Brown eyes | JAKEHOON✓

második

- Szia Jake!

- Már megint te?

- Valaki bal lábbal kelt fel. - Vigyorogtam inkább csak magamnak és megigazítottam a táskám pántját, míg vetettem egy szúrós pillantást a barátaim felé. - Hogy telt az estéd? Jól aludtál?

- Aludtam nagyjából két-három órát, miért érdekel? Ennyire látszik a szemeimen? - Fordult felém és egyből össze is akadt a tekintetünk, így aztán mélyen egymás szemeibe tudtunk nézni. Hirtelen ért, így kicsit meghökkentett, de ha őszinte akarok lenni igen szép szemei voltak. Még ha látni is lehetett rajtuk a fáradtság jeleit. Aztán jobban szemügyre vettem az arcát is, amit ő is észrevett, így csak néztük egymást. - Minek örülsz?

- Mi?

- Sárga a szemed. Minek örülsz?

- Uhm... Annak, hogy látlak? - Nem tudom miért ezt mondtam neki, de ez jutott először az eszembe és ahogy elnéztem nem is vette rossz néven, inkább csak bólintott egyet.

- Érthető.

- Na és hogy-hogy ilyen keveset aludtál? Inszomniás vagy? - Érdeklődtem meg és úgy tűnt vissza is gondolt valamire, de végül nem válaszolt. - Most mi az? Egy ideig én is szenvedtem tőle, borzalmas időszak volt.

- Elhiszem, de nem szenvedek tőle. Órám lesz, szóval megyek. A többi szünetben pedig ne keress, tényleg nincs szükségem a társaságodra. - Próbált meg gyorsan lerázni, de a táskájánál fogva visszahúztam, majd összefontam a karjaimat magam előtt. - Mi van?

- Én vagyok az új legjobb barátod, lehetnél egy kicsit kedvesebb is velem.

- Nem vagyunk barátok és nem is leszünk. Csak tudjuk egymás nevét, ennyi.

- De lehetnénk többek is. - Vágtam rá azonnal Jake azonban csak felvonta az egyik szemöldökét és úgy mért végig, nekem pedig kellett egy kis idő, hogy leessen mit is mondtam. - Mármint nem úgy, tényleg lehetnénk barátok. Szeretném ha azok lennénk.

- Csak ne lógj mindig a nyakamon! Rühellem.

- Király!

A zöld utam tehát megvolt, ő maga is beleegyezett, hogy zaklassam innentől kezdve pedig aligha volt megállás. Annyiban azért tiszteletben tartottam a kérését, hogy nem lógtam egész nap a nyakán, ilyenkor a többiekkel beszéltem meg a további terveimet és vázoltam fel nekik, hogy miként fogom megnyerni a fogadást, de még most sem hittek nekem.

Persze mivel időm nagy részét Jake-kel kell töltenem, ők is beszámolót tartanak arról, hogy miket csinálnak és bár ez a második napom, már most kihagytak jó pár dologból. Talán rá kéne vennem azt a kőszívűt, hogy mi is csináljunk valami izgalmasat, ne csak rohangáljak utána, hogy legalább egy kicsit figyelembe vegyen. Mert valljuk be az azért eléggé unalmas.

A következő szünetben meg is kerestem és addig nyaggattam amíg bele nem egyezett, hogy legalább egy kávét megigyunk, ezért is vagyunk jelenleg a kedvenc kis kávézómban. Imádom ezt a helyet, kis otthonos és nagyon kedvesek a felszolgálók, családias a hangulat és amúgy is tudnak már rólam nagyjából mindent, a többiekkel sokat járunk ide, barátok vagyunk.

- Sunghoon! Azt hittem már elvesztél, legutóbb nem jelentél meg a többiekkel. - Jött oda az egyik diáktársunk aki részmunkaidőben itt dolgozott. - Oh- szia Jake!

- Ismered? - Lepődtem meg rajta, de csak egy kicsit elhúzta a száját és megrázta a fejét, mire az előttem ülőre pillantottam, ő pedig világfájdalmas képpel nézett rám, ami miatt igen kellemetlenül éreztem magam.

- Csak a nevét tudom, bocsi. Hogy-hogy csak ti ketten vagytok?

- Hát közöltem vele, hogy én vagyok az új legjobb barátja és most igyekszünk megismerni egymást. - Mosolyogtam szélesen amit ő is követett, de amint Jake-re pillantott, el is tűnt az arcáról és inkább kissé felém fordult.