𝐌𝐨𝐨𝐧𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭 | 𝐻𝑜𝑙𝑑𝑓𝑒́𝑛𝑦 |

Kilencedik Fejezet

- És csak úgy leordította Lucien fejét? - kérdez vissza nevetve Lizzie a kocsiban ülve. Ő vezet, így nem néz rám, csakis az utat figyeli, míg én az anyós ülésen kezemet mutogatáshoz használva magyarázom azt, ami Lucienéknél történt.

Szeretem mindenbe beavatni a lányt, olyan mintha lenne egy kis tettes társam. Sosem panaszkodott még ez ellen, de néha úgy érzem túl sokat is mesélek hozzá képest. Rengetegszer kérdezem meg milyen volt a napja, de alig szokott beavatni. Gyerekkorom óta ismerem őt, még óvodában ismerkedtünk meg, de teljesen egymás ellentétei voltunk. Míg ő csöndes, magába zárkózott volt, én szerettem hangoskodni és a képzelő erőmmel játszani. Ez persze általános iskolába teljesen megfordult és ő vált közöttünk a hangosabbá, míg én meghúzódtam a sarokban, mintha ott sem lettem volna az órákon.

- Szegény tökre meg volt illetődve - mondom és megpróbálom leutánozni a férfi arckifejezését, mire egy pillanatra odakapja tekintetét Elizabeth.

- El se hiszem, hogy megakarja kérni a kezét. - Lizzie sóhajt és bekanyarodik egy kis utcába, majd felkanyarodik Margot garázsa felé. - Még az a liba is előbb házasodik meg, mint én.

- Ne felejtsd el, hogy nálam is előbb fog megházasodni - csatolom ki az övet, mire ő is így tesz.

- Oké, de neked jelenleg ott van Ben!

- Ő nem az enyém - mondom nyugodtan. - És Margotnak sincs senkije. - Ránézek a mellettünk álló hatalmas házra és kiszállok a kocsiból. Rögtön utánam ő is így tesz és előttem megindul a ház ajtaja felé. Ott megtorpan és a csengőt kezdi figyelni. Tudom mi jár a fejében. Pontosan ugyanez járt az én fejemben is az első alkalomkor. Megelőzve őt megnyomom a csengőt, majd Margot egy szempillantás múlva már nyitja is az ajtót. Beenged minket, Luna pedig azon nyomban a nyakamba ugrik.

- Szia kis hercegnő! - ölelem magamhoz. A lépcsőn van még valaki, aki épp lefele ugrál. Kis fekete cipőjét és kifakult pólóját egyből felismerem.

- Owen? - nézek a kisfiú irányába. Lejön a lépcsőn, de az aljában megáll és onnan néz ránk. Luna odaszalad hozzá, karon ragadja és hozzám vonszolja.

- Owen, ő a legjobb barátnőm, Ashlyn - mutat be neki Luna. Felnevetek a kifejezést hallva és Lizziere nézek. Margot közben elindul a nappaliba, hogy keressen nekünk valami filmet.

- Nem mondtad, hogy lecseréltél - bök vállba a lakótársam és mellém guggol. A kisfiú közelebb lép és kezet ráz velem.

- Hasonlítasz a falon lévő nénire - állapítja meg Owen. Margot megtorpan menet közben és visszanéz ránk. Lizzie szemei is megtelnek kérdőjelekkel, ahogy az enyém is. Egyikünk sem érti miről beszél az előttem álló kisfiú és mind azt várjuk, hogy folytassa mondandóját.

De nem teszi.

- Milyen nénire? - kérdem kínosan. Ahogy nézem a kisfiút, észreveszem, hogy elszégyelli magát, azért, amit az előbb mondott és inkább csöndben marad. Margotra nézek, ki csupán vállat von és tovább megy a nappaliba, hogy dolgát folytassa.

- Luna, menjetek fel játszani! - szól rájuk a kislány nővére, mire hallgatva rá, felrohannak a csigalépcsőn. Lizzievel átmegyünk a nappaliba, hol Margot már helyet foglalt a kanapén. Mi is ugyan ezt tesszük és hátra dőlünk.

- Van itt valahol Ashről egy kép? - kérdezi Elizabeth kimerülve, körül nézve a szoba összes falán, összes bútorán, hátha kiszúr egy képet rólam, amiről még én sem tudtam.

- Miért lenne? - nevet fel Margot. - Fogalmam sincs mire gondolt Owen, eddig nem mondott ilyeneket senkinek, sajnálom - szabadkozik és kimegy a konyhába. Mikor visszajön egy tál popcornt egyensúlyoz a fején, egyik kezében három üvegpohár, amiket ujjaival szorít, másikban pedig egy flakon Sprite.