Nem vagy az esetem!

23.rész

Egy éles hangra keltem. Az ébresztőre. Ruel egyből kinyomta, és vissza feküdt mellém.

-Minek kelsz ilyen korán?-Suttogtam csukott szemmel.

-Mert 8-tól fotózásra megyek egy magazinhoz.-Mondta, fáradtan.

-Nem akarom, hogy menj.-Másztam rá a mellkasára, a lábaim lovagló ülésben voltak a csípőjén. És ráfeküdtem, elmosolyodtam. Imádtam. A fejem a nyakhajlatába nyomtam, és egy puszit is adtam neki. Ruel kezei a hátamra siklottak.

-Kikészítessz.-Suttogta. A kezei a pólóm alá vándoroltak, és a hátamat kezdte el simogatni. Egyből kirazott a hideg. Ahogy férfias keze a csupasz hátamhoz ért. Egy ideig csak simogatott, majd tényleg mennie kellett.-Ell te még aludj, majd haza mész. Hívlak ha végeztem.-Simogatta meg az arcom.

-Oké. Vigyázz magadra.-Hajoltam a szájához, amint össze ért az ajkunk egy sóhaj hagyta el a számat. Rule újra megcsókolt, és a jobb kezét a hajamba vezette. Addig csókolt amíg a levegőnk elnem fogyott. A homlokát az én homlokomnak döntötte. Olyan jó vele lenni. Majd egy puszit nyomott a homlokomra.

-Szia Ell.-Suttogta.

-Szia Ruel.-Feküdtem vissza, Ruel meg elhagyta a szobát. Egy órát aludhattam még, de csak Ruel járt a fejemben, hogy mindig annyi dolgva van. Felültem az ágyban, és csak bámultam előre. Ruel szobáját tanulmányoztam, láttam már párszor de most is nézelődtem. Díjak, hangszerek voltak leginkább. Pár kép a családjáról ami roppant aranyos volt. A nyakamig húztam a takarót, és beszippantottam az illatát. Öblítő, és Ruel illata volt. Legjobb. Kimásztam az ágyból, és felöltöztem. Megfésülködtem és azon agyaltam, hogy lekellene mennem. Csak fura, hogy Úgy vagyok a barátomnál, hogy nincs is itthon. Vagy nem fura? Nem tudom. Soha nem volt még kapcsolatom. Végül Úgy döntöttem lemegyek. A konyhába sétáltam elég nagy volt a csend. Az egyik széken Kane ült.

-Jó reggelt.-Köszöntem és leültem mellé.

-Jó reggelt.-Nézett rám.-Kávét?-Kérdezte kissé álmos hangon.

-Köszönöm kérek.-Kane felállt és készített nekem kávét. Majd vissza ült mellém.-Köszönöm. A többiek hol vannak?-Kérdeztem, mert senki nem volt itthon.

-Apu dolgozik, anyu és a húgom boltban vannak. Öcsém úgyszint dolgozik, én meg melletted ülök.-Ivott bele a kávéjába. Csak bólintottam csendben megittuk a kávénkat. Majd hirtelen teljesen felém fordult.-Tudod megváltoztott az öcsém...-Mondta.

-Ezt, hogy érted?

-Mindig egy kedves, érzékeny fiú volt. De ha ránézek már mást látok. Ez a nyár elején kezdődött. Boldog volt. Nehéz volt régebben kezelnie a hirtelen ért hírnevet. Mindenki ismerte és, hogy az utcán fényképezgették, vagy képet kértek tőle. Nehezen viselte...... magántanuló lett. Csak itthon volt, vagy a kiadónál. Volt egy idő amikor már szerintem nem élvezte. De a rajongóinak élt, nem akart csalódást okozni senkinek. Nagyon lelkiismeretes. De egyről a kettőre megváltozott. Sokat mosolygott és boldog volt újra. Elvolt kalandozva mint egy kisfiú. Miattad ilyen. Újra boldog veled. És ezt annyira jó látni Ellie. Mindig gondoltam, hogy egy lány miatt, és nagyon vártam már, hogy megismerjelek. Az öcsém rettentően szeret téged.-Mondta, mire elállt a lélegzettem. Ezt váltom ki Ruelből? Boldog velem, még a gondolattól is vidám lettem. Nem bírtam semmit mondani csak ezt a buta mondatot.

-Én is nagyon szeretem őt.-Suttogtam, és próbáltam elnyelni a mosolyomat.

-Nagyon helyes. Megérdemli, hogy szeressék.-Állt fel. A bögréket a mosogatóba tette, és kisétált a konyhából. Megvártam még Emilyt és utána mentem haza.