Nem vagy az esetem!

25.rész

Anya rontott be a szobámba, könnyes szemekkel.

-Mi a baj?-Ültem fel azonnal.

-Apád. Elviszi magához Kiarát.

-Mi? Nem! Biztos nem.

-De. Mikor elváltunk úgy egyeztünk meg, hogy hétvégén nála vagytok. De eddig nem keresett titeket, de most Kiarával akar lenni.-Hadarta sírva.

-Kí akar menni?-Kérdeztem.

-Nem.

-Akkor nem fog.-Ráztam a fejem.

-Muszáj.-Ült le mellém sírva. Percekig csak nyugtani próbáltam, közben és is nagyon ideges voltam. Ez nekem a legnagyobb fájdalom a világon, ha a családom szenved. A térdem remegett, féltettem a húgomat. Mi van ha apuval ellenkezni mer, őt is bántani fogja? Na nem. Percekkel később nyílt az ajtó. Kiara lépett be, felöltözve. Egyből kitágúlt a szeme.

-Mi a baj anyu?-Sietett anya másik oldalára.

-Semmi drágam. Csak nem akarom, hogy apuhoz menj.-Törölgette anyu a könnyeit.

-Nem lesz semmi gond. Én se akarok de ez van. Csak egy nap, estére itthon vagyok. Addig felidegelem Norát, ja de sietek haza, mert holnap délelőtt anyuval moziba megyünk. Ruel szerzett jegyeket, egy szuper filmre.-Mosolygott elégedetten. Csak most lett 11 éves de máris olyan komoly kishölgy. Imádom.

-Írj, hívj bármikor. Feltöltötted a telefonod?-Kérdeztem.

-Igen.

-Pénzt adjak?-Kérdeztem.

-Anyu már adott. Nyugi Ellie.-Mosolygott. Hogy a francba legyek nyugodt? Ideges voltam.

-Ha bármi van, tényleg bármi, hívj és megyünk érted!-Hadartam.

-Ell! Semmi gond nem lesz. De majd azért írok.-Nyugtatott. Felálltam és megöleltem Kít. Majd puszit adtam a hajába.-Oké elég.-Nevetett. A kedvencem amikor nevet. Imádom a cuki kis csilingelő nevetését.
Robert délelőtt 10 óra után érkezett szeretett nejével Norával. A húgom felvette a cipőjét, anya addig apuval beszélt. Egy szót se említette arról, hogy én is menjek. Mentem volna, de persze csak azért, hogy figyeljem Kiarát.

-Egész nap jól elleszünk drágám. A lányok nagyon várnak már.-Nyávogott Nora. Felment bennem a pumpa azok a libák a húgommal. Az én hülye életemnek az értelmével legyenek, nagyon nem akartam.-Menjünk kincsem.-Fogta meg gyengéden Kiara kezét, de ő kiszakította onnan a csuklóját és anyuhoz lépett. Nagy puszikat adott és szorosan ölelte. Ahh még a szívem is fáj, hogy tudom ennyire szeretni. Majd oda lépett hozzám. És átölete a nyakamat. Megpusziltam a fejét majd elengedett.

-Írok!-Kacsintott. Mire elmsolydtam és bólintottam. Anyuval kikiésértük őket. Apu még köszönni se köszönt nekem. Levegőnek nézett, de jolvan. Ezzel semmi gond nincs. Csak az első szülött gyereke vagyok. Keserű mosollyal a számon sétáltam be, anyuval az oldalamon. Csak ültünk a kanapén és néztünk ki a fejünkből.

-Írok Kiarának.-Dobtam be az ötletet.

-Már én is gondolkoztam rajta.-Bólogatott anyu.
Elővettem a mobilomat és írni kezdtem.

Én:
-Szia! Mi újság? Történt már valami?

Kiara:
Ell, 20 perce mentem el.
Még csak most értünk ide, még a mostohákkal sem találkoztam.

Én:
-Bocsi. Csak féltelek😔

Kiara:
Nem kell. Nem lesz semmi baj.
Szeretlek.