Nem vagy az esetem!

35.rész

Először elmentünk tankolni, majd felhajtottunk az autópályára. Csendben voltunk nem tudtam, hol kellene kezdeni. Pedig annyi dolgot megakartam beszelni. 15 percig bírtam a néma csendet, ezért én kezdtem el először beszélni.

-Miért hagytad ott a kiadót?-Kérdeztem kicsit félve. De nem volt mitől tartanom Ruel kedvesen válaszolt.

-Rengetedet dolgoztam, és nem volt elég nekik. És Frank kegyetlenül bánt mindekivel, velem is de ezt tudod...

-És most hol vagy?

-Hc coolnál. Sokkal jobb nem szólnak bele a magan életembe. Kevesebbet dolgozok, jobban értekelnek, rugalmasak, és többet keresek.

-Értem.-Mosolyogtam rá.

-Itt már nem tiltják meg azt, hogy barátnőm legyen.-Tette a kezét a lábamra. Mire fülig ért a szám.

-Máris tetszik.

-Komolyan nem akartad volna elmondani az igazat?

-Nem, a sírba akartam volna vinni. Senkinek nem akartam elmondani.

-De Samnek, és Kínek elmondtad.

-Véletlen. Részeg voltam...-Mondtam zavarban.

-Mi? Komolyan?

-Igen. Felakartalak hívni, csak éjjel volt utánad sírtam, és megkérdezték ha ennyire fáj akkor miért szakítottam veled...és bumm elmondtam. Nem voltam tudatomnál.

-Örülök, hogy elmondtad. Rohadtul hiányoztál.

-Te is. Azt hittem örökké elveszítettelek.

-Soha többet nem lesz ilyen babám.-Mondta tényként.
Kettő óra autózás után megálltunk egy benzinkútál, hogy kinyújtsuk a lábainkat. Elmentünk mozsdóba majd felhívtam anyut.

-Szia.-Vette fel.

-Szia anyu.-Köszöntem.

-Mi újság? Merre jártok?

-Az autópályán valahol. Még 2 óra és ott vagyunk.

-Vigyázzatok nagyon magatokra.

-Oké.

-És örülök, hogy kibékültetek. Karácsonyra gyertek haza, és okosan!

-Anyu nem vagyunk kicsik.-Nevettem.

-Tudom csillagom. Máris hiányzol, de pihenjetek, megérdemlitek, hogy ketten legyetek.

-Szeretlek anyu.

-Én is drágám, hívj ha oda értetek!

-Oké persze, majd hívlak...szia anyu.

-Szia kincsem-Emeltem el a fülemtől.

Ruel vissza jött az autóhoz, vett egy pár dolgot a shopban. Majd mellém lépett és átölelt. A fejem a mellkasába fúrtam. Olyan jó volt, hogy újra hozzá érhettem, ráadásul nyilvánosan. Rohadt hideg volt, de nem érdekelt. Megfogta az arcom és megcsókolt. Egyből vissza csókoltam. Az ajkai pont ugyan olyan finomak voltak, mint pár hónapja. Addig csókolóztunk amíg valaki félbe meg nem szakított minket.

-Bocsánat, csinálhatnánk egy képet?-Jött oda kettő nálam talán idősebb lány.

-Persze.-Elléptem Rueltől, és helyet hagytam a kettő lánynak. Csináltak pár szelfit, közben beszélgettek a barátommal, kedvesek voltak.

-Mikor lesz új album?-Kérdezte kicsit talán nyomulósan az egyik lány.

-Tervben van, úgyvolt, hogy novemverben adjuk ki, csak hát az élet közbe szólt.-Nézett rám Ruel, és a fejével jelzett, hogy jöjjek közelebb. Kicsit közelebb álltam, mire magához húzott és átkarolta a nyakamat.

-Hát ezt sajnálom, de mi már nagyon várjuk.-Lelkesedtek.

