Álmatlan éjszakám volt. Egész éjjel, míg a Hold bevilágított a szobámba, hanyatt feküdtem az ágyamon és az estén járt az agyam.
Nem tudtam másra gondolni, csak Lucienre. Ahogy megérintette a kezem, majd a derekam. Majd ahogy szemben álltunk egymással.
Csodált engem.
Láttam a szemeiben. Aztán megcsókolt.
Reggel arra eszmélek, hogy Lizzie nyit be a szobámba. Azóta is a hátamon fekszem és a plafont bámulom, mintha bármi érdekes lenne rajta. De csak egy átlagos fehérre festett plafon.
- Valami nem stimmel - állapítja meg Elizabeth. - A szokásosnál is furább vagy - lép ágyam mellé és leguggol fejem mellé. Nem nézek rá, de szemem sarkából látom, hogy elszomorítja a látványom, bármennyire is próbálta az előző szólásával elpoénkodni a helyzetet.
El kell mondanom neki.
Most.
- Nem tudtam aludni.
- Egész éjjel fenn voltál? - ránézek és látom, hogy megijed a maga kérdésétől. Pontosabban a még ki nem mondott válaszomtól, amit már így is tud.
Eddig egyszer virrasztottam át az egész éjszakát. Azon a napon mikor beköltöztem Lizzievel ebbe a lakásba. Másnap elmondtam neki, hogy mi járt végig az eszembe. Elmeséltem neki, hogy fájt otthagyni a régi házat. Nem apám miatt, erről szó sem volt. Anya már akkor nem volt képbe. De amíg ott laktam, élt bennem a remény, hogy egyszer újra láthatom bátyámat. Aztán azzal, hogy új lakásba kerültem, úgy éreztem megszűnt ez a remény és már csak a Hold maradt.
Bólintok, de nem kezdek magyarázkodásba. Tudom, hogy tudni akarja az okát, de nem érzem, hogy most kellene elmondanom neki. Végül feláll, kinyújtózkodik és elindul az ajtóm felé. Mielőtt kilépne megáll és visszafordul.
- Van kedved ma elmenni a plázába?
- De az egy várossal arrébb van - ülök fel az ágyamon. - Neked meg dolgoznod kell.
- Kiveszek egy szabadnapot - legyint és várja továbbra is a válaszom. Felállok az ágyról és elindulok utána. Kikerülve őt a konyhába sétálok a reggeli kávémért.
- Legyen! - üvöltöm, hogy rendesen hallja. Látom a pultnak dőlve, ahogy boldogan kiszökdécsel a szobámból és megnézi magát a tükörben.
--------------------
A pláza. Egy hatalmas, négy emelet magas épület, minden emeleten boltokkal, vagy éppen gyorséttermekkel, tele mindenféle személyiségű emberrel. Minden boltban más fajta zene szól, de magában a pláza épületében is más a zene, így keverednek a dallamok a fülemben.
Általában mikor Lizzievel idejövünk, van egy megállapodásunk miszerint az ő legfontosabb üzletébe be kell mennünk, de ez esetben az én számomra legfontosabb üzletbe is be kell térnünk és mind a két helyen annyi időt töltünk, amennyit akarunk. Egyik boltba sem megyünk külön-külön, szeretjük mindenről kikérni a másik véleményét.
- Szerinted ez milyen? - kérdezi, maga elé véve fehér egyberuhát, minek szoknyája bokájáig ér.
- Az én stílusom - felelem miután jól megfigyeltem a ruhát. A szoknya alján fehér csipke sor lóg, amilyen a derekánál is körbe viszi a ruhát, akár egy öv. Vállánál egy kisebb, lengő ujj van, ami óvatosan érinti azoknak vállát, kik felpróbálják a ruhát.
- Jó, igazad van, de... - mondja és felakasztja a helyére a ruhát, majd leemel egy ugyanolyat, csak feketében - milyen feketében? - emeli maga elé huncut vigyorral arcán.
VOUS LISEZ
𝐌𝐨𝐨𝐧𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭 | 𝐻𝑜𝑙𝑑𝑓𝑒́𝑛𝑦 |
Roman d'amourMikor már az ember azt hinné, hogy eljött az ő ideje az életben, történések sorozata ömlik Ashlyn nyakába, kezdve három idegen férfivel az életében, egy szerelmi háromszöggel, egészen egy családi konfliktuson át, egy új otthon ajánlatáig. Mégis miko...
