𝐌𝐨𝐨𝐧𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭 | 𝐻𝑜𝑙𝑑𝑓𝑒́𝑛𝑦 |

Harmincadik Fejezet

Az ajtón olyan szinten dörömbölnek, hogy képes lenne kiesni az említett tárgy a helyéről. Austin az ajtóhoz rohan, még mielőtt kárt okoznának a lakásban és kinyitja előttük az ajtót.

- Üdvözletem! - hajol meg előttünk, mintha három uralkodó lépné át a küszöböt, de helyette csupán a három általam nevezett muskétás jelenik meg a konyhába vezető folyosón.

Elizabeth éppen egy baba rózsaszín lufit próbál felfújni, bár tüdeje alig-alig bírja szusszal, míg én a tortába szúrom a gyertyákat. Margot és Luna csak késve tudnak megérkezni, mert nem tudtak időben ajándékot venni és bármennyire is próbáltuk rávenni őket, hogy jöjjenek időben ajándék nélkül, ellenezték az ötletet.

- Isten éltessen! - kiáltja el magát Ben és beljebb lép a konyhába. Őt követi Cassidy is, majd végezetül Lucien. Szemem sarkából látom, hogy mindannyiuk kezében van egy tasak, azaz sikerült pár óra alatt ajándékot is venniük. Sokára tart, mire eljut az agyamig, hogy Lucien is vett valamit, így aggodalmam tetőfokára hárulva, pánikolni kezdek legbelül.

- Kész! - állapítja meg Lizzie, miután felteszi az utolsó lufit is a polc tetejére, majd körül néz a konyhába, hogy minden a helyén van-e. Bátyám meggyújtja a gyertyákat és szép lassan elhajol az utamból.

- Kívánj valamit! - biccent az édességre Austin, ahogy pedig eldobja a kukába az elégett gyufát, még egyszer utána nézek, nehogy még füstölögjön. Végezetül a tortához és úgy teszek, mintha gondolkodnék. Nem igazán szoktam kívánni, nem tudok mit és sosem gondoltam fontosnak. De jelen esetben mégis eszembe jut egy ártatlan kívánság, ami megfogalmazódik fejemben.

Remélem béna ajándékot vett Lucien.

Elfújom a gyertyákat, mire tapsolni kezdenek én pedig kínomban csupán mosolygásra vagyok képes. Lizzie ujjongani kezd, mitől még inkább kínossá válik a helyzet, így bátyám lép közbe.

- Ajándék átadás! - adja ki a parancsot és már fordul is, hogy kezébe vegye csomagját, mit mosolyogva nyújt felém. Téglalap alakja van és valahogy tökéletesen lett becsomagolva. Mielőtt kivenném kezei közül, barátnőmre nézek, ki vállat vonva tudatja velem, hogy nem ő csomagolta be.

- Te így tudsz csomagolni? - mutatok a kék papírra, mi körül öleli a dobozt. Austin mosollyal az arcán bólint, majd még közelebb tolja az orrom alá a dobozt. Sóhajtok és elveszem tőle. Leteszem az asztalra és leszaggatom róla a csomagolást, remélve, hogy semmi olyan nincs benne, ami elszakadhat.

Azonban a papír alatt egy barna doboz teteje hevert. Levettem a tetőt és megláttam a benne fekvő plüss mackót, mi tökéletes hasonmása a gyerekkori plüss mackómnak.

- Ezt honnan szerezted? - emelem ki a dobozból. Nem tudom milyen arckifejezésem van, de úgy érzem nem tükrözi az örömöt és meghatódottságot, amit jelen esetben érzek. Legszívesebben ugrándozni kezdenék örömömben, de nem tudok megmozdulni, ahogy a medve gomb szemeit bámulom.

- Az maradjon az én titkom - mondja, de szemeimet kerüli. Valamit eltitkol. De nincs kedvem ezzel foglalkozni a szülinapomon. Az utóbbi napok egyszerűen túl sokak voltak nekem, legalább csak ezt a napot akarom anélkül kibírni, hogy pánikba esve aludnék el a holnapi nap miatt.

Leteszem az asztalra a mackót és tovább megyek Elizabeth ajándékához. Ő azonban már nem érzete úgy, hogy csomagolnia kellene, így egy szülinapi tasakot tol felém az asztalon vigyorogva. Belenézve meglepődöm, majd kiemelek belőle két kulcsot. Értetlenül nézek rá, remélve, hogy ez nem az, amire gondolok.

- Van egy ismerősöm, aki fenntart neked egy házat - kezd bele. - Amint lesz munkát, oda tudsz költözni!

- Lizzie, megmondtam, hogy-... - hadarom, de nem hagyják, hogy befejezzem.