𝐌𝐨𝐨𝐧𝐥𝐢𝐠𝐡𝐭 | 𝐻𝑜𝑙𝑑𝑓𝑒́𝑛𝑦 |

Harmadik Fejezet

- Halló? - szólok bele a vezetékes telefonba. Vállam és fülem közé szorítom, hogy kezeim szabadok legyenek és eltudjak mosogatni, míg Lizzie felsöpör a folyosón. A söprögetés abba marad, amint beleszólok a telefonba, Elizabeth pedig hallgatózásba kezdett.

- Te vagy Ashlyn? - kérdi a mobil túlsó végéről egy mélyebb, mégis karakteres női hang.

- Igen, én lennék, ki keres? - hadarom és felnyitom a csapot. Forró víz kezd folyni a tányérokra, mire kezembe veszem a szivacsot és azzal kezdem dörzsölni az evőeszközöket. A tisztítószerből egy cseppet használok föl, hogy ne pazaroljam. Pár pillanatig csönd van a vonalon, várom, hogy feleljen telefonálóm, nem tudom, hogy most csak gondolkozik, vagy egyszerűen egy telefonbetyárról van szó.

- Láttam egy oldalon, hogy vigyázol gyerekekre - mondja. Leállítom a vizet és megfogom a telefonom. Elindulok Elizabeth felé döbbenten.

- Igen, igen - hadarom. - Hova kellene mennem? - Állok meg a lány előtt, aki érdeklődve figyeli a történéseket. A nő elmondja a címet és hogy mennyit fizetne érte. Arcom mosolyra fakad és azon nyomban beleegyezem.

Ma estére kell mennem, mert a gyerek anyjának - akivel az imént beszéltem - randevúja van valakivel. Nem kérdezősködtem, nem tartozik rám a magánügye.

Rég volt munkám, már éppen kezdtem megfeledkezni a netes reklámokról, amiket én tettem közzé, hogy végre szerezhessek pénzt. Legutoljára talán négy hónappal ezelőtt kellett vigyáznom, egy nyolcéves fiúra, aki egész idő alatt videojátékkal játszott, így semmi dolgom nem volt azon kívül, hogy adjak neki enni. Mondhatom nagyon unalmas egy nap volt. Persze a szülei így is kifizettek, így nem bántam meg a dolgot.

- Új meló? - kérdez rá lakótársam. Bólintok és bemegyek a szobámba, hogy átöltözhessek. A cím, amit mondott hat utcányira van tőlem és nincs jogsim, kénytelen leszek vagy gyalogolni, vagy Lizziere bíznom magam.

- El tudsz vinni? - szólok ki neki, miközben behajtom ajtómat.

- Kétlem, be kell ugranom a kávézóba - feleli, és bár nem látom arckifejezését, hallom hangján, hogy igazából nincs semmi dolga, de csak azért is elmegy oda, hogy ne kelljen engem furikáznia. Sokszor kértem erre mikor összeköltöztünk és egy idő után szörnyen megunta a kocsikázást. Nem azért, mert nem szeretne vezetni, szimplán nem szereti, ha kornyikálni kezdek egy éppen rádióban szóló dalnak köszönhetően. Így történt, hogy már minimum egy éve csak akkor visz el bárhova is, ha ő is arra megy.

Kezdem megszokni.

Begombolom fehér ingemet és fekete farmerom gombjait. Kimegyek a fürdőbe, hol egy kosár tartóból kiveszek egy lila hajgumit, hogy felkontyoljam a hajamat. Nem jutottam el odáig, hogy miután haza értem kivasaljam a hajam, így hajam olyan, akár egy oroszlán sörénye. Ezt talán leplezhetem egy konttyal.

Remélem.

A tükör melletti polcokról leemelem a parfümöm, minek kissé dinnyés illata van és befújom magam vele. A helyiségben szét áramlik a görögdinnye illata, aminek valószínűleg Elizabeth nem annyira fog örülni, ha belép ide.

Kilépek a fürdőből, Elizabeth pedig épp befejezi a pakolást.

- Ugye, ha haza jössz befejezed a mosogatást? - nézi a mosatlanokat, majd rám néz, mialatt épp felhelyezek egy fülbevalót. Szeretek fura lenni és sokszor annak is tartanak, legelső ránézésre a fülbevalóim miatt. Ebben az esetben egy aranyos gumi kacsa lóg a fülemről lefele.

Nem felelek, csak belebújuk koszos sport cipőmbe, mi lassan már készen áll elszakadni. Felveszem a folyosón található kis asztalról a kulcsom és kinyitom a bejárati ajtót.