Nem vagy az esetem!

53.rész/Vége

-Elraktál mindent?-Kérdezte anyu, és a majdnem üres szobámat nézte.

-Szerintem igen. De ha nem akkor 1 hét múlva úgyis jövünk haza, és akkor elviszem.-Mosolyogtam rá, hogy megnyugtassam.

-Jolvan. Nagyon vigyázzatok magatokra.

-Vigyázunk.

-Nekem meg hozz valamit.-Mondta a húgom.

-Hozok.

-Hihetetlen Ellie, összeköltözik egy énekessel.-Nevetett, mire a szemeimet forgattam.

-Nem hiszem el, hogy ilyen gyorsan felnőttél. Egyik percben még biciklizni tanultál, most meg költözöl a barátoddal...-Suttogta és a szemeit törölgette. Majd hirtelen elszálltak a könnyek és szigorúan nézett rám.-Kislányom neked annyi lesz, ha terhesen jössz haza.-Fenyegetőzött.

-Nem tervezek még egy pár évig gyereket.

-Nagyon helyes.

-Itt van Ruel.-Mondta a húgom, az ablakon bámulva ki. A szívem gyorsabban kezdett kalapálni. De most nem Ruel miatt hanem, hogy tényleg megtörténik és elköltözünk.
Megfogtuk a cuccaimat, és kicipeltük a házból.

-Sziasztok.-Köszönt Ruel, és oda sétált hozzánk.

-Szia Ruel.-Pacsizott le vele a húgom.

-Szia drágám. Elraktál mindent?-Kérdezte anyu, a barátomtól. Mire bólogatni kezdett Ruel.

-Szia.-Léptem közelebb hozzá, mire lehajolt és adott egy puszit a homlokomra.

-Ezeket elveszem.-Nyúlt a bőröndömért, és betette hátra. Mire mindent betettünk tele lett az autó, kettőnk cuccaival.
És jött az egyik legnehezebb pillanat amitől végig rettegtem. A búcsúzkodás. Amíg anyu Ruelt ölelgette, én a húgomhoz léptem és átöleltem.

-Hívj fel, és nagyon vigyázz magadra.-Suttogta, mire bólintottam. Nem nagyon akartam beszélni, hogy ne sírjak.

-Vigyázok, de te is. Egy hét múlva jövök. Hívj amikor csak szeretnél.-Mondtam és elengedtem, majd megpuszilgattam.

-Úgy lesz.
Kiara Ruelhez sétált, én meg anyuhoz, aki folyamatosan sírt. A szemeim autómatikusan megteltek könnyekkel. Anya szorosan átölelt, és csak sírt. Én sem bírtam tovább, a vállába nyomtam az arcom és hagytam, hogy a könnyeim utat engedjenek maguknak. A szemeimet szorosan lehunytam, és próbáltam belélegezni az illatát, hogy legalább még egy kicsit érezzem. Nem bírtam megszólalni a sírástól. Egyszerűen képtelen voltam elengedni. Csak szorítottam magamhoz, mert még érezni akartam a biztonságot, és a szeretet amit ő nyújt nekem. Az egyik legnehezebb döntés volt elengedni, de muszáj volt, hogy elinduljunk időben.

-Hiányozni fogsz nagyon.-Suttogta és megpuszilta az arcomat.

-Ti is nekem.-Szipogtam.

-Szeretlek Ellie.-Simogatta meg a hajam.

-Én is szeretlek.-Engedtem el a kezét, és a barátom felé indultam. Ruel letette Kiarat és átölelte a vállamat.

-Mehetünk?-Kérdezte.

-Igen.-Bólintottam.

-Hívjatok amit oda értek.-Mondta anyu.

-Oké.-Bólintottam. Lassan elköszöntünk egymástól, és beültünk az autóba. Sóhajtottam egy nagyot, és bekötöttem magam.

-Készen állsz?-Kérdezte Ruel.

