Nem vagy az esetem!

11.rész.

Első utam, egy benzinkútra vezetett. Tele tankoltam az autómat, és indultam is tovább. Nem nagyon szeretem az autópályát, de muszáj volt ott mennem. Nem akartam egész nap autókázni. Kb a fele utat, ott tettem meg. Délben megálltam enni. Elvoltam egyedül, a telefonomat nem néztem. És nem is terveztem. Nagy levegőt vettem és beszálltam az autómba vissza. Kb még kettő óra és ott vagyok nagyinál. Örültem meg. Amint bekötöttem, magamat a telefonomon Sam neve villogott. Nem vettem fel, figyelem kívűl hagytam.
Végig énekeltem, az autóba, amikor véletlen egy Rueles szám jött, akkor kikapcsoltam a rádiót. Nem akarok rá gondolni hetekig, se Samre. Majd ha haza megyek akkor beszélünk. Végre megérkeztem a kis településre. Befordultam az utolsó utcára és megláttam a nagyi házát. A terepjárómmal a bejáróra álltam. És leállítottam az autómat. Fel lélegeztem, hogy végre itt vagyok. Kihúztam a telefonom, és hátra sétáltam a böröndömért. Egy-kettő szomszéd látott. Azok kedvesen köszöntek. Két éve nem jártam itt, bőven itt volt az ideje annak, hogy meglátogassam nagyit. Bezártam az autót, és elindultam a kapu felé. Megcsapott az itthon vagyok érzés, a kedvenc érzésem. Nagyi kirohat az ajtón, és egyből megölelt. Úristen de hiányzott.

-Szia drágám.-Köszönt.

-Szia nagyi.-Pusziltam meg. A nagyim a mindenem, rengeteget beszélünk telefonon, ha élőbe nem is tudunk találkozni.

-Gyere be.-Kezdett be húzni. Már lassan 3 óra, de éreztem, hogy a nagyi főz.-Pakolj ki nyugodtan.-Húzott a szobámba. Úgy voltam vele, hogy majd később kipakolok, mert nem egy-kettő napra jöttem....-Mesélj hogy vagytok?-Ültetett le az asztalhoz.

-Jól vagyunk. Te?

-Oo minden jó. Végre itt vagy, nagyon vártalak. Sam?-Kérdezte. Hát persze Sam is járt már itt egy párszor.

-Hát össze vesztünk ezért is jöttem, kellett a kikapcs.-Vontam vállat.

-Min drágám?-Kérdezte.

-Hát nagyi, én se hiszem el, hogy ezt mondom, de egy fiún.-Nevettem fel keserűen.

-Mi? Na erre kíváncsi vagyok.-Ült le velem szembe.-Mesélj.

-Hát minden azon a hülye koncerten kezdődött, a nyár elején. A srác énekes...

-Te jó isten.-Fogta a fejét mama.-Már is izgalmas.-Kuncogott.

-Na hát igen, és elmentünk a koncertjére, Sam évek óta szerelmes belé. Erre a dedikált fényképére amit nekem adott, elérhetőséget írt... és nehezen de írtam neki. De csak azért mert eröltették. És hát jóba lettünk, sajnáltam Samet, hogy ő akarta a fiút erre én talalkozgatok vele. Ezért ott hagytam a sráct 2 hétre, majd egy másik koncerten véletlen össze futottunk, és kibékültünk. Sam bepasizott, de utána rajött, hogy a srác semmit komolyat nem akar, majd dobta és lehordott mindennek, mert, hogy én továbbra is Ruellel jóba voltam. De ha Ruellel voltam akkor próbáltam rávezetni arra, hogy vigye el randizni Samet. De neki valaki más tetszik... aki tuti én vagyok. Tegnap is a kedvemért elhívta randira, majd ő is kibukott rám, és kiabáltunk. Este megfogtam magam és bepakotlam és lelépem. Ennyi-Hadartam.

-Úristen drágám.-Tette a levest az asztalra nagyi.-És te mit érzel iránta?-Kérdezte.

-Nem tudom.-Mondtam halkan.

-Mondd el...

-Kedvelem, mert kedves és mind végig kitartó volt. És tegnap írt, hogy sajnálja és ma átjön megbeszélni....meg hát nagyon jól is néz ki...-Húztam el a számat.- De ott van Sam neki végig Ruel volt az álma, és én képes vagyok érte lemondani még Ruelről is.-Mondtam szomorú mosollyal az arcomon.

-Biztos ezt akarod?-Kérdezte.

-Igen.-Mondtam ki határozottan.

-Mi lesz veled?-Simogatta meg a kezem.

-Hát majd túlélem, csak egy szexi fiú....találok másikat.-Nevettem fel.

-Persze, hogy találsz.-
Megkajáltunk, majd nagyival kipakoltunk. Hoztam pár dolgot neki otthonról. Majd este felé kint ültünk a kertben és csak beszélgtünk.

-Nem fáradtál el a vezetésben?-Kérdezte kedvesen.

-Kicsit -Ásítottam. Nagyi felnevetett majd, ittunk egy limonádét és néztük ahogy lemegy a nap. Lassan elindultunk be, a nagyi álmos lett. Lefürödtem majd bebújtam az ágyamba. Még olvastam lefekvés előtt és felhívtam Kiarat.

-Szia drága testvérem.-Szóltam bele.

-Jó estét nővértem. Mi újság.-kérdezte?

-Minden jó...otthon?

-Itt járt Ruel és Sam is.-Mondta halkan.

-Öm az jó...-Húztam el a számat.

-Ruel kiakadt, hogy elmentél.

-Nem baj. Majd megnyugszik.
Még beszéltünk 10 percet majd mentünk aludni. A sötét szobában csak a telefonom világított. A plafont bámúlva merdetem felfelé. Azon gondolkoztam, hogy jól döntöttem-e. Csak úgy elsiettem otthonról. Lehet tényleg megkellett volna beszélnünk. De nekem tényleg a legfontotsabb Sam. Sajnáltam, hogy ez lett a vége Ruel és köztem de túl kell ezen lépni...