Brown eyes | JAKEHOON✓

huszonkilenc

Nézzük a dolgok jó oldalát, eltört az orrom és így legalább végre megcsináltathattam, a rossz csak az, hogy úgy feldagadt tőle az arcom és a szemem, hogy alig láttam valamit. Így még üzenetben sem tudtam elhordani Jake-et semminek se, mert nem láttam a betűket rendesen. Egy hétbe telt mire begyógyult, de persze ennek ellenére most is óvatosnak kellett lennem vele.

Jake írt üzenetet ez idő alatt, hogy nem akart eltaláni és bocsánatot is kért, amit elfogadtam mert amúgy se tudnék haragudni rá. Na meg ez az üzenet azt is jelenti, hogy neki is megvan még a számom és nem törölt ki, szóval azt hiszem ez egy jó jel.

Beomgyu hyung egyébként egész idő alatt szórakoztatott, a szüleim pedig szinte minden nap áthívták vacsorázni, elvégre olyan volt nekik, mintha a saját fiuk lenne.

Mesélt nekünk sokat az eddigi utazásairól és, hogy miket csinált, a munkáról viszont hallgatott elvégre bizalmas dolgokról van szó, ez csak rá és az ügyfeleire vonatkozik. Nem firtattuk róla, hagytuk, hogy arról beszéljen amiről csak akar.

Vacsora után még nálunk maradt egy kis ideig és a szobámban beszélgettünk tovább, felzárkózva egymáshoz.

- És mióta is érdekelnek téged a fiúk? - Váltott hirtelen témát, így csak nagyokat pislogtam rá és igyekeztem úgy tenni, mint aki nem is tudja miről beszél.

- Egy szóval nem mondtam, hogy érdekelnek.

- Szívem, már rég átnéztem az összes beszélgetésedet, tudok róla.

- Mi? Hogy?

- Áh, feltörtem a profilodat, de ez nem lényeges.

- Már miért ne lenne az?!

- Nyugi, csak azt láttam, hogy flörtöltök meg veszekedtek egymással, komolyan menjetek szobára, ez a szexuális feszültség köztetek még üzeneten keresztül is érezhető!

- Nem is flörtöltünk, én legalábbis biztos, hogy nem!

- Hát nekem nem úgy tűnt. Szóval mesélj csak, én már eleget beszéltem, rajtad a sor. Mikor jössz össze ezzel a Jake-kel?

- Ha kutattál az üzeneteim között biztos tudod, hogy a testvérével jobb kapcsolatom van. Ami azt illeti... Talán még együtt is leszünk.

- Eddig nem akartam felhozni, de ha már te megtetted, hát mesélj! Milyen volt vele? - Vonogatta fel a szemöldökét és szórakozottan mosolygott rám, mire szemet forgattam és kissé visszagondoltam arra az estére.

- Igazából jó volt... Kissé fájdalmas, de jó. Nem gondoltam volna, hogy élvezni fogom elvégre akkor még egyáltalán nem voltam biztos semmiben sem.

- És most az vagy?

- Nem teljesen...

- Túl bonyolítod a dolgokat. Ha kedvelsz valakit akkor kedvelsz valakit, ennyi. Mint én a jóképű tesi tanárodat. Tökéletes arca van. Remélem azért a teste is passzol hozzá. - Tette hozzá olyan hangnemben amiből biztosra le tudtam szűrni, hogy valami mocskosra gondol, de csak fintorogni tudtam, elvégre a tanáromról beszélt. - Holnap találkozom vele, szóval szoríts nekem!

- Hyung, mindenkit egy perc alatt az ujjaid köré csavarsz, nem lesz belőle gondod. Egyébként megtudtál már valamit Heeseung-ról?

- Persze, kezdőnek nézek ki vagy mi? Most is megfigyelés alatt van.

- És?

- És teljesen normális minden. Eddig. Ne aggódj, a szépfiú nem veszi el a figyelmemet az ügyről. Viszont gyere velem vásárolni, jól kell kinéznem még ha csak azt is kamuztam neki, hogy fitness modellnek kell, de hát ki ne akarna megörökíteni egy ilyen arcot?

- Tudom, hogy a testére vagy kíváncsi, ne játszd az ártatlant.