-Igen.-Mosolyogtam. Az arcomért nyúlt és letörölte a maradék könnyemet, majd adott egy lány csókot.

-Akkor menjünk.-Mosolygott.
Beindítottam az autót, utoljára integettünk még és tényleg elindultunk. Hosszú útnak néztünk elibe. Az elején, beszélgettünk és énekeltünk. Majd elaludtam. Egy pihenőnél nyitottam ki a szemem, amikor Ruel leállította az autót.

-Hol vagyunk?-Kérdeztem.

-Egy autós pihenőnél.

-Oo oké.-Csatoltam ki magam és kiszálltunk.
Egyből megcsapott a nagy meleg. Ruel megfogta a kezemet és egy zacskót amiben szendvicsek voltak, ezt anyu készítette. Kicsit sétáltunk egyet és közben beszélgettünk.
-Messze vagyunk még?-Kérdeztem.

-Még 3 óra.

-Az messze van.

-Hát igen Kicsi lány.-Nem bírtam abba hagyni a mosolygást, most fogtam csak fel igazán, hogy ketten fogunk élni. Átöleltem a mellkasát, mire a kezeit a hátamra csúsztatta.

-Annyira örülök, hogy elköltözöl velem, és nem leszek egyedül.

-Soha nem engedném, hogy egyedül legyél.-Puszilt bele a hajamba.

-Nagyon szeretlek.

-Én is szeretlek.-Suttogta.
Addig öleltük egymást amíg, egy rajongó oda nem jött. Akkor elengedtem a barátomat és lefényképeztem őket. A lány kedves volt, beszélgettünk kicsit. Sok sikert kívánt az egyetemhez és elment. A telefonom megrezzent a zsebemben, ezert elővettem és a fülemhez emeltem.

-Miujság drágám?-Szólt bele Sam.

-Minden oké, pár óra és ott vagyunk. Milyen a tenger, meleg a víz?

-Hívj ha ott vagytok, és igen jó a víz. Na meg Trevor félmeztelen jó látvány, innen a homokból.-Nevetett, mire én is.

-Szombaton gyere át, mire haza megyünk.

-Ooo hidd el ott leszek. Amint haza érünk megyek és boldogítom a családod.

-Úgy legyen.
Sam nyaralni van ezért tőle már párnapja elbúcsúztam. Már nagyon hiányzott, de megbeszéltük, hogy néha eljönnek Trevorral.
Ruellel vissza ültünk, és folytattuk az utat. Majd végre oda értünk. Annyira boldog voltam. A lakás előtt leparkoltunk. És felnéztünk az első emeletre a mi lakásunkra, amit a kiadótól kaptunk. Mosolyogva cibáltuk fel a cuccainkat. Amikor a 3. kanyarral indultunk fel az ajtóbal egy férfi mosolygott ránk.

-Ti vagytok az új szomszédok az 1/A-ból?-Kérdezte mire bólogattunk.-Tom vagyok az 1/B-ből.-Mondta.

-Szia Ruel vagyok, ő pedig a barátnőm Ellie.-Mutatott be mineket Ruel.

-Szia.-Köszöntem a férfinek.

-Örülök nektek. Végre lesznek fiatalok is.-Nevetett. Nagyon kedves volt velünk. Mondta, hogy ha bármivel kapcsoltban kérdésünk van akkor nyugodtan forduljunk felé, mert tudnak nekünk segíteni a feleségével. Jól esett, hogy a szomszédunk ilyen kedves.
Nehezen mindent behordtunk Ruellel. Az első dogunk volt felhívni a családunkat. Akik megnyugodtak, hogy itt vagyunk. A konyhába mentem inni, majd Ruel után aki a szobánkban kidőlt az ágyra. Mellé feküdtem és átöleltem, mire egyből közelebb húzott magához.

-Készen állsz a pakolásra?-Kérdeztem nevetve.

-Igen Kicsi lány.-Nevetett és megcsókolt.

Vége.