𝐌𝐨𝐨𝐧𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭 | 𝐻𝑜𝑙𝑑𝑓𝑒́𝑛𝑦 |

Negyvenegyedik Fejezet

- Tessék? - akad ki a történet végére Lizzie. A társaság együtt várta, hogy haza érjek bátyám oldalán és elmeséljem a történteket. Elizabeth felhívta a lakásba Lucient, de még Bent és Cassiet is. Még mindig haragszom rájuk a pár nappal ezelőtt történt dolgok miatt, de túl sok romantikus filmet láttam ahhoz, hogy ne tudjam mire képes a szerelem. Ráadásul, ha az idősebbik fivérrel még valós is lett volna, ott van a tény, hogy megcsaltam őt a saját öccsével. Végül abba maradt a két testvér, hogy Ben apjának azt mondják, hogy Lucien szakított Cassidyvel. Nehezen, de Lucien belement az ötletbe.

Nehezen jutott el a tudatomig, hogy őt nem az bántotta, hogy már a végére, hogy Cassie végig hazudott neki, vagy, hogy ugyan ezt tette bátyja. Az bántotta, ahogy Ben velem bánt. Hogy kihasználta a naivitásomat és ő mindezt nem tudta megakadályozni. Akárhogy is próbáltam elmagyarázni neki, hogy erről nem tehet, nem hisz nekem és saját magát okolja, hogy nem vette észre időben testvére rossz szándékait.

Most viszont ledöbbenve ül az asztalnál és nem tudom kiolvasni belőle, hogy most örül nekem, vagy szörnyen kiborult.

- Hogy juthatott eszedbe, hogy megvegyél egy igazából már-már lerombolandó házat? - kérdi Lizzie idegesen. - Vond vissza, nem veszel felújítandó házat!

- Nem vonom vissza - állok ki a terveim mellett. - Tetszik a ház még így romokban is, a szomszéd pedig kedves és elvileg az ott lakók mindnyájan azok - magyarázkodom.

- De beköltözöl három ismeretlen pasi mellé - szól közbe a beszélgetésbe Ben. - Tudom, hogy pont én lennék az utolsó, akire hallgatnál, de lássuk be, ez rosszabb ötlet, mint mikor megbíztál bennem - mondja ki minden gondolatát hangosan. Egészen idáig nem is tudtam, hogy ilyen valójában.

- Ebben most kivételesen igazat adok neki, de ettől még ne hidd, hogy megbocsátom, amit tettél - mutat rá szigorúan bátyám Benre. - Szörnyeteg vagy! - teszi hozzá, mire a férfi megadóan felteszi két kezét.

- Nem tudom miért, de nekem bejön az ötlet miszerint egy nő fog három férfi között élni - nevet fel Cassidy. - Lehet hamarabb vissza menekül hozzánk Ash, mint ahogy az mi gondoljuk.

- Nem fogok menekülni - szögezem le. - És nem olyan vészel, elvileg sokan fognak segíteni, így hamar kész leszünk a munkálatokkal - vázolom nekik az előre látható tényeket.

- Főleg, ha mi is segítünk - nevet Lizzie. - Nem hagyom, hogy sokáig lakj azzal a három jómadárral! Kitudja, lehet még ma éjjel megölnek.

- Túl sok filmet nézel - forgatom szemeimet.

- Ne feledd, neked is az volt az első gondolatod annak a férfi kedvességére, hogy lehet, hogy egy gyilkos - emlékeztet drága bátyám az újságos történésekre. Mielőtt közbe szólhatnék, Lucienre néz, ki csöndben ül és hallgatja a vitát. - Lucien, esetleg neked nincs hozzáfűzni valód?

A férfi először bátyámra néz, majd találkozik tekintetünk. Nem mutat érzelmeket, fogalmam sincs mire gondol. Szeretném azt hinni, hogy legalább ő egyetért azzal, hogy jól cselekedtem, de félek, hogy ő is teljesen hülyének néz.

- Először is - kezd bele - szerintem az, hogy megvettél egy ilyen házat, teljesen rád vall és ezért nincs is ellenvetésem, imádom, hogy így döntöttél - önti szavakba gondolataid, de tudom, hogy most jön az a bizonyos rosszabbik fele mondandójának. - Másodszor, te tényleg nem látod mennyire rossz ötlet beköltözni három idegen pasi mellé egy házba? - kérdi teljesen hülyének nézve, mitől arckifejezésem unottra vállt.

- Akkor gyertek el velem! - dobom fel az ötletet. - Nézzétek meg ti magatok a szomszédságot és akkor döntsetek arról, hogy szerintetek jó ötlet-e vagy nem.