Brown eyes | JAKEHOON✓

hatodik

- Mi? Ez még csak a második éved itt? Esküdni mertem volna, hogy általános óta ide jársz. - Lepődött meg Jungwon bár tény és való, valamiért az én emlékeim között is az van, amit ő mondott.

- Nem, aussie vagyok.

- Az mi?

- Ausztráliai. - Fordította le Jay Nikinek, bár ahogy elnéztem nem éppen volt meglepődve. Nekem ez is új információ volt róla, így fel is jegyeztem magamnak, hogy később erről is tudjam faggatni.

- Az Európában van ugye? - Kérdezett rá Jungwon, mire Jake, Jay és én is adtunk neki egy igen érdekes pillantást.

- Nem Jungwon, az Ausztria. Ausztráliaban vannak a kengurúk. - Válaszolta neki Jay mire csak egy hosszú "Ooh" volt a válasza és inkább evett tovább.

- Oh amúgy veled beszélnék majd négyszemközt is. - Nézett rám, mire csak megálltam egy pillanatra az evéssel és kérdőn néztem rá, elvégre mi olyanról lehet szó, hogy csak kettőnkre tartozik? Nem mondtam el senkinek a titkát és nem is fogom, de azt hittem ezt már tisztáztuk.

- Hát jó.

Jay természetesen figyelt minket szinte már láttam, hogy mondana valamit, de végül nem tette meg.

Ebben a szünetben már nem tudtunk négyszemközt beszélni és a következőben sem, utána pedig az egyik tanárom tartott fel, így hát a nap végére jutott a társalgásunk és ez is csak akkor amikor végre be tudtam szállni a kocsiába miután dobott egy üzenetet, hogy hazavisz.

- Borzalmas napom volt, miről szeretnél beszélni? - Raktam le a táskámat a lábaim közé és a tükröt lehajtva megigazítottam a hajamat.

- Kérnék egy szívességet. - Szólalt meg egy nagy sóhaj után, így rögtön rá is néztem, hogy minél hamarabb folytassa. - Persze ha nem gond és nem éreznéd magad kínosan.

- Oké, eljátszom a pasidat.

- De hát még nem is mondtam, hogy mit szeretnék.

- Az ilyen kérések nagyjából ide szoktak kilyukadni. - Indokoltam meg a gyors következtetésemet, de még így is meglepetten nézett rám. - Gondolom menned is kell valahova ahol az exed is ott lesz és ezért van rám szükséged.

- Kimásznál a fejemből?

- Oh, szeretnék ott lenni, legalább tudnám, hogy mi zajlik le a fejedben nap mint nap. Szóval mesélj! Mit kell tennem és hova megyünk?

- Egy közös barátunknak lesz a születésnapja és mivel mindketten nagyon jóban vagyunk vele, így meg vagyunk hívva. Tudtommal valakivel jön így kéne nekem is valaki, hogy lássa nem vagyok leragadva nála, bár tény és való azóta nem randiztam senkivel és nem is tervezek egy ideig...

- Tehát valamennyire féltékennyé akarod tenni és bizonyítani akarod neki, hogy már nem jelent neked semmit?

- Nagyjából.

- Oké. Mit kell tudnom rólad? Milyen pasit szeretnél? Legyek félénk, nagyszájú, díva?

- Hát... Csak segíts az orra alá dörgölni, hogy milyen jó kamu pasim van.

- Szóval jó pasinak tartasz? - Kérdeztem vissza már csak a vicc kedvéért is, de egyetértően rábólintott. - Várj, komolyan?

- Igen, kifejezetten jóképű vagy. Szerinted miért pont téged kérlek erre?

- Mert legjobb barátok vagyunk? - Tettettem sértődöttséget, bár igazán jól esett az egomnak, hogy meleg szemmel is vonzó vagyok. - Akkor magadról mesélj... Mit kell tudnom a kamu pasimról?

- Először is allergiás vagyok a macskákra és a mogyoróra, nem lesz tőle különösebb bajom, feldagadnak az ajkaim és tiszta vörös lesz a szemem. A kutyámat már láttad a neve Layla, tizenkettő voltam amikor kaptam. A szüleim munkája tabu, azt ő sem tudta soha, titkos, ennyit elég tudnod. Lássuk csak... Három éve költöztünk ide, egy évet otthonról tanultam amíg a koreait megtanultam. Két házunk van, a harmadikat építjük azaz én nevemen lesz. Nem kamu randizunk olyan régóta szóval ennyit szerintem elég tudnod.

- Zenei ízlés, kedvenc szín vagy valami?

- Pop, rap, hiphop csak az átlagos. Nincs kifejezetten kedvenc színem, sőt árnyalatokat látok, biztos ismered a szín teóriát. - Pillantott rám, de csak megráztam a fejem. - Oké, akkor azt még tegyük hozzá, hogy szeretek rajzolni akár papíron akár digitálisan és festeni is szeretek. Tehát értek a színekhez.

- Oh, ez mondjuk érdekes. Van is munkád amit más is láthat? Kíváncsi lennék rá.

- Van otthon festő termem, de nem mutatom meg senkinek se az alkotásaimat. Ez nagyon személyes.

- Értem. De azért egyszer készítesz nekem valamit? - Rebegtettem meg neki a szempilláimat hátha ezzel ráveszem, de csak szemet forgatott. - De komolyan, örülnék neki.

- Meglátom mit tehetek.

- Szuper! Akkor rajtam a sor, mint kamu pasi.

Elmondtam neki nagyjából, hogy mit kell tudnia rólam és, hogy miket szeretek és mi az amit ki nem állhatok, ő pedig figyelmesen végig hallgatta, hogy biztosan megjegyezze amit mondtam. Még elismételtünk pár dolgot egymásról csak hogy biztosak legyünk az információkban, aztán eszembe jutott egy igen fontos dolgot megkérdezni.

- Várj! Ez azt jelenti, hogy nekünk..?

- Mi az?

- Smárolnunk is kell? - Nekem komoly kérdés volt, Jake azonban csak nevetett rajtam, mire inkább meghúztam magam a kocsiban és kissé butának éreztem magam, noha jogos volt a kérdés.

- Nem kell, erre majd kitalálunk valami ürügyet. Megeszel előttük valami mogyorósat és le van rendezve a dolog. - Indította be közben a kocsit, míg én csak bólogattam, hogy tudja figyelek. - Persze ha akarsz, akkor lehet róla szó.

- Mi?

- Mi az? Most mondtam, hogy jóképű vagy, én pedig egy biszex pasi vagyok, mit vártál tőlem?

- Tehát bevallod, hogy smárolnál velem?

- Aha. Ha pedig esetleg valaki megkörnyékezne a buliban és kellemetlenül érzed magad, csak szólj.

- De miért smárolnál velem?

- Mert vonzó vagy és egy egészséges fiatal vagyok aki hemzseg a hormonoktól? - Elég ésszerű válasz volt, így kénytelen voltam elfogadni, még is annyira furcsa volt, hogy csak így bevallotta nekem, elvégre barátok vagyunk, nem kéne ilyenkor legalább egy kicsit haboznia a válasszal? Vagy azt hazudnia, hogy nem tenné meg.

- Nem tudom, hogy még is miként viszonyuljak ehhez. Fura.

- Másként tekintesz rám? Vagy kellemetlenül érzed magad a közelemben?

- Nem, egyik sem. Mindegy is, felejtsük el amúgy sem lényeges. Kamu pasidként nem kell veled smárolnom és ez a lényeg.