Nem vagy az esetem!

45.rész

-Szóval mesélj. Mi volt Tervorral?-Kérdeztem izgatottan és egy szelet pizzáért nyúltam, miközben kényelmesen elhelyezkedtem az ágyán.

-Először is, nem ismertem rá. Normális volt! Érted Ellie, semmi poén, semmi perverz megjegyzés.

-Jóég. Biztos Trevor volt az?

-Igen. Szóval.-Nyelt le egy pizza falatot.-Azt mondta nekem, hogy szép vagyok, meg ilyen szarok.-Legyintett.

-Igen.-Bólintottam.-Tovább!-Ittam bele az üdítőmbe.

-Elhívott vacsorázni...

-Uhh. Mit mondtál?-Kíváncsiskodtam.

-Nemet.

-Miért?

-Mert nem hiszem el, hogy tetszem neki. Én biztos nem leszek, egy hódítás.

-Ezt elmodtad neki?

-Igen.

-És?

-Azt mondta befogja bizonyítani, hogy nem hazudik.

-Sok sikert neki.-Mosolyogtam.

-Jaa.

-De amúgy tetszik neked?-Sam egy pillanatra csendben maradt és elgondolkodott.

-Nem tudom. Helyes de ezt te is tudod, csak hát baromi beképzelt, és folyton másik barátnője van.

-Tudom. De figyelj hadd küzdjön érted, és majd talán egyszer. Ha véletlen veled is azt szeretné csinálni mit a többi lánnyal, akkor nem él sokáig.

-Így van.-Nevetett és kiesett egy falat a szájából, mire én is elkezdtem nevetni.-És mizu Ruellel?

-Semmi dolgozott ma, és annyira szeretem.-Mondtam elpirulva.

-Tudom. Rád nézek és elokádom magam, olyan szerelmes vagy.-Rázta a fejét.

-Nagyon vicces.-Forgattam a szemeimet.

-Tudod, hogy mennyire örülök nektek. Bár néha haragszom a srácra, mivel megcsalsz vele, de hát ilyen az élet.-Mosolygott.

-De tudod, hogy te maradsz mindig a kedvenc csajom.-Kacsintottam mire röhögni kezdtünk. Sammal hajnalig filmeztünk, és beszélgettünk majd valamikor az éjszaka közepén elaludtunk. Reggel 9 előtt felse keltünk. Majd 10 óra után másztunk ki az ágyból és elmentünk palacsintázni. Hívtuk Ruelt is, de persze már dolgozni van. De megígérte, hogy délután átjön hozzánk.
Szóval olyan dél felé estem haza. Anyu volt csak itthon, a húgom az apjánál.

-Ez neked jött.-Nyújotta anyu. Egy levél volt. Egyből összeráncoltam a szemöldököm. Anyu az ujjai között megfodította. Az egyetem címerét felismertem egyből. Még jobban összezavarodtam. Kikaptam anyu kezéből és felbontottam majd a kanapéra ültem.

Egy vissza igazoló levél volt. Nem értettem a sorokat.

-Köszönjük, hogy mindket válaszott. Várjuk sok szeretettel az iskolánkban, és a kollégiumba.-Olvastam fel és anyura néztem.-Ez valami tévedés lesz...én nem küldtem vissza.

-Ez nem tévedés kincsem.

-Mi? De én nem...-Hebegtem, és egyből ideges lettem.

-Mi küldtük vissza.-Suttogta, mire a levegő után kezdtem kapkodni.

-Ilyen nincs. Anyu te is tudod, hogy nem akarok menni.

-Ellie. Ez egy nagyon jó ajánlat volt.

-És te elfogadtad helyettem? Én nem megyek el.-Ráztam a fejem, és vissza nyeltem egy könnycseppem.