Nem vagy az esetem!

34.rész

Reggel arra keltem, hogy csörög a mobilom. Csukott szemmel matattam az ágyamon a telefonomért, mire végre megtaláltam.

-Helló.-Vettem fel álmosan.

-Ell áttudnál jönni.-Sírt Sam, mire kipattantak a szemeim.

-M-mi lett?-Dadogtam össze-vissza.

-Csak gyere kérlek.-Zokogott fel. Mire egyből kiugrottam az ágyból.

-Indulok.-Megnéztem az időt, reggel fél tíz van. A szekrényemhez léptem és elővetten egy farmert és belebújtam. Melltartó, trikó, póló és pucsi kész is voltam. Nagyon gyorsan megfésülködtem. Lementem felvettem a kabátom és a a csizmám.

-Ementem.-Szóltam anyunak, mivel csak őt talaltam.

-Várj!-Kiáltott utánam és gyors kisietett a konyhából. Megállt előttem és egy gyors puszit nyomott az arcomra. Csak aranyosan mosolygott rám.-Most már mehetsz drágám.-A szívem egyből meglágyult az anyukám szeretetétől, megöleltem és már indultam is.

-Majd jövök anyu.-Néztem vissza rá.

-Oké drágam.-Mondta vidáman, öcsém de pozitív ember az anyukám. Kiszaladtam, és az autómba ültem. Beindítottam és a gázra léptem. Elég gyorsan vezettem, hisz a legjobb barátnőmről van szó, egyből kattogni kezdtem, hogy mi is történhetett. Tuti a mocsok exe, vagy lehet csak rosszat álmodott. Volt már ilyen...De nem bírtam megnyugodni amíg oda nem érek. Átmentem az összes piroson annyira siettem. Majd leparkoltam Samek házánál, és kiszálltam. Bezártam az autómat, és az ajtóhoz siettem. Majd benyitottam.

-Helló Wyatt. Sam?-Kérdeztem aggódva.

-Fent. Menj.-Mutatott az emelet felé. Levettem a kabátom és a csizmám, és felsiettem az emeletre. Kellett egy pillanat mire az ajtó előtt végre vettem egy nagy levegőt. A térdemre támaszkodva lihegtem, soha nem értem még ide ilyen gyorsan. Amint kifújtam magam, egyet kopogtam majd benyitottam. Megállt a szívem. Hirtelen elfelejtettem, hogy is kell lélegezni. Amit előbb éreztem az ajtó előtt az semmi nem volt. Sam füligérő mosollyal ült az ágyon, mellette pedig Ruel. Megakartam fordulni és kirohanni, de becspódott az ajtó. Megfordultam és Kiarával találtam szembe magam.

-Ezt nem hiszem el.-Dünnyögtem.-Nincs is semmi bajod!-Förmedtem Samre. Nem mertem Ruelre nézni, amint beléptem ő is meglepődött, hogy itt vagyok. Ez volt az egyetlen pillanat, hogy ránéztem. Csak összezavarodva nézett, vagyis őt is átverhették. Ooo csak menjünk haza.

-Ezt benézted Ellie.-Nevetett Sam.

-Tudod hány piroson átmentem? Miattad.-Akadtam ki, mert hirtelen nagyon rosszul esett, hogy átvert.

-Nem érdekel. De nézd itt van Ruel.-mondta mire nyeltem egyet.-Nektek van mit megbeszélni.

-Nincs!

-Ugyan Ell...-Legyintett hetyén.

-Én most inkább haza megyek.-Néztem szigorúan Samre, és megfordultam.

-Nem mész még sehova.-Mondta a húgom. Csak lehunytam a szemem egy pillanatra, és a fejemet ráztam.

-Ell. Meddig húzod még az időt?-Kérdezte Sam halkan.

-Nem húzok semmilyen időt.-Nézem újra rá.

-De Ellie. Itt szenvedsz már hónapok óta. És te is.-Fordult Ruel felé.

-Sam. Ezt hagyjuk.

-Oké. Ha te hagyod, elmondom én.-Mosolygott elégedetten.

-Samantha!-Szóltam rá.

-Miről van szó?-Kérdezte Ruel. A hangja felmelegítette a testemet.-Nem érek rá, és nincs kedvem Elliehez.-Mondta.

-Látod, hadd menjen.-Néztem könyörgően Samre. Reménykedtem, hogy megesik a szíve rajtam és megkegyelmez, de nem így történt.