- Túl jól ismersz... Bár a te kis barátodnak is igen szép izmai vannak. Láttam a smárolós képet is. Szexi.

- Mondjuk ez igaz. Nekem is lehetne olyan testem, nem panaszkodnék.

- Mert mi bajod van a testeddel? Végre felszedtél pár kilót, már aggódtam érted a szigorú diétád miatt.

- Ne is mondd... Nehezebb betartani mint bármikor máskor. Mindig úgy ennék valami finomat.

- Hoonie! Jake bácsi van lent az ajtóban, bejöhet hozzád? - Nyitott be a szobámba Yeji, amire mindketten felé néztünk, majd amint elmondta, hogy ki van itt, Beomgyu rám kapta a fejét és izgatottan várta a válaszomat.

- Nem, mondd meg a bácsinak, hogy most nem érek rá, majd holnap délután keressen ha akar.

- Rendben!

Persze meg kellett magyaráznom, hogy miért nem akarok beszélni vele, de nem zavart. Beomgyu nálam aludt, így a beszélgetésünk is igen sokáig elhúzódott, ami igazán jól esett, ő tényleg odafigyel az emberre. Hamarabb elaludt, mint én így a telefonomat még a kezembe vettem és megnéztem, hogy mit beszéltek csoportban, valamint Chris-nek is visszaírtam, már csak Jake üzenete várt arra, hogy megnézzem.

Még nem nyitottam meg, szemet hunytam felette, hiába foglalkoztatott az, hogy mit is írt nekem. Inkább instagramot néztem, de ott is ő jött velem szembe új képekkel. Pár random képet rakott ki, azonban az utolsónál majdnem egy kisebb szívrohamot kaptam, de még időben észrevettem, hogy kitakarta az arcomat, így kissé megnyugodtam. Az viszont csak megint jobban összezavart, hogy a kép amin éppen csókolózunk most kint van a képei között, elvégre miért tenné ezt ki? Legalább annyi volt benne, hogy az arcomat kitakarta.

Nem tudom, hogy ez volt-e vele a célja, de a kép láttán visszagondoltam arra az estére és be kell vallanom hogy igen is jól éreztem magam akkor. Ott és vele. Még ha csináltam is olyanokat amikre nem vagyok büszke...

Tényleg jó társaság volt és még bírtam is a sok flegma megszólalását, nem tudom, hogy mikor és min rontottuk el ennyire. Leszámítva azt az egy alkalmat persze.

Ha őszinte akarok lenni, akkor hiányzott.
Nem az, hogy olykor a lelkembe tiport, hanem az, hogy barátok voltunk. Jobb lett volna ha azok is maradunk és semmi több, akkor talán most nem lennénk ilyen helyzetben.

Megnyitottam végül az üzenetét amiben csak annyi volt, hogy beszélni szeretne vele négyszemközt, így hát megírtam neki, hogy akkor holnap a délután folyamán van rá egy kis időm. Így talán nem tűnik úgy, hogy én is akarok vele társalogni, egy kicsit azért még éreztettem vele, hogy nem adom magam könnyen.

Fura mert végül is mindketten amellett döntöttünk, hogy inkább tegyünk úgy, mintha nem ismernénk egymást és most még is megint azon vagyunk, hogy valami megoldást találjunk a kettőnk közötti vitára, még ha nem is biztos, hogy ez jó ötlet. Elvégre tényleg nem veszekedhetünk mindig a legkisebb dolgok miatt, abba tényleg beleőrülnék.

Ráadásul ha felhozza megint a testvérét miszerint nem akarja, hogy tartsam vele a kapcsolatot, valahogy meg kell értetnem vele, hogy nem ő fogja megmondani kivel barátkozhatok és kivel nem. Persze általában ha valakit nem kedvelnek a barátaim azt én se kedvelem, de jelenleg túlságosan is érdekel, hogy mi volt pontosan.

Testvérek az ég szerelmére, még ha nem is mutatják ki, legbelül csak szeretik egymást. Chris legalábbis még biztos szereti az öccsét ezt velem is tisztázta, Jake pedig... Annak hisz amit ő látott. Legyen az bármi is.

Az biztos, hogy nem lesz egyszerű kibékíteni őket.