Nem vagy az esetem!

41.rész

Miután apu és Lizzie elment, leültünk a kanapéra.

-Nem értem apátokat.-Mondta anyu. Mire kérdőn néztem rá.-Nem volt ő ilyen bunkó mindig...hihetetlen, hogy ennyire nem kedveli az első gyerekét.-Mondta csalódottan.

-Most elég normális volt.-Mondtam.

-Lehet mint ember, de nem úgy mint egy apa...

-Minek az nekem?-Mondtam mosolyogva, de a hangom kicsit megremegett, Ruel egy kicsit erősebben ölelt magához. Anyu csak egy nagy levegőt vett, és szomorúan megrázta a fejét.

-Ez mi Ellie?-Jött ki Kiara a konyhából borítékkal a kezében.
Egyből eszembe jutott, hogy érkezett nekem levél, csak nem bontottam még ki. Felálltam és oda sétáltam hozzá.

-Mi az?-Kérdezte anyu.

-Ez egy egyetemtől jött.-Egyből felismertem a pecsétet, egy kiváló orvosi egyetem, ahova csak a legjobbakat veszik fel. Szinte lehetetlen bejutni.

-Bontsd már ki.-Mondta Kiara. Felnéztem rájuk, mind a hárman nagyon izgatottan voltak. Sóhajtottam egy nagyot és kibontottam.

-Kedves Ellie Schott!-Kezdtem el fel olvasni.-Egy kedves barátom Mr. Hitze-A biosz tanárom.-A legutóbbi találkozásunknál megemlítette egy nagyon ügyes diákját. Nos Mrs. Scott, kiváló tanulmányi átlaga van, kiemelkedő helyezéseket ért el versenyeken, tanárai csak jókat mondták magáról. Szorgalmas, segítőkész...
Ezutón értesíteni szeretném Önt, hogy ösztöndíjat ajánlunk fel, hogy a jövőben itt folytassa tanulmányait a mi tudományegyetemünkön. Amennyiben elfogadja az ösztöndíjat, miharabbi vissza jelzést várunk. Ezt április 1.-ig teheti meg.
Üdvözlettel
Dr. Tomas Moor, igazgató.

Amint végeztem az olvasással elképedve néztem a levelet, anya és a húgom sikongatni kezdtek. Felptattanva átöleltek, de én még mindig a levelet néztem. Lassan felnéztem rájuk.

-Elkell fogadnod.-Mindta anyu.

-Nagyon jó ajánlat Ellie mindig is egy jó suliba akartál tovább tanulni.-Ujjongott Kiara és átölelt.

-Hűű.-Mondtam. Ruel felállt és mosolyogva megölelt.

-Gratulálok kicsi lány.-Suttogta a fülembe, és adott egy puszit.
Anyu és a húgom kirohantak üdítőért, hogy koccintsunk valamivel.-Mi a baj?-Kérdezte Ruel.

-Ruel, ez az egyetem több mint 200Km-re van. Elkellene akkor költöznöm.-Suttogtam és a szemibe néztem, amik egyből nem csillogtak már annyira. Leült a kanapéra és a hajába túrt.

-El kell fogadnod Ell. Ez egy nagyon jó ajánlat.

-Nem fogadhatom el.-Ráztam a fejem.

-Miért?-Jött be anyu.

-Mert messze van, nem hagyhatok fel mindent, és költözhetek el.

-Ellie van még időd meghozni a döntést, jól megkell gondolni...-Bíztatott mosolyogva. De én féltem döntést hozni. Anyu nem engedte, hogy ilyen jó hír ellenére szomorú legyek. Végülis megünnepeltük az ösztöndíjamat. Amíg Ruel hazament ruháért, én addig felhívtam Samet.

-Gratulálok.-Mondta vidáman.

-Köszi.-Suttogtam. Félpercig csendben maradtunk majd ő szólalt meg újra.-Nem akarom, hogy elmenj...-Mondta mire egyből könnyek gyűltek a szemeimbe.

