𝐌𝐨𝐨𝐧𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭 | 𝐻𝑜𝑙𝑑𝑓𝑒́𝑛𝑦 |

Tizenhatodik Fejezet

Hűvösebb az idő. Már nem lehet csak úgy pólóban mászkálni az utcán, ahhoz már túlságosan hideg az időjárás. De annyira még sem az, hogy nagy kabátot kelljen hordani, viszont egy szél dzsekit már örömmel kapok magamra. A fák levelei már jóval színesebbek, van köztük már egy-egy olyan, mi lehullott a földre. A napokban egyre több eső esik, mégis egyre több ember járja az utcákat. Egyre több ember táncol az utcai zenészek által előadott dallamokra, zenékre.

Beköszöntött az ősz.

Egy hete történt már a baleset, azaz egy hete már, hogy kerülöm Lucient. Nem régiben még ő tette ugyanezt velem, most azonban nekem nincs semmi kedvem összetalálkozni vele. Ben persze majdnem minden egyes nap feljön a lakásunkba, hogy megtudjon rólam még egy kis infót és hogy kikérdezze jól létéről Elizabethet. Lizzie azóta jobban vigyáz magára és semmi féle káros dolgot nem fogyaszt, hogy ne essen semmi baja a babának. Clayton végleg lemondott a babáról, Lizzie pedig végül beletörődött, hogy nem lesz a vér szerinti apja a gyerek közelében. Én pedig a mai napig nem értem, hogyan tudott bele törődni. Bár lehet, hogy neki is így lesz a legjobb. Főleg, ha gyereknek olyan lett volna Clayton, mint nekem az én apám.

- Haza kell vinnem Owent - száguld be a nappaliba Margot. Luna és Owen épp társasoznak velem és természetesen én állok vesztésre. Mostanság egyre több időt töltök ebben a házban, hogy véletlenül se kelljen meglátnom Lucien arcát. Volt egy nap, mikor szólt a csengő és Margot nyitott ajtót Luciennek, de elküldte azzal a könnyed ürüggyel, hogy nem tartózkodom a házban. Nehezen, de elhitte.

- Neked? Nem jönnek érte? - kérdezem a kisfiúra nézve, kit nem igazán zavar, hogy haza kell mennie, tovább játszik a nála egy évvel fiatalabb lánnyal. Vesztésre állok, így már nem igazán figyelek már a játékra hagyom, hogy a két gyerek kettesben lejátsszák, hogy melyikük nyeri meg a játszmát.

- Az anyja úgy döntött, hogy egy kis időre elköltözik otthonról, az apja pedig ez miatt leitta magát a sárga földig tegnap - magyarázza, miközben belebújik bakancsába, majd felkapja magára farmer kabátját. Azt hiszem Margoton még egyszer sem láttam pulóvert mióta csak ismerem. Nem is tudom, hogy egyáltalán van-e neki. - Azaz ma másnapos és nem tud eljönni érte - von vállat a lány és felkapva kezei közé Owen pulcsiját, hozzánk sétál és segít felvenni a fiúnak.

- Ezt olyan könnyedén mondod, mintha már történt volna ilyen - mondom halkan. Őszintén szólva nem igazán szeretek erről a témáról beszélni Owen és Luna előtt. Tudom, hogy még gyerekek, de nem hülyék. Főleg Luna nem és nem akarom, hogy ő is hallgassa azt, ahogy megbeszéljük Owen családi hátterét.

- Mert már ténylegesen történt ilyen - mondja Margot és kezébe veszi a kocsikulcsát. - Nem is egyszer - teszi hozzá és már indulna is Owennel a bejárati ajtó felé, hacsak közbe nem szólnék:

- Várj! - kiáltom, mire megtorpan Owennel egyetemben. - Mi van, ha Lucien idejön?

- Akkor nyiss ajtót neki - feleli, mintha az olyan könnyű lenne. Megértem, hogy neki az, de nekem nem igazán. Látja, hogy keseregve a földet kezdem bámulni, mintha az oly érdekes volna. Sóhajt és közelebb lép felém két lépésnyit. - Figyelj, nem tudom mi történt köztetek, de már egy hete nálam bujkálsz...

- Ez nem igaz! - kiáltok fel és újra szemeibe nézek. A lány kritikusan felnevet és még egy lépést közelebb tesz felém.

- Az nem számít, hogy egy órát otthon töltesz, mikor Ben meglátogat - forgatja szemeit és már fordulna is, mikor rájön, hogy ehhez már nem tudok mit hozzáfűzni, de nem teszi. Nem mond semmit, nem tesz semmit csak áll ott, mintha gondolkodna valamin. Majd végül visszafordul felém és rám néz. - Ha végig szemmel tartod Lunát, jöhettek ti is - mondja, sarkon fordul és kisétál Owennel a házból. Luna felrohan a szobájába egy pulóverért, majd mire leugrál vissza a lépcsőn, már én is magamra vettem virág mintás pulcsimat, fekete testhez simuló pólómra. Ritkán hordok ilyen pólót, de ma minden másom a szennyesbe van. Luna előttem rohan ki nővére után az autóhoz és bepattan az egyik hátsó ülésre Owen mellé, míg én Margot mellé ülök be az anyósülésre. Mielőtt elindulnák belenézek a visszapillantó üvegbe, hol megpillantom Luna kíváncsi szemeit, mik egyaránt ragyognak kéken is akár a tenger, és barnán is akár a gesztenye.