Nem vagy az esetem!

49.rész

A fekete szoknyámat húzogattam kicsit lejjebb, mert állandóan felcsúszott. Rengeteg ember eljött a ballagásra. Egymás vállát markolva, vonultak végig a sulin. Sam nem csak fogta a vállam, hogynem kapaszkodott is belém. Mondtam neki, hogy ne ezt a cipőt vegye fel, de ő akkor is makacskodott, hogy tud benne sétálni. A nagy...
A kijelölt székekre leültünk, és elkezdődött az ünnepség. Kicsit unalmas volt, de én inkább a tömegbe bámultam, kerestem anyut. Persze hamar észre vettem, és intettem neki. A szemét törölgetve, fényképezett és Intett vissza. Mellette a húgom állt, és a nagyi aki itt tölt nálunk egy hetet. Ők is intettek. Ruel kicsit arrébb állt tőlük és engem nézett. Inget viselt, és egy rövid farmert. Hihetetlenül helyes volt, és az enyém. Pár pillanatig egymást néztük mire elpirultam ő meg elmosolyodott. Ruel családja virággal a kezében állt, Torie is intett, mire vissza integettem. Az ünnepség 1 óra alatt lezajlott. Sam a végén elsírta magát, és megölelt.

-Hihetetlen, hogy nem buktam meg.-Suttogta sírva, mire felnevettem.

-Mégszép, hogy nem.

-Hu de örülök, hogy vége van, annyira utálom ezt az iskolát.

-Miért sírsz?-Kérdezte Trevor Samtől.

-Örömömben sírok, végre vége.-Mosolyodott el, és bemutatott egy tanárnak aki háttal állt nekünk. Trevor nevetve ölelte át Sam vállát, és letörölte a könnyeit. Ezen csak mosolyogtam, mire Sam megforgatta a szemeit. Majd elindultam a családom felé. Sorba kaptam a gratulációkat, és a virágokat. Nagyon boldog voltam. Ruelt vártam aki próbált eljutni hozzám, miközben sorra megállították. Majd végre oda érte elém.

-Gartulálok Ellie.-Nyújtota át a virágot, és adott egy gyors csókot. Az arcom felmelegedett, és muszáj volt a lábaimat néznem, hogy elmúljon a pír az arcomról. Majd jöhettek a képek.
Csináltam mindenkivel közös képet, és elindultunk hozzánk. Grillezni fogunk, az idő tökéletes hozzá.
Otthon átöltöztem egy kényelmesebb szoknyát vettem fel, és egy toppot. Ruelék akkor érkeztek amikor lesétáltam. Ők is átöltöztek kényelmesebbe. Kimentünk az udvarra és a Holdeer család leült és hoztam ki, hideg üdítőket és sütit. Ruel megfogta a dereka és a csombjára húzott.

-Gyere már ide.-Suttogta mire elmosolyodtam és átkarlotam a nyakát, és adtam neki egy puszit. Szívesen folytattam volna, és csókolgattam volna, de mindenki minket nézett.

A nagyi segített anyunak a husikkal, mi meg beszélgettünk majd megjöttek Samek is. Legnagyobb meglepetésemre Tervor is jött, Sam kezét fogva.
Elfolytottam a mosolyomat de azért Samre kacsintottam, aki vissza kacsintott. Leültek kint, és beszélgettünk közben készült az ebéd.
Sammel bementünk a házba hozni még egy sütiből.

-Hogy hogy itt van Trevor?-Kérdeztem.

-Zavar?

-Nem, dehogy.-Ráztam a fejem, és kérdőn néztem rá.

-Asszem lehet együtt vagyunk.-Mondta lazán, és ellépett mellőlem.

-MIII???

-Ne kiabálj Ellie. Nem nagy cucc.

-Nem a fenét. Jaj te kis szerelmes...else mondtad volna? Mekkora bunkó vagy Sam!

-Héé nem vagyok az. Elakartam csak nem volt alkalom.

-Nem mi?

-Nem. 1 napja se járok vele.