-Most már nincs megállás. Megyünk felfelé.-A lányok nem nagyon akartak elmenni, Ruelt ismerve nem akarta őket elküldeni. Folyamatosan szóval tartották a szerelmemet.

-És merre tartotok?-Kérdezték kedvesen.

-Fel a hegyekbe egy párnapra.

-Á mi pont ellentétesen irányba, mi onnan jövünk. Jó pihenést, öröm volt Ruel.-Mondták a lányok majd elmentek. Én köszöntem egy hellót, de nem köszöntek vissza. Beszálltunk az autóba és Ruel egybő elindította a fűtést. Ledobtam a kabátom, hogy kényelmes legyen. Ruel is levetkőzött majd indultunk tovább. Kicsivel több mint 2 óra múlva meg is érkeztünk. Felvettük a kabátokat és kiszálltunk. Ruel hozta a cuccainkat. Majd bementünk. A szomszéd fogadott, aki karban tartja a házat. Átadta a kulcsot, és jó pihenést kivánt. Első az volt, hogy leültünk enni. Megettünk, mindent amit hoztunk. Majd Ruel beszélt a szüleivel, és én is az én családommal. Én már jártam itt kicsiként, nyaranta voltam itt Samékkel. Utoljára 2 éve lehettem itt. Szóval ismertem valamennyire a házat. De persze körbe néztünk. Majd ledőltünk a kanapéra. Ruelhez bújtam és csak öleltem. Sokat beszélgettünk. A suliről az elmúlt hónapokról és magunkról. Késő déltuán, az ágyban feküdtünk és hülyeségekről beszéltünk. Ruel levettem a pulcsimat és a hasamra fektette a fejét és közben puszilgatott. Egyre fejlebb húzta a pólómat egészen a bordáimig. Felült és csak néztt.

-Te tényleg sokat fogytál.-Nézte a bordáimat, egy kicsit kilátszódtak.

-Na igen.

-Sajnálom, nagyon szenvedhettél.-Simogatott.

-Az nem kifejezés.-Ruel kibújtatott a pólómből és elkezdett puszilgatni. Majd lassan ő is levett a pólóját. Hozzám simult és csak csókolgatott. Addig addig amíg, lenem vetkőztünk. Eddig életembe egyetlen fiúval voltam, annak is már lassan két éve. Nem a legjobb emlék tudom, hogy szeretett és nem akart fájdalmat okozni, de rohadtul fájt az első, és ez bennem maradt. Másodjára már nem fájt de nem élveztem, sajnos csak az jutott az eszembe, hogy először mekkora szenvedés volt. Talán az volt a baj, hogy rossz emberrel voltam. Amit az akkori barátom iránt éreztem az nem szerelem volt. Valami tini fellángolás. De ez más...

-Akarod?-Kérdezte kedvesen Ruel. Kicsit féltem, hogy esteleg fájni fog. De bólintottam.-Nem hallom...-Mosolygott aranyosan.

-Akarom.-Montam, Ruel egy pillanatra lemászott rólam és egy óvszert vett elő. A bátyja nem bízta a véletlenre. Vissza mászott a lábaim közé, és a nyakamat kezdte puszilgatni.
Eddig Ruellel nem történt több a közös fürdésnél...

Ruel nagyon óvatos volt. Egyáltalán nem fájt. Figyelt rám, hogy élvezzem és közben folyamatosan puszilgatta a testem minden pontját. Élveztem. Főleg azt, hogy Ruellel vagyok. Ha valaki azt, mondja 2 napja, hogy majd ma kibékülünk Ruellel, és elutazunk közösen akkor hamarabb ugrottam volna kútba, mint hogy elhiggyem.
Iszonyat szexi volt ahogy Ruel nyögött.
-Szeretlek.-Puszilta meg a homlokom.

-Én is szeretlek.-Öleltem magamhoz.
Miután, mind ketten célba értünk elmentünk fürödni. Majd pizsiben feküdtünk az ágyba. És egymást öleltük. Ruelen nem volt felső ezért a mellkasához nyomtam az arcomat, és beszívtam az illatát.