𝐌𝐨𝐨𝐧𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭 | 𝐻𝑜𝑙𝑑𝑓𝑒́𝑛𝑦 |

Huszonötödik Fejezet

- Kinyitom! - kiáltom az ajtót, mikor már negyedjére kopogtatnak. Hárman lakunk a lakásban, de senki sem képes kinyitni, nekem kell, ki épp a haját próbálja normálisan összefogni.

Lenyomom az ajtó kilincsét, majd kitárom az ajtót. A három muskétás áll előttem, teljes öltözékben, készen állva az indulásra. Már, ha mennénk valahova, de úgy érzem ezt az előző percekben találták ki. Arrébb lépek, hogy mind beljebb tudjanak jönni. Érdekes módon Cassie az első, ki köszön, míg a többiek csak akkor eszmélnek fel, hogy meg se szólaltak, mikor meghallják a nő hangját. Egyikőjük sem néz be a szobámba, így nem vesznek tudomást Austinról.

- Hát ti? - lép ki a nappaliból Lizzie. Felkötöm a hajam lófarokba és megállok a fürdőszoba ajtaja mellett, nézve a kis társaságot.

- Kaptam négy jegyet - kezd bele Cassidy mondanivalójába. - Egy múzeumba. Gondoltuk valamelyikőtöket meghívjuk ingyen, a valamelyikőtök meg fizet egy belépőt. Illetve közösbe kifizetjük - ajánlja fel Cassie, előkapva zsebeiből a négy jegyet.

- Ebben az esetben kettőt kell venni - forgatja szemeit barátnőm.

- Margotot nem hívtuk - szól közbe Lucien.

- Ó, elfelejtettem szólni - fordul el a társaságtól Ben. - Lett még egy lakótársuk - teszi hozzá és körül kezd nézelődni a lakásba szemeivel, de nem látja a harmadik embert. Nem kell sokáig nyújtóztatni nyakát, bátyám abban a pillanatban nyitja ajtómat és egy hosszabb fehér ingben kilép szobámból. Alsónadrág van csupán rajta és egy zokni, így Cassie amint meglátja, inkább elfordul.

- Ő meg mit keres itt? - néz rám idegesen Lucien, rámutatva bátyámra. Elizabeth rögtön veszi az adást és ijedten rám néz, majd szemeivel felém üzen, hogy el ne szóljam magam tekintve, hogy Ben is köztünk van Cassievel együtt. Az előbbi érdeklődve néz öccsére és várja, hogy megmagyarázza, honnan ismerik egymást bátyámmal. Austinra nézek és reménykedő tekintettel nézek rá, nehogy olyat mondjon, amit mind megbánunk.

- Várjunk, nem te voltál az, aki-

- Aki segített a cuccaidat ide hozni - vágok szavába, mielőtt befejezhetné a mondatot. Zavartan rám néz, én pedig remélem, hogy leesik neki a tantusz, hogy erről, itt és most nem beszélhet. Ben Lucienre néz, ki össze-vissza kapkodja tekintetét a társaság között.

- Igen, még tegnap segítettem felhozni a táskáidat - szólal meg nagyot nyelve Lucien is. Ezúttal Cassie érzi magát összezavarodottan. Valószínűleg, amelyik időpontról beszélünk, azalatt az idő alatt Lucien épp Cassievel volt.

- De tegnap velem voltál - említi meg a nő.

Francba.

- De volt egy kis idő, mikor nem voltam otthon és azalatt Austinnak segítettem - teszi hozzá Lucien.

- Nem. Nem volt, egész nap együtt voltunk, nem is akartál kimozdulni, bármennyire szerettelek volna kiküldeni.

- Austin velünk akarsz jönni? - néz bátyámra Lizzie, megpróbálva menteni a menthetőt. - Múzeumba.

- Ezer örömmel - mondja. - Persze, csak ha nem zavarok - teszi hozzá mosolyogva. Kifújom az eddig benn tartott levegőt és szobámban veszem az irányt, hogy átöltözhessek, valami olyasmi ruhába, ami egy múzeumba elfogadható.

Ahogy becsukom magam mögött az ajtót, újra nyílik. Hátra sem kell néznem ahhoz, hogy tudjam Elizabeth rohant utánam kioktatni.

- Nem csinálhatod ezt tovább! - suttogja, hogy a többiek odakint ne hallják. - Az előbb majdnem lebuktattátok magatokat Luciennel!