Nem vagy az esetem!

19.rész

Másnap 9-kor keltünk. De csak azért mert csengettek. Álmosan lerohantam ajtót nyitni. Majd megláttam apámat.

-Ellieke beszélnünk kell.-Mondta.

-Apa az a te autód?-Kérdeztem.

-Igen.-Nézett még mindig engem.

-Akkor miért nézi a szomszéd?-Kérdeztem. Apa hirtelen megfordult én meg rácsaptam az ajtót és bezártam.

-Ellike! Nyisd ki!-Kiabált.

-Nem vagyok Ellike.-Nevettem és vissza sétáltam az emeletre. Sam még aludt, ezért a húgomhoz mentem. Ő már fent volt.

-Szia.-Feküdtem mellé.

-Szia. Mi van?-Kérdezte.

-Semmi. Csak megnéztelek.-Vontam vállat.

-Értem. Uu Ruel majd átjön? Nem hiszik el a barátnőim, hogy a pasid.-Nevetett.

-Én se hiszem el.

-Milyen szerencsés vagy. Lennék a helyedbe.-Álmodozott.

-Fura vagy.-Másztam ki mellőle. Kí csak nevetett. Vissza mentem a szobámba és felöltöztem.-Sam kelj fel.-Kezdtem el rángatni.

-Oké, oké.
A délelőtt azzal telt, hogy reggeliztünk és filmeztünk. Anya 2 óra fele jött. Majd Ruel is megjelent. Úgy, hogy 4-en néztük a tévét. Én félig Ruelen feküdtem, rajtam pedig a húgom. Sam, pedig Kiara lábán.
-Egy hét múlva másik államba fogok fellépni. Csajok csak jöttök nem? Óriási fesztivál lesz.

-Jóhogy megyünk.-Mondta Sam.

-Jaja.-Mondtam.

-Oké. Mert akkor lekell adnom, hány szobát kérünk a közeli hotelben. A fesztivál szervezői fizetik.-Mondta.

-Huu ingyen élő lettem.-Nevetett Sam.

-Én is.-Röhögtem.

-Ruel három szobát kérj.-Jött ki anyu. Arra utalva, hogy mi ne aludjunk együtt.

-Hogyne anya.-Mondtam, mire csak a szemeit forgatta. Ruel rám nézett.-Elég a kettő.-Suttogtam. Mire mosolyogva bólintott. A film nézés után össze szedtük magunkat és elinduktunk Ruelhez. Sam haza ment, mert a kutyája hányt. Kicsit izgultam, hogy mi lesz a véleménye a családnájnak rólam. Mikor oda értünk Ruel csak mosolygott. Megfogta a kezem és az ajtó felé sétáltunk. Ruel benyitott, levettük a cipőnket. Hallottam, hogy az étkezőbe beszélgetnek. Bevallom itt már izgultam. Összekulcsolta a kezünket, és az étkező felé sétáltunk.
-Helló családom.-Mondta Ruel, mire mindenki ránk kapta a tekintetét. Ami először szembe szúrt, hogy mindenki szőke volt.-Szóval hadd mutassam be a barátnőmet Elliet.

-Sziasztok.-köszöntem. Mindenki oda jött hozzám.

-Ő az anyukám Emily.-Mutatott a nőre aki kedvesen oda jött és megölelt.-Az apukám, Ryan.-Ő is oda jött és megölelt.-Bátyám Kane.-Mutatott a férfire, aki úgyszint magas volt mint Ruel. Megölelt és oda jött a kishúga.-És végeztül a húgom Tara.-Mutatott a szőke zöld szemű lányra. Leguggoltam és megölelt, még puszit is kaptam. Nagyon aranyos volt. Leültünk és beszélgettünk. Komolyan ezért izgultam..... a családja nagyon aranyos.

-Ellie, akkor te még tanulsz?-kérdezte az apukája.

-Igen. Most kezdem majd a gimi utolsó évét.

-És utána hova tovább?-Kérdezte Kena.

-Gyerek orvos szeretnék lenni.-Mondtam el a nagy álmomat.

-Az de jó.-Mosolygott az anyukája.

-Neked is van testvéred?-Kérdezte a kislány.

-Igen. Egy 11 éves húgom.-Mondtam mosolyogva. De imádom azt a hülye testvéremet.

-Hogy ismerkedtetek meg?-Mosolygott az anyukája.

-Nem mesélted?-Kérdeztem Rueltől.

-Nem.

-Miért?-Nevettem.

-Mert kiffoltál. Nem is egyszer.-Mondta mire bólintottam. A többiek pedig felnevettek.

-Pár hónapja Samet elkisértem Ruel koncertjére, mert csak így engedték el. Rettentően nem akartam menni. Nehezen végig szenvedtem a koncertet, majd beálltunk fényképet csinálni. Mire végre sorra kerültünk, Sam Ruel nyakába ugrott én meg vártam, hogy mehessünk már. Én nem akartam se képet se aláírást. De mégis kaptam. Csak az autóba néztem meg, mit is írt az én fényképemre. Elérhetőséget.-Meséltem.

-Az igen öcsi.-Röhögött Kane.-És még ki is offolt?-Nevetett.

-Igen.-Mondtam.-Egy hétig a családom győzködött, hogy írjak neki. De én nem akartam. De végűlt kényszerből de írtam neki. Majd találkoztunk. Amit megint nem akartam.-
Sokat beszélgettünk, majd felmentünk Ruel szobájába. Mosolyogva csukta be az ajtót, majd az ajkaimnak esett. Megfogott és az ölébe ültetett, vele szembe az ágyon. Olyan jó csókol... A kezeimet a hajába vezettem, és még közelebb húztam magamhoz. Addig csókolóztunk, amíg a levegőnk elnem fogyott. Majd szorosan megöleltem Ruelt. Ő az arcát a nyak hajlatomba nyomta, és megpuszilt.

-Szerinted bejövök nekik?-Kérdeztem félve.

-Ettől nem kell félned. Máris imádnak.

-Az előző barátnődet is így fogadták?

-Nem hoztam még ide senkit előtted.-Mondta a szemembe, mire elpirultam.

-Nagyon aranyos családod van. De hát ez még se volt olyan, mikor ez én drága családom látott először. Mindenki fan görcsöt kapott.-Nevettem.

-Hát azt csodálom, hogy te nem kaptál, mikor elöször találkoztunk.-Mondta mire kinevettem.

-Dehogy kaptam. Erőszakkal találkoztam csak veled.-Simogattam a haját.

-És azóta mi történt?-Kérdezte huncutul.

-Elvetted az eszem. Más logikus válasz nincs.-Ráztam a fejem.

-Akkor nem volt szerelem első látásra?-Nevetett.

-Hát nem.

-Nekem az volt.-Suttogta. Mire rögtön elpirltam. Ruel jobb kezét az arcomra tette és megsimogatott, mire mégjobb elpirulhattam. Kikészít.