Brown eyes | JAKEHOON✓

ötvenegy

- Na? Megtaláltad őket? - Kérdezett rá Jake mikor visszamentem hozzájuk és leültem mellé, hogy aztán ő egyből át is karoljon.

- Aha, Niki azt mondta hazaviszi, mert rosszul érzi magát, eddig az egyik szobában pihent. - Mondtam el nekik amit Niki is megosztott velem, Jake és Chris pedig egyből összenéztek majd vissza rám. - Most mi az?

- Elmondhatom neki?

- Ne merészeld! - Szólt rá testvérére Jake, én pedig inkább nem is foglalkoztam velük, elvettem Jake kezéből az italt és beleittam egy kicsit, elvégre a sok nasitól most már szomjas voltam, de az övé olyan borzalmas volt, hogy egy kortynál meg is álltam és azt is csak grimaszolva nyeltem le. - Erős volt?

- Ez borzalmas. - Nyúltam inkább ismét valami ehető felé, azonban a következő pillanatban felfigyeltem arra, hogy Chris és Jake mintha szimplán tekintettel megbeszélnének valamit, így felváltva néztem rájuk. - Most valami testvér dolog ez? Gondolatban kommunikáltok.

- Nem, dehogy is. - Kezdte el a combomat simogatni Jake és igen erősen méregetett, bár nem igazán értem, hogy miért.

- Mi az? Van valami az arcomon?

- Nem, csak szeretek rád nézni.

- Ki nem?

- Hát mások inkább ne nézzenek rád, már csak a gondolatától is féltékeny vagyok.

- Nem kell aggódnod semmi miatt, nézhetnek amíg csak akarnak, nem érdekelnek. Elvégre hamarosan a jegyesed leszek majd flexelek a gyűrűmmel. - Hajoltam oda hozzá és adtam neki egy gyors csókot ami után mosolyogva elhúzódtam és ismételten felkeltem a helyemről, hogy elmenjek mosdóba.

Nem tudom miért de a mosdókban valahogy mindig jobban érzi az ember az alkoholt, ez alól pedig én sem voltam kivétel, így kicsit több ideig voltam ott, elvégre még a kezemet mostam majdnem hátradőltem a szédüléstől.

Kijöttem volna hamarabb is, de meghallottam pár ismerős hangot, így muszáj volt megállnom és hallgatóznom egy kicsit. A koncentrálásról nem is beszélve hiszen nehéz volt kivenni, hogy miről beszélnek, de nagyjából összeraktam, hogy miről van szó.

- Jay, szünetet kértem. - Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyet hallok Jungwon-tól, így rendesen a szám elé kaptam amikor meghallottam és igyekeztem az ajtóra tapadni, hogy mindent tisztán halljak. - Szeretném ha ezt tiszteletben tartanád. Egy kis távolságra van szükségem! Amióta az eszemet tudom együtt vagyunk mindig, kell nekem is egy kis szabad tér.

- Most szünetet kérsz utána pedig az lesz, hogy szakítani akarsz, szerintem érthető, hogy miért nem akarom ezt.

- Nem akarok veled szakítani! Csak kell egy kis tér! Magamnak. Tudod jól, hogy szeretlek... Te vagy és leszel is az egyetlen akit szeretni fogok, oké? Soha senki mást.

- Akkor maradj. Ha kell veszek neked egy lakást amibe elvonulhatsz, csak ne kérj szünetet!

- Jay nekem nem kellenek az ilyen dolgok, nem akarom hogy rám költs, tudod hogy nem érdekel a pénzed! Írj verset, menjünk el randizni, akár tépj le nekem egy virágot valahonnan bármi megteszi, de legyen valami, mert az utóbbi hónapokban csak én adtam valamit ehhez a kapcsolathoz! Elfáradtam.

- Miért nem mondtál semmit?

- Szóltam Jay! Nem is egyszer, de nem figyeltél rám!

- Sajnálom...

- Akkor változtass! Nem kérek sokat... Én most hazamegyek és ott is maradok egy kis ideig. Majd visszamegyek, ha készen állok rá.

