Brown eyes | JAKEHOON✓

tizenhét

Nem tudom mennyi ideig aludhattam, de amikor felkeltem éreztem, hogy valaki más is fekszik mellettem és egyik keze a fejem alatt volt, lábaink pedig össze voltak fonódva. Még az illat is ismerős volt, így még pár percig az illetőhöz voltam bújva. Csak egy picit mozdultam meg, de egyből szorosabban magához húzott és a hajamba csókolt, mire éreztem, hogy a kelleténél is nagyobbat dobbant a szívem.

- Jake... Engedj el kérlek...

- Még pár perc... Kellemes.

- Jó...

Beleegyeztem elvégre tényleg kellemes volt és kényelmes, ezért aztán jobban a karjaiba bújtam és hagytam, hogy így maradjunk egy ideig. Ő persze egyből el is aludt tehát nem csak pár perc lett belőle hanem egy újabb óra.

Óvatosan megpróbáltam felébreszteni, de nem igazán jártam sikerrel, jobban mondva meg sem mozdult. Kicsit megpróbáltam erősködni és igyekeztem elhúzódni tőle, mire hajlandó volt megmozdulni és csinálni valamit. Kaptam egy újabb puszit, de most a homlokomra utána pedig szabad teret adott nekem és a hátára feküdve kezdett el ébredezni.

Megköszörülte a torkát és várt még pár pillanatot mielőtt megkérdezte volna, hogy mennyi az idő, így aztán a telefonért nyúltam ami a szekrényen volt és megnéztem neki az időt, ami jelenleg délután közel három órát mutatott.

Egyetlen egy hümmögés volt a válasz, na meg egy ásítás és mintha csak eