Nem vagy az esetem!

6.rész

Reggel egy éles fájdalomra keltem. Leestem az ágyról, felálltam és az oldalamat kezdtem el dörgölni, Sam az ágyon kersztebe feküdt. Ránéztem az órámra 8 óra elmúlt. Elindultam felöltözni, majd lementem. Anya a konyhában forgolódott, reggelit készített.

-Jó reggelt.-Motyogtam.

-Jó reggelt dragám. Milyen volt a csajos este?-Kérdezte.

-Szuper.-Mondtam az igazat, majd be álltam mellé segíteni. Lassan Kiara is lejött majd Samantha is.

-Jó reggelt családom.-Ült le a baratnőm.

-Jó reggelt drágam.-Köszönt anya, majd elkezdtünk reggelizni.

-Csörgött a telefonod.-Mondta Sam nekem.

-Oké, majd vissza hívom.-Vontam vállat.

-Ruel volt az.-Suttogta.

-Öm oké.-Gondoltam magamban akkor már nem hívom vissza.
Anya finom reggelie, után vissza másztunk a szobámba. Csak röhögtünk a semmin, mikor megszólalt a telefonom.

-Ruel az.- lelkesedett Sam.

-Oké, nincs kedvesm vele beszélni.-Fordultam el, mert nem ez volt az igazság.

-Ahhj ne csináld már..... jó így jártál.-Nyúlt a telefonomért és felvette.
-Szia Ruel, Sam vagyok.-Köszönt szerelmesen, amitől kicsit össze törtem, mivel mellettem feküdtem mindent értettem.

-Szia Sam. Ellie?-Kérdezte kicsit félénken.

-Nincs kedve veled beszelni.-Mondta cinikusan. Tuti piros lett az arcom.

-Tessék?-Kérdezte meglepetten.

-Mondom, nincs kedve veled beszélni..

-És mikor lesz kedve?

-Ahogy elnézem soha.-Suttogta Sam mire meglöktem-Áu Ellie.-Mondta hangosan, kitágult a szemem és roppant kellemetlenül éreztem magam.

-Ott van most?

-Ja, itt fekszik mellettem.-Mondta Sam, mire megint meglöktem.

-Ellie! Nem értem most mi a bajod......de azért ha lesz kedved légyszi hívj fel, vagy írj vissza. Fontos.-Kért már szinte könyörgően a fiú.

-Oké.-Mondtam. Amit tuti hallott, majd kisétáltam a szobámból. És kimentem az udvarra a medence szélére ültem, és csak lógattam a lábam.

-Mi a bajod Ruellel?-Ült le mellém a barátnőm. Nem bírtam elmondani neki az igazat, hogy csak miatta teszem, hogy neki ne legyen rossz. Nem akarom, hogy azt nézze Ruel velem van, tényleg évek óta szerelmes belé... nagyon fájna neki ha mi egyszer....ah hagyjuk.

-Semmi, csak nem olyan mint én, nem hasonlítunk.-Motyogtam.

-Aha értem.-Ölelt meg.
Egésznap azon voltam, hogy ne reagáljak az üzeneteire, se semmi. Kibírtam alig ismerem még, jobb elszakadni most még az elején egymástól, mintha már össze fortunk volna.
Két nap telt el, elvagyok az élet nem áll meg. Szaladunk tovább. Mikor csengettek.

-Drágám nyisd már ki, csinálom az ebédet.-Mondta anya, amikor épp semmit nem csináltam a kanapén.

-Oké.-Álltam fel és az ajtóhoz sétáltam. Majd kinyitottam, amit egyből meg is bántam.

-Szia.-Mondta Ruel.

-Szia.-Suttogtam. És becsuktam magam mögött az ajtót.

-Miért kerülsz?-Kérdezte.

-Nem kerüllek, csak nem volt kedvem beszélni.-Néztem a lábam mintha érekes lenne.

-Oké.-Fújta ki a levegőt.-Napok óta próbállak elérni...

-Sajnálom.-Suttogtam és tovább néztem a padlót, arra jöttem rá, hogy összekellene itt sepregetni.

-Nem gond.-Emelte fel az állam, amitől össze ugrott a gyomrom.-Szóval azt akartam, hogy pár napja meghívtak egy rendezményre fellépni, ami a hétvégén lesz, és kaptam egy kisírő jegyet.-Vette elő. Jaj ne Ruel kérlek......
-Szóval eljönnél velem?-Kérdezte olyan aranyosan, hogy fájt. Napokig keresett nem adta fel, majd eljön hozzánk, hogy személyesen hívjon meg....

-Sajnálom Ruel hagyjuk ezt az egészet.-Mutattam rá és rám.-Nem tudom mi van, vagy mi lesz köztünk...de jobb lenne még most abba hagyni.-Mondtam ki, nem mertem a szemeibe nézni.

-Miért?-Kérdezte szomorúan.

-Nekem ez nem megy. Sajnálom.-Mondtam és megfordultam, megfogtam a kilincset és lenyomtam. Nem néztem vissza csak besétáltam.

-Ki volt az? -Kérdezte anya. De én csak felrohantam a szobámba. Becsuktam az ajtómat és sírni kezdtem. Nem akartam volna elveszíteni, mert kedveltem de nem ér annyit egy fiú, hogy a legjobb barátnőmnek fájjon. Ezért nagy levegőt vettem és letöröltem a könnyeimet. Ruel többet nem keresett, és én se őt.