Nem akartam kimenni, nehogy megtudják, hogy hallgatóztam bár amúgy sem beszéltek valami halkan, nem én tehetek róla, hogy meghallottam.

Ez az első alkalom, hogy Jungwon szünetet kért, eddig sosem fajult idáig a veszekedésük szóval biztos betelt nála a pohár. Igazából megértem elvégre Jay mindig kedveskedett neki valamit mégha az csak egy szál virágot is jelentett, de a szándék az megvolt. Nem csoda, hogy Wonie úgy érzi megváltozott valami.

Ha pedig tényleg hónapok óta kéri, hogy változzon meg és nem csinál semmit, akkor teljesen jogos amit tesz.

Nekünk is időre volt szükségünk Jake-kel, nem alkottunk volna jó párt a suliban, egyikünk sem állt rá készen.

És bár igazat adok Jungwon-nak, kicsit sajnálom Jay-t hiszen ők tényleg mindig együtt voltak, bizonyára retteg, hogy Wonie végleg elhagyja őt.

Ez úgy sem fog megtörténni, de persze érthető a félelem.

Mikor úgy éreztem hogy már egyikőjük sem áll ott, lassan elkezdtem kinyitni az ajtót és kinéztem az apró résen, hogy biztos legyek benne és csak utána bújtam elő. Azért ilyet se mindig fülel ki az ember mosdó közben.

Természetesen nem kürtölöm szét a többiek között, talán Jake-nek elmondom és ennyi. Azért valakivel még is csak át kell beszélni az ilyesmit.

Mire visszaértem a többiekhez közölték velem, hogy Jay és Jungwon is lelépett, bár ez nekem nem volt meglepetés.

- Heeseung hol van? - Néztem végig a társaságon, mert eddig itt ült, de most nyomát sem láttam.

- Hoz még piát, kezdünk kifogyni.

- Oh oké. Majd szólj rám, hogy meséljek valamit. - Intéztem ezt már csak Jake-nek, mire bólintott, majd lehúzott maga mellé és átkarolt. - Na mi van veled? Azt ne mondd, hogy megártott az alkohol!

- Dehogy is, csak örülök hogy tényleg a jegyesem akarsz lenni.

- Azt el is hiszem, nem mindenki lehet ilyen mázlista velem.

Számunkra kellemesen telt az este, jól szórakoztunk és úgy tűnt Heeseung is megtalálta a helyét közöttünk. A többiek hamar megkedvelték és úgy tűnt Jake is kezd megbékélni vele, így viszonylag megnyugodva dőltem hátra.

Legalábbis egyelőre, elvégre a nehezebb időszak még előttünk áll, de igyekszem a lehető legnagyobb támogatást nyújtani neki a tárgyalás alatt. Tudom, hogy stresszel miatta hiszen nem egyszer kaptam azon, hogy csak bámul maga elé a semmibe vagy, hogy a gyógyszereit bámulná perceken keresztül azon gondolkodva, hogy bevegye-e őket vagy sem.

Nem szólok neki ezek miatt elvégre egy igen fontos esemény előtt áll, biztos vagyok benne, hogy kicsit jobban át akarja gondolni a dolgokat magában és kell neki a személyes tér.

És bár teljesen megértem és támogatom, Jake is igyekszik velem foglalkozni és nem magába zárkózni. Egyedül akkor nem szán rám nagyobb figyelmet amikor Chris-el beszélnek át pár dolgot, de olyankor jobb is ha hagyom.

Borzalmas amit a szülők tettek velük és bár egy részéről tudok, biztos vagyok benne, hogy van még olyan dolog amit elhallgattak előlem vagy egymás elől, ezt pedig jobb ha ketten beszélik meg. Amúgy sem hiszem, hogy tudni akarok mindenről, a gyomrom így is felfordult amikor megtudtam, hogy az anyja mit tett. Akárhányszor eszembe jut elfog a hányinger...

Innentől kezdve pedig tényleg csak a lehető legrosszabb dolgokra tudok gondolni.

Kizárt, hogy megússzák ezt az egészet.
Azt nem fogom hagyni.

(Azt hiszem ez az első rész amin igazán látszik hogy nem volt hozzá semmi ötletem, sry)