Brown eyes | JAKEHOON✓

EXTRA: SunKi

Sunoo pov.

- Aah végre egy kis nyugalom! - Dobtam le magam az ágy végébe, míg Niki fel sem nézve a telefonról, bevonult a fürdőbe, így amíg egyedül voltam el kellett foglalnom magam valamivel.

Nagy nehezen felkeltem és elkezdtem körbenézni a szobában, hogy ugyan még is mik vannak itt, amiket őrizetlenül is itthagynak hosszabb időre, bár tekintve a kint található virágokat biztos van aki napi szinten jár ide és gondozza a házat valamint a növényeket.

Nem akartam nagyon kutakodni de azért kihúztam pár fiókot, hogy belenézzek még is mit rejt, de némi ruhán, drága sminken és parfümön kívül csak pár csokit találtam, de egyelőre azokhoz sem nyúltam hozzá.

Majd ha mindketten végeztünk a fürdéssel, nem akarom megenni előle, Niki pedig amúgy is mindig megvár az ilyenekkel tehát nem kell aggódnom attól, hogy esetleg ő pusztítja be.

Nem tudom mennyit lehetett bent, de amint végzett ott, már fel is kaptam a törülközőmet és pár ruhámat, majd már be is rohantam, majdnem el is csúszva, de még idejében utánam kapott, így nem lett semmi bajom.

Igyekeztem gyors lenni, de túl jól esett a meleg zuhany, ezért pár percig bent álltam alatta és csak folyattam magamra a vizet, amíg úgy nem éreztem, hogy biztosra átmelegedtem.

Amikor kimentem ugyan úgy a telefonját nyomkodta, de most igen széles mosoly is elterült az arcán, ami nem igazán volt megszokott tőle, kivéve ha valami hülyeséget ír a közös csoportunkba, így felemeltem a telefonomat, hogy megnézzem, de a képeken kívül nem érkezett semmi új üzenet. Kivel beszél ez a majom? Még sosem láttam ennyire vigyorogni.

- Minek örülsz ennyire?

- Semmi közöd hozzá.

- Én kérek elnézést, hogy kérdezni mertem. - Tartottam fel a kezeimet magam elé védekezően és szemet forgattam, majd inkább a csokikért mentem és leültem velük az ágyra.

Nem kínáltam meg, úgy voltam vele majd ha bocsánatot kér, esetleg adok neki, de addig csak is az enyém.

Indítottam egy sorozatot és hason feküdve néztem a képernyőt, amihez ő is csatlakozott egy idő után és még bocsánatot is kért amiért rám mordult az előbb. Bár tudtam, hogy csak a csoki miatt teszi, nem zavartattam magam elvégre legalább hajlandó bocsánatot kérni. Majd később elérem, hogy reflektáljon magán.

Elbeszélgettem vele film közben, már csak azért is mert úgy éreztem, hogy valami nem stimmel és próbáltam elterelni róla a figyelmemet, de még így sem tudtam figyelmen kívül hagyni a tényt miszerint belülről elönt a forróság és úgy érzem ott lent sem vagyok a legnyugodtabb állapotban.

Fogalmam sincs, hogy miért történik ez velem. Helyezkedni kezdtem és kicsit arrébb húzódtam tőle amire nem szánt nagy figyelmet, inkább tovább tömte magába a csokit. Én leálltam vele, egyre inkább úgy éreztem hogy nem vagyok a magam ura, így inkább a fejemet is lehajtottam, de még ekkor sem mondott semmit.

Egy kis időre elaludtam, arra viszont megébredtem hogy Niki a fejemet simogatta ami igazán jól esett, de ami meglepett azaz volt, hogy egy puszit adott a fejemre. Meglepődtem rajta így felé fordultam, de ahelyett hogy valamit mondott volna csak közelebb jött és a hajamat arrébb tűrve nézett a szemeimbe.

Tuti volt valami abban a csokiban.
Kizárt hogy ilyen gondolatom legyen vele kapcsolatban.

