Kérdezte furán.

-Egy sráctól kaptam egy telefonszámot......de mindegy te mit kezdtél el mondani?-Kérdeztem.

-Nem fontos. Majd írok, mennem kell. Szia.-Tette le.