Brown eyes | JAKEHOON✓

ötvenhárom

- Hogy mivan?! - Ültem fel hirtelen a telefonnal a kezemben, Jake pedig csak értetlenül fordult hátra megszakítva a tanulást ezzel. - Niki és Sunoo együtt vannak?!

- Mhm épp ideje volt, hogy megtudd. Őszintén szólva nem gondoltam volna hogy ennyi ideig fog tartani. Ez rekord.

- Persze gúnyolódj csak! Miért nem mondta el nekem senki?

- Kíváncsiak voltunk mikor jössz rá.

- Egyáltalán mikor, hogyan?!

- Két-három hónappal azután, hogy gimiben elmentünk Jay nyaralójába. Valahogy akkor kezdtek el kavarni, bár Niki nem volt vevő rá először.

- Várj! Akkor minden eddigi alkalommal amikor hangosak voltak..? Damn.

- Visszavágjunk?

- Tanulj csak. Most nincs kedvem hozzá.

- Legalább jár egy head ha jól teljesítek?

- Az csak nekem jutalom, kettőnk közül én vagyok a hülye.

- Okos vagy te, csak lassú. De így szeretlek.

- Én is szeretlek, szóval siess a tanulással, mert álmos vagyok, de nélküled nem alszom.

- Szóval öt perc és kidőlsz, értem én.

- Nagyjából.

- Akkor a tanulás várhat holnapig, te sokkal fontosabb vagy.

Azzal tényleg mindent ott is hagyott és befeküdt mellém az ágyba, szorosan hozzám bújva és végig puszilta az arcomat. Elindított még magának valami sorozatot, én pedig ténylegesen elaludtam öt perc alatt ahogy azt már ő is megmondta.

Örültem, hogy apa végül belement abba hogy egy napot eltöltsenek és végre belátta, hogy kedveli Jake-et és bocsánatot kért amiért ítélkezett. Persze először úgy mondta, hogy lehet elfogadja, hogy együtt vagyunk, de aztán lebukott azzal, hogy a telefonjában "kedvenc fiam"-ként van elmentve, ami kissé sértő is volt számomra, de nézzük a jó oldalát. Kedveli őt. Nekem pedig ez a lényeg.

Ahhoz képest, hogy mennyit ítélkeztek régen a meleg kapcsolatok felett, azt kell mondjam nem volt nehéz dolgom. Biztos sokszor átgondolták ezt az egészet magukban és csak nekem nem mondtak semmi sértőt, de be kell látniuk nem különbözik semmiben, mint egy heteró kapcsolat. Mármint, gyerekünk nem lehet, de én nem is szeretnék.

Boldog vagyok mellette és ez a lényeg.

Míg másnap Jake vizsgázni ment, addig én megkerestem Nikit és Sunoo-t, hogy kifagassam őket a kapcsolatukról, mikor kezdődött, hogyan és miért nem mondták el nekem? Biztos vagyok benne, hogy a többiek már az elejétől fogva tudják.

Niki szobájából nem szólt ki senki miután percekig dörömböltem rajta, így Sunoo-éhoz siettem, ő pedig csak meglepődve nyitott nekem ajtót. Mutatta,  hogy maradjak csendben és várjak egy kicsit. Tettem amit mondott, majd pár perc elteltével kijött a szobából immáron más ruhákban és megindult velem együtt a lift felé.

- Szóval miért nem mondtátok el? - Néztem rá, mire csak lassan rám pillantott és figyelt egy ideig. - Most mi az?

- Nem akarta nyilvánosságra hozni. Előttetek sem. Így is sok vita volt ebből.

- Miért nem akarta elmondani nekünk? Mind homokosak vagyunk, akkor mi a gond?

- Haragszik magára amiért ő is az. Na meg rám is részben amiért tönkretettem az egyetlen lehetőséget számára, hogy barátnője legyen.

- Miattad szakítottak?

- Igen... Nem vagyok rá büszke, de így történt.

