Nem vagy az esetem!

12.rész

Reggel a nagyival elmentünk a boltba, mert ebédre átjön a szomszéd. Nagyi nagyon jóban volt mindig is a szomszéd bácsival, ez már nem a szerelemről szólt hanem, hogy mind ketten egyedül vannak. Ez a magányról szólt. Nagyi és Josh bácsi, mindent együtt csinálnak, nincsenek már egyedül, és tudom, hogy szeretik is egymást. Nyaranta itt vannak az unokái, rég láttam Josh bácsit és az unokáit is. Megterítettem, és segítettem nagyinak a főzésben. Majd megjöttek a szomszédok. Rosie a 16 éves magas lány, és a bátyja JJ.
-Sziasztok.-öleltem végig mindenkit. Mosolyogva üdvözöltek, majd leültünk enni.

-Hogy, hogy itt vagy Ellie?-Kérdezte Josh bácsi. Mire megszólalhattam volna nagyi megszólalt.

-Fiú ügy.-Kacsintott rám, mire elmosolyodtam.

-Hoppá.-Mondta Rosie.-Komoly dologról van szó?-Nézett a nagyira.

-Megoldják.-Mosolygott nagyi. Én ennyire nem álltam pozitívan a dologhoz.
Nem nagyon beszéltünk többet a fiúról, csak annyit, hogy összevesztünk.

Már 15 napja itt vagyok, és minden percét imádom. Anyu és Kiara nagyon hiányoznak, de szeretek a nagyival lenni. Szokásos vasárnap van. Nagyi és Josh bent ülnek, és a kedvenc adásukat nézik. Én, Rosie és JJ kint ülünk az udvaron, és beszélgetünk.

-Akkor most nincs barátod?-Kérdezte tőlem Rosie.

-Nincs.-Mondtam.

-Nincs?-Nyalta meg a száját JJ. Nem valami helyes srác. Egyből elfintorodtam, nekem nem az esetem a "páva gyerek"

-Ne is próbálkozz.-Mondtam.

-Majd lássuk.-Kacsintott.

-Milyen városban élni?-Kérdezte a lány.

-Forgalmas de jó, nincs messze semmi.

-Látom van jogsid.-Mondta JJ.

-Igen lassan 1 éve. Sokat vezetek, bár autópályán nem szeretek, de ez van.

-Uu én is elkezdtem.-Lelkesedett a lány.

-Legjobb érzés, mikor bármikor letudsz lépni bárhová.

-Az biztos.-Bólintott a fiú. Még sokat beszélgettünk, de csak közhelyes dolgokról, majd olyan 4 óra felé nagyi jött ki hozzánk.

-Ell!-Szólított meg, mire oda néztem.-Téged keresnek, gyere.-Mondta. Rosie kérdőn nézett rám, majd JJ is. Egyszerre pattantunk fel, és indultunk vissza a házba. A nagyira néztem, aki csak mosolygott és vissza ült Josh mellé. Mi 3-an a bejárati ajtóhoz léptünk, megfogtam a kilincset és lenyomtam, majd kitártam az ajtót.

-Ezt nem hiszem le.-Motyogtam.
Egy fekete autó állt, az én autóm mellett. Az oldalának neki dőlve pedig Ruel állt. Szőke haja tökéletesen beállítva. Napszemüveg, kék pólót és egy fekete sortot viselt. Amint meglátott elmosolyodott.

-Ez Ruel!?!?!-Hüledezett Rosie.
Beharaptam a számat, hogy ne mosolyogjak, oda sétáltam Ruelhez és a nyakába ugrottam. Ruel a combom alá nyúlt, és úgy tartott, a lábamat a dereka köré csavartam. Annyira hiányzott.

-Annyira sajnálom Ellie.-Suttogta.

-Egy paraszt voltál.-Fúrtam a fejem a nyakába.

-Sajnálom.-Mondta lágyan.

-Mit keresel itt?-Kérdeztem és közben letett.

-Koncerten voltam. És hát Kiara elmondta, hol vagy. Nem hagyhattam, hogy ne jöjjek ide. Normális vagy Ell, tudod mennyire aggódtunk Sammel? Luxus felvenni a telefont?

-Muszáj volt eljönnöm. Elegem volt belőletek....főként belőled.-Böktem meg a mellkasát.

-Meg is beszélhettük volna. Nem, te inkább lelépsz. 10 napig könyörögtem a húgodnak, mire megadta a címet. Kisemmizett a kiscsaj.-Nevetett. Igen ez az én húgom.