Nem vagy az esetem!

18.rész

A könnyeim elkezdtek potyogni. Valahogy kikell adnom magamból. Pár perccel később, egy nagy fekete autó állt meg előttünk. Össze szedtem magamat, letöröltem a könnyeimet, és elindultam szipogva az autó felé. Kinyitottam az ajtót, és beültem.

-Szia.-Suttogtam, és bekötöttem magamat.

-Szia. Mi a baj kicsit lány?-Kérdezte Ruel, mire csak a lábaimat néztem.

-Menjünk kérlek.-Néztem rá.

-Oké. De ennyivel nem úszod meg.-Puszilt meg gyengéden. Elindultunk, Ruel végig faggatott mire össze szedtem magam, oda értünk egy rétre. Gyönyörű volt. Ruel elővett egy kosarat, és egy plédet. Megterített a földön, és elő pakolta az ételeket.

-Én főztem.-Mondta. Úristen egy tökéletes férfi. Moslyogtam magamban.

-Váo.-Montam, majd megvacsoráztunk isteni volt. Tökéletes randi, csak mi ketten.
-Nagyon finom volt. Köszönöm.-másztam közelebb hozzá, és megcsókoltam.

-Elmondod miért sírtál?-Kérdezte mire bólinottam, és elmeséltem neki mindent. Nagyon rossz volt még erről beszélni is.-Sajnálom.-Mondta és hátulról ölelt, a fejemet a mellkashoz nyomtam. Már kezdett lemenni a nap, nagyon szép volt.

-Van ez így. De felfogom venni anya nevét. Utálom az apámat. És a végére még én lettem a rossz, az eszem megáll.

-Kicsi lány, elég ha majd az én nevemet felveszed.-Mondta, mire egyből bukfencezett a gyomrom. És olyan boldog mosoly szabadult az arcomra, hogy rég volt ilyen. Megfordultam és vele szembe ültem.

-Azt mondod?

-Igen. Mindenképp, pár év és új neved lesz.-Húzott magához és elkezdett csókolgani. Ebben a pillanatban elfelejtettem, hogy apa milyen. Csak Ruelre fókuszáltam, és arra, hogy nem bírok betelni a csókjaival. A kezeimet a hajába vezettem. Ruel megfogott, és az ölébe ültetett, majd a kezeit a csípőmre tette, és lágyan simogatott. Levegő hiány miatt elszakadtunk egymástól, után csak öleltük egymást. Fura érzés a szerelem...
Lefeküdtünk a plédre, és csak néztük, hogy kezd csillagos lenni az ég. Ruel a fejem alá nyúlt, és oda csúsztatta a karját. A kezén feküdtem, nagyon romantikus volt. Nagyon sokat beszélgettünk.

-Holnap átjöhetnél.-Mondta mire ránéztem.

-Oké, átmegyek. Úgyis csak egyszer voltam.

-Na igen. És a családom kíváncsi rád.-Mondta mire nagyot nyeltem.

-Én is kiváncsi vagyok a családodra.....-Mondtam kicsit bizonytalanul.

-De?-Kérdezte.

-Mi van ha, nem ilyen lányt szeretnének melléd? Érted te énekes vagy, én meg egy sima csóró gimnazista, aki most kezdi az utolsó évét.....

-Ellie! Én is normális ember vagyok, csak azt csinálom amit szeretek és bejött....ennyi. És a szüleimet nem fogja érdekelni ki vagy csak az, hogy boldog vagyok, és veled az vagyok..másodszor nem is vagy csoró...-Nevetett.

-Mellékes.-Forgattam a szemeimet.

-Hogyne.-Kuncogott, én megpuszilta a fejemet. A telefonunk rezgett egyet. Majd megnyitottam.

Babák💖
Sam-:Hogy álltok szerelmesek?-
Elmosolyodtam, Ruelre néztem egy puszit nyomtam a mellkasára.

Ruel-:Nem állunk, fekszünk.
Írta mire csak felnevettem.

Sam-:Miért?😏

Ellie-:🤭🤭

Sam-:Nálatok tali Ell, mindent tudni akarok!