-Akkor jó.
Felnevettünk és vissza ültünk ki. Leültem Ruel mellé aki Trevorral beszélgetett. Nagyi a másik oldalamon ült és csak mosolygott. Olyan jó, hogy itt van.
Miután megebédeltünk hosszú órákig csak kint ültünk és beszélgettünk. Főleg a költözésről. 6 órakkor ment el mindenki, még Sam is mivel elmegy Trevorékhoz.

-Héé ugye te nem mész haza?-Kérdeztem.

-Dehogy megyek kicsi lány.-Mosolygott. Felmentünk a szobámba és ledöltünk az ágyamra. Hosszú volt a mai nap. Lezáródott a gimis életem. Mostmár egyetemista vagyok. Felnőtt ember aki a barátjával elköltözik. Ruelre néztem aki a telefonját nézte, közelebb feküdtem hozzá, hogy lássam mit néz. Egy képet rakott ki instára storyba. Én és ő vagyunk a képen. Ez mai kép, a ballagáson készült. Kirakta és lerakta a telefonját, majd velem szembe fordult. A szemei össze-vissza kalandoztak, majd megállt a szemeimnél. A kezét az arcomhoz vezette, és végig simított rajta. Fülig elpirultam az érintésétől. Ruel elmosolyodott, és közelebb húzott. Az ajkaimhoz hajolt és lágyan megcsókolt. Végig nyalta az alsó ajkam és vadabban kezdett csókolni. Hirtelen felém került, a kezeimet a hajába vezettem, és csak közelebb húztam magamhoz. A lábamat a derekára tettem, mire a jobb kezével a combomat kezdte simogatni. A kezeimet elszakítottam a hajáról és a hátát simogattam. Ruel az ajkaimról a nyakamra tért át, és ott csókolt tovább. A gyomrom folyamatosan remegett ahogy hozzám ért az ajka.
Lassan elkezdtem lehúzni a hátáról a pólóját. Mire el pillanatra elengedett és levette magáról. A kezemmel végig simítottam a hasán és beharaptam az ajkaimat, hogy ne mosolyogjak folyamatosan. Ruel felültetett és levette rólam a felsőmet, majd lekerült a szoknyám is.

Egymást ölelve feküdtünk, amikor csengettek, és meghallottam anyu hangját ahogy a nevemet kiáltja. Lemásztam Ruelről és a ruháim után  kapkodtam. Ruel ugyanígy tett. A hajamat igazgatva sétáltam le, mögöttem a barátommal. A nagyi mindentudóan nézett rám, mire elkaptam róla a tekintetem. Apu állt a nappaliban, kezében virággal.

-Helló.-Köszönt nekünk.

-Szia.-Álltam meg.

-Helló.-Fogott Ruel apámmal kezet, és vissza állt mellém.

-Gratulálok Ellie! Nagyon büszke vagyok rád.-Lépett közelebb és átnyújtotta a virágot amit elvettem.

-Köszönöm.

-Sajnálom, hogy nem bírtam ott lenni a ballagáson, csak Lizzie nem érezte jól magát.-Mondta.
Csak álltam előtte és bólintottam. Örökké ez fog menni? Mindig mást választ mint a lányát. Inkább Lizzie mint én, bár eddig is ez ment. De most ballagtam gimiből...
Küldtem neki egy mosolyt, és megköszörültem a torkom.

-Köszönöm a virágot és, hogy eljöttél.-Mondtam egyre halkabban, de apu már nem figyelt rám, a telefonját nézte. Megfogtam magam és kisétáltam, a virágot vízbe tettem és sóhajtottam egyet.

-Kérlek ne rontsd el a kedved.-Suttogta Ruel.

-Nem fogom. Már megszoktam.

-Annyira sajnálom.

-Ugyan nem kell, én azt sajnálom, hogy elrontotta a szép pillanatunkat a szobámban.-Mosolyogtam.

-Igen, azt én is sajnálom. De itt alszok, szóval lesz még szép pillanatunk.-Mondta aranyosan, elpirulva. Közelebb sétáltam hozzá és átöleltem.

-Annyira szeretlek.

-Én is kicsi lány. Az életemnél is jobban.