Nem vagy az esetem!

46.rész

Kisírt szemekkel sétáltunk le Ruellel. Anyu és Kiara a kanapén ültek. Anyu egyből ránk kapta a tekintetét. Félve nézett a szemeimbe, mire küldtem neki egy mosolyt. Közelebb sétáltunk és elengedtem Ruel kezét, majd megöleltem anyukámat.

-Ne haragudj rám.-Suttogta anyu.

-Dehogy haragszom.

-Elköltözöl.-Suttogta és elengedett. A szemei csillogtak, de ismerem anyut nem fog előttünk sírni.

-El, de minden héten haza jövök.

-Esküszöm ha egyszer terhesen jössz haza akkor nektek annyi.-Viccelődött. Mire Ruel szemei kitágultak.

-Ettől nem kell félned.-Nevettem és leültünk a kanapéra. Anyu úgy gondolta most már tényleg ideje ünnepelni. Felhívtam Samet, hogy jöjjön át. 15 perccel később már 5-en ültünk a nappaliban, és sütit eszegettünk amit anyu sütött. Sam mint kiderült, tudott arról, hogy vissza küldték az egyetemi ajánlatot. Mindenki tudott róla, csak én nem.
Nevettgélve beszélgettünk.

-Azért durva nem Ellie? Egy éve sincs, hogy van barátod de máris összeköltöztök.-Mondta Sam.

-Tényleg az.-Bólintottam.

-Emlékszel mikor megláttad először Ruelt?-Kérdezte.

-Igen. A nyakába ugrottál.-Nevettem.

-Jaa régi szép idők. És arra amikor én válaszoltam az Email-ére helyetted?

-Amúgy én is itt ülök...-Suttogta Ruel mellettem. Mire csak legyintettem.

-Emlékszem, mindenre is.

-Hihetetlen, hogy elfogsz költözni.-Suttogta a húgom.

-De sokszor jövök haza.-Mondtam. Kiara rám nézett és megrázta a fejét.

-Nem te Ell, hanem Ruel. Alig töltöttünk együtt időt. Folyton kisajátítod magadnak.-Mondta. Mire nevettem, Ruel is felnevetett. Kiara átült a barátom ölébe, mire csillogó kis szemeibe néztem.

-Mert az enyém.-Nyújtottam rá a nyelvem.

-Persze. Ezért szakítottál vele többször is.

-Ezt még meddig fogjátok mondogatni?-Néztem körbe.

-Rosszul is esett.-Suttogta a fiú, mire megpusziltam az arcát. Csak elmosolyodott és a hajamba puszilt.
Egészen 10-ig a nappaliban üldögéltünk, majd Sam indult haza én meg persze kikísértem.

-Hihetetlen, hogy elmész.-Suttogta szomorúan.

-Tudom. De te is jöhetsz bármikor.

-Oké menni fogok.

-És mizu Trevorral?

-Írogat...

-Miket?

-Kérdezget, hogy hogy vagyok meg ilyenek. Érdeklődik.-Suttogta mire mosolyogva bólogattam.

-Örülök neki.-Haraptam be a számat, mire megrázta a fejét.

-Ez semmit nem jelent.

-Tudom.-De jól esett arra gondolni, hogy lehet lesz egy fiú aki majd törődik Sammal, ha én elköltözök.-Szeretlek Sam.-Suttogtam. Mire mosolyogva megölelt.

-Én is. Nagyon.-Megpusziltam és elindult haza, majd vissza sétáltam. Kiara és Ruel a nappaliban néztek valamit a tévében.
Anyu a konyhában volt. Oda sétáltam hozzá.

-Maradhat Ruel?-Kérdeztem, mire anya a fiúra nézett, aki a húgommal nevetett valamin.

-Persze.-Bólintott.-Örülök, hogy elmegy veled.

-Nélküle kétlem, hogy megmerném tenni.

-Ellie, annyira szeret téged ez a fiú. Egyből intézkedett, hogy neked a legjobb legyen, és vissza akarta rögtön küldeni az ajánlatot.-Csak mosolyogva ráztam a fejem. Igen ez Ruel. Többet foglalkozik mással mint magával.

-Nagyon szeretem anyu.-Suttogtam.

-Tudom kincsem.-Mosolygott és kisétált a konyhából. Én meg vissza mentem a nappaliba.

-Ruel maradsz?-Kérdeztem.

-Maradhatok?-Kérdezte aranyosan.

-Mégszép. Kiara mostmár vissza kaphatom a barátomat?-Kérdeztem a húgomtól, mire megrázta a fejét.

-Várj a sorodra Kicsi lány.-Mosolygott Ruel. Amíg hagytam, hogy befejezzék valami videónak a végét addig felmentem megágyazni. Majd olyan 25 perc múlva jött Ruel is. Bedőlt az ágyamba mire mellé feküdtem.

-Tényleg köszönöm.-Suttogtam.

-Nem kell Kicsi lány.

-De. Te annyi mindet tettél már értem. Én meg...csak szakítottam veled.

-De miért szakítottál velem?

-Mert Szeretlek.-Ez volt az igazság, csak azért dobtam mert neki akartam jót. A kezét az oldalamra csúsztatta és magához húzott. Majd adott egy puszit a homlokomra. Többse kellett az ajkaihoz hajoltam és megcsókoltam.