-Én se akarok elmenni...de olyan jó lehetőség. De mi lesz anyuval, a húgommal, veled és...és Ruellel mégcsak most kaptam vissza.-Mondtam folytott hangon.

-Héé nem kell rosszra gondolni egyből, Ruellel megoldanátok mi meg támogatánk téged. Ellie bárhogy is döntesz majd, rendben lesz.

-Köszi Sam.-Folyt le egy könnyem...-Csak ha elmegyek kivel csajos estézek?-Nevettem keserűen és végűl elsírtam magam.

-Ne sírj már.-Mondta folytott hangon.

-Olyan nehéz döntés.-Töröltem le a könnyeimet.-Szeretek arra kelni, hogy itthon vagyok az én szobámban, és nem egy kollégiumban. Szeretem, hogy anyuval és Kiarával vagyok. Szeretem, hogy sokat vagy itt, és szeretek Ruel mellett ébredni. Mi lenne velem nélkületek?-Suttogtam sírva.

-Na jó elég. Van még csomó időd, nem kell egyből dönteni. Most inkább élvezd ki azt, hogy mindjárt ottvan nálad a pasid. És kicsit szedd rendben magad... Vegyél fél valami szexi fehérneműt.

-Olyan hülye vagyok, de nem is hülyeség.-Nevettem és közben letöröltem a maradék könnyeimet.

-Holnap beszélünk, reggelire ott vagyok. Jó éjt Ell.

-Jó éjt Sam.-Tettem le.
A tükörbe néztem és elfintorodtam. Egyből átöltöztem és megfésülködtem. Majd lehúztam az ágyneműmet és lecseréltem. Majd kicsit rendet tettem a szobáman és megérkezett Ruel.

-Anyuék üzenik, hogy jöhetnél többet felénk.-Mondta mire felnevettem.

-Hát Mr. Holdeer akkor több időt fogok maguknál tölteni.

-Valahogy csak kibírom.-Túrt a hajába és elmosolyodott. Közelebb léptem és megöleltem, Ruel közelebb húzott magához és adott egy puszit a fejemre. Mellette nem éreztem azt, hogy nehéz a döntés. Vele akartam maradni, végleg. Nem bírnám ki ha megint elkellene engednem.
Az arcom a mellkasába fúrtam és csak belélegeztem az illatát. Még jó, hogy szorosan ölelt mert egyszerűen ő egy drog számomra...

-Na gyere.-Suttogta, hirtelen megfogott és felemelt majd a fürdőbe mentünk...

Miután közösen lezuhanyoztunk csak az ágyamban hemperegtünk. Majd Ruel megnézett valamit a telefonján, egyből feltűnt az a rengeteg értesítés. Már leakarta rakni amikor utána nyúltam és megnyitottam az instát. A lányok szerelmes üzenetekkel bombázták a barátomat. Még a szám is nyitva maradt.

-Te jó isten mennyi lány.-Kapásból rámentem az első lány profiljára és elszégyelltem magamat.-És milyen csinos.-Motyogtam halkan. Ruel kivette a kezemből a telefont és hozzám bújt.

-Amikor először megláttalak Ellie Schott, még a gyomrom is megremegett. Egyből az jutott az eszembe, hogy muszáj megtudnom ki vagy. Rettegtem, hogy nem írsz vissza. Mikor másodjára megláttalak tudtam...-Hallkult el.

-Mit?-Néztem rá, és közben a haját simogattam.

-Hogy te leszel majd egyszer a feleségem.-Suttogta kicsit elpirulva. Annyira jól esett, egyből elsírtam magam.-Jaj ne sírj.-Ölelt magához nevetve.

-Nagyon szívesen lennék a feleséged.-Mondtam mosolyogva, Ruel letörölte a könnyeimet és megcsókolt.

-Örömmel hallom. Szeretlek Ellie.

-Én is szeretlek.