- Mit csináltál te sunyi?

- Semmit... Azaz nem előtte akartam, de ki gondolta volna, hogy utána jön? Ki voltam borulva, üzentem neki, hogy jöjjön ki és beszéljünk, mert szükségem van rá, de csak pánikolni kezdtem, ő pedig nem tudott megnyugtatni így hát inkább lesmárolt, Rei pedig látta. Nem jártunk össze a háta mögött, nem vagyok ekkora rohadék.

- De szeret, nem? Akkor miért haragszik rád amiért nem barátnője van? Nincs semmi értelme...

- Szeret, effelől nincs kétségem. Csak nehezen fogadja el.

- És hogy kezdődött ez az egész? Vagy mikor?

- Hát öhm... Heheh... Rossz csokit ettünk amikor Jay nyaralójában voltunk.

- Romlott csoki hozott össze titeket?

- Nem te hülye! Vágyfokozós volt...

- Bahahaha! Na és hatott is? Melyik márka? Lehet én is veszek, hogy csábítsam az uramat.

- Nagyon vicces... Na mindegy, utána egy ideig nem is volt semmi, egészen a kiborulásomig.

- És a szülei tudják?

- Már igen... De csak annyit mondtak rá, hogy nem csodálkoznak ilyen barátok mellett.

- Mi az hogy ilyen? Buzik? Jóképűek?

- Fogalmam sincs, de nem mérgesek ez a lényeg.

- Valahogy nem vagy túl lelkes... Mármint nekem ez jön le, most hogy így a kapcsolatotokról beszélünk.

- Hát... Az ember belefárad, ha a partnere nem tudja mit akar és emiatt dühös rá. Szóval még az is lehet, hogy szakítunk, az ő hozzáállása sem olyan már. Csak idő kérdése.

Nem tudom, hogy mennyire állnak a szakítás szélén, de ha így vannak vele mindketten akkor miért most osztják meg, hogy együtt vannak?

Niki mindig is béna volt az érzelmei terén, megértem ha Sunoo valamit nem ért vele kapcsolatban vagy máshogy veszi a dolgokat, de az ő esete sem egyszerű. Nem is tudom, hogy mit látok rajta... Boldog vagy szomorú, esetleg az őrület határán van.

Olyan szép nagy szemei vannak, mégsem olvasol ki belőle semmit. Ha belegondolok, az ő szemei változnak a legritkábban. Általában barna... Pedig ő aztán általában boldog. Kissé aggódom érte.

Leültem vele reggelizni és kávézni, közben pedig beszélgettünk egymással, amire nem igazán volt alkalmunk az elmúlt időben és, hogy őszinte legyek egyikünk sem nagyon kereste a másik társaságát, hiába vagyunk amúgy barátok. Felnőttek vagyunk, az élet megy magától, értetődő hogy nem mindig van időnk másokra, de ha így összeülünk akkor olyan mintha semmi sem változott volna köztünk és ez a lényeg.

Kerülte a Nikivel kapcsolatos témát, így nem is hoztam fel neki, amikor pedig hívta őt telefonon egyszerűen lenémította és beszélt tovább. Mintha mi sem történt volna.

Áldom az eget amiért már nem ilyen a kapcsolatunk Jake-kel. Sőt! Bánom, hogy bármikor is ilyen volt...

És bár úgy gondoltam, többé nem is fogunk találkozni, örülök, hogy így alakultak a dolgok, elvégre ha az én hülyeségemen múlik, elhalasztom életem legnagyobb lehetőségét és legnagyobb boldogságát.

Nem tudom miért kezdtem el figyelni annak idején... Egyszer megakadt rajta a szemem és onnantól kezdve mindig őt kerestem a folyosókon.

Jake Sim.

Akiről régen mindenki azt mondta hogy érzéketlen és arrogáns, pedig csak bolond, némi traumával.

Nekem viszont így tökéletes, így szeretem. És alig várom, hogy a férjem legyen!