Egy ideig még szemeztünk egymással, de aztán még közelebb hajolt és lassan megcsókolt. Meglepett ugyan, viszont abban a pillanatban fellobbant bennem valami és közelebb húztam magamhoz, ő pedig felém kerekedett és csak jobban elmélyítette a csókot.

- Ni... Niki várj... - Toltam el magamtól, mire szemet forgatott és ajkait megnyalva tűrte el a kósza tincseimet. Mi történik velem?

- Mi az?

- Ezt nem kéne... Mármint. Ühm... Fiatal vagy ehhez és nem én akarok lenni az aki-

- Kurva unalmas ez a szöveg, nem vagyok annyival fiatalabb, mint ahogy azt előadjátok.

- Akkor sem helyes, kiskorú vagy és-

- És te is az vagy, hol van itt a probléma? - Csúsztatta be egyik kezét a pólóm alá, amit gyorsan meg is próbáltam eltolni magamról. - Hyung hiába tagadod, látom rajtad...

- Volt valami a csokiban! - Amint kimondtam, elszakította rólam a tekintetét és a még megmaradt pár kockára pillantott. - Ezt igazából te sem akarod...

- Hát persze... Unalmas vagy.

Szívesen válaszoltam volna neki valamit, de veszekedést hallottunk kintről, így mindketten az ajtó felé néztünk, Niki pedig lassan le is szállt rólam és a lehető legnagyobb csendben kinézett a szobánkból. Én is követtem elvégre kíváncsi voltam, hogy ki vitatkozik és miért, bár amint meghallottam Jake hangját már nem is volt kérdéses a dolog.

Niki közelebb ment a hang forrásához és mutatta, hogy menjek én is, így lassú léptekkel megindultam, ügyelve arra, hogy ne csapjak semmi zajt.

- Nem vagyok rád kíváncsi! Egész végig vártam, hogy írj vagy hívj, de nem tetted meg! Azt mondtad nincs időd, de Jay-nek tudtál írni, nekem meg még a hívást is kinyomod! Aztán idejössz és megpróbálod magad rám erőltetni, mondván, hogy én akarom! Nem akarok tőled semmit... Elég volt egyszer. Nem kell több.

Hoon hangja volt ez kétségtelen és bármennyire is megdöbbentett amit mondott, még is a vége ragadt meg a fejemben. Mi az, hogy elég volt egyszer?

Hirtelen úgy éreztem mintha legalábbis mázsás súly nehezedett volna a mellkasomra, ki akartam bújni a fal mögül, hogy közbeszóljak valamit, de Niki befogta a számat és visszahúzott magához.

- Csak beszéljük meg kérlek!

- Ne érj hozzám!

- Mi folyik itt? Miért nem alszotok? - Úgy tűnik Jay is meghallotta a vitát és mint mindig, most is jött, hogy rendet tegyen. De attól tartok ez most nem olyan amit csak úgy helyrehoz.

- Semmi. Összeszedem a cuccomat aztán vigyél haza.

- Mi? Miért? - Nem kapott választ, mi pedig nem maradtunk ott, hiszen Hoon megindult a szobája felé, mi pedig nem akartuk hogy meglásson minket, így gyorsan visszamentünk a miénkbe.

- Jól vagy? - Nézett rám Niki, de csak könnyes szemekkel pillantottam rá.

- Nem! Hogy lennék jól? Valaki bántotta Hoon-t és egészen idáig eltitkolta előlünk! - Én az ágyon ültem így csak leguggolt elém, majd egyik kezével megsimította az arcomat és egy apró mosolyra húzta a száját.

- Nem lesz semmi baj, oké? Lehet, hogy nem a legokosabb, de ilyen téren erős, biztos vagyok benne, hogy bármi is történt, megbírkózott vele.

- Most nem erről van szó Niki... Bármennyire is erős a trauma az trauma! Egy életen át tart...

- És rengetegen is élnek együtt vele. Rendben lesz.

- Hogy lehetsz ennyire szívtelen?