𝐌𝐨𝐨𝐧𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭 | 𝐻𝑜𝑙𝑑𝑓𝑒́𝑛𝑦 |

Ötödik Fejezet

- Vársz valakit? - lép ki a szobájából Lizzie. Nyaklánca csatját próbálja becsatolni, mialatt hajamat egy törölközőbe tekerem. Nem felelek, mire megtehetném lakótársam már az ajtó előtt áll és kinyitja. Odanézek, de közben felveszek magamra villámgyorsasággal egy köntöst, mielőtt a magam köré tekert törölköző lezuhanna a földre. Tükörbe pillantva a fejemen levő törülközőt is megigazgatom, hogy hajtincseim ne kandikáljanak ki a kék anyag alól. - Ash, téged keresnek - lép el a látószögemből, mire meglátom a rövid, barna hajú lányt, kinek húgára egy héttel ezelőtt vigyáztam.

- Margot? - mosolyodom el. - Mit keresel itt? - kérdezem, majd kilépek a fürdőből, átmenve a szobámba. - Fáradj beljebb, pillanat és felöltözöm!

Hallom, ahogy becsukja maga mögött az ajtót és lassan, jól meggondoltan sétál a folyosón a szobám ajtaja elé. Nem látom őt, de tudom, hogy éppen most néz szét a lakásban, még így is, hogy ajtóm előtt áll, és szembesül vele, miért ámuldoztam annyira, mikor beléptem a házukba.

- Nem maradok sokáig, Luna vár rám a kocsiban - mondja halk hangon. - Csak gondoltam megkérdezem nincs-e kedved velünk jönni a parkba - hadarja, de hangja egyre halkabb, minél több szót ejt ki száján. Nem tudom eldönteni, hogy ő beszél halkabban, vagy ahogy távolodik az ajtótól, a hang is egyre messzebbről próbál eljutni hozzám.

Mielőtt kilépnék megigazítom térdemig érő fehér pólómat, mi eltakarja rövid nadrágomat, ezzel azt a hatást érve, mintha eleve nem is lenne rajtam. Kinyitom szobám ajtaját, Margot pedig odébb áll, hogy megnézhessem magam óriási tükrünkben, ami az ajtómmal szemben van. Nehéz volt megszoknom, hogy mikor éjjelente kilépek egy hatalmas tükör áll velem szemben. Sokszor éreztem magam ez miatt kényelmetlenül, mikor odaképzeltem valami szörnyet, valami paranormális lényt.

Igen, túl sok filmet nézek.

Lizzie mindeközben már cipőjét is felvette, indulásra készen. Margot ránéz a lányra és csöndben várja, hogy valaki megszólaljon.

- Lizzie, ő Margot, Margot bemutatom a lakótársam - mutatom be őket egymásnak és jómagam is felveszem szedett-vetett cipőmet. - És épp kávézni indultunk, de én szívesen mennék - hadarom és leveszem hajamról a kék törölközőt, mit teljesen eláztatott a hajam. Vizesen is hullámos, tudom, hogy ha így hagyom begöndörödik.

- Veszek majd elvitelre kávét - sóhajt Elizabeth és kikerülve minket az ajtóshoz megy. - Előre megyek, te még úgyis szenvedsz egy ideig a hajaddal - folytatja és egy gyors integetéssel letudja a köszönést.

- Ezt, hogy érti? - néz vissza rám Margot. Ránézek és egyből eszembe jut a húga, ki a kocsiban várja, hogy visszamenjen nővére.

- Szerintem hozd fel Lunát, mert ez még minimum egy fél óra. - Sarkon fordulok és visszamegyek a fürdőbe.

Leveszem a legalsó polcról a hajszárítót, benyomom rajta a legnagyobb, halványan világító gombot és megindul belőle a forró szél. Oldalra nézek és látom, hogy Margot már nincs itt, úgyhogy lejjebb veszem a szárító erősségét, hogy halljam, ha kopognak.

Nem is kell sokáig várnom, hatalmas hangzavar csapja meg fülemet és leállítom a szárítót. Egy pillanatra a tükörbe nézek és megállapítom, hogy úgy nézek ki, mint egy boszorkány, aki most repült egy kört a söprűjén. Sóhajtok és leteszem a mosógép tetejére a szárítót, s ajtót nyitok, mire Luna egyből átöleli lábaimat. Margotra nézek, ki kedvesen mosolyogni kezd a látvány miatt.

A kislány elengedi a lábam, majd visszasietek a fürdőbe, hogy elővegyem a hajvasalót és folytassam hajam tökéletesítését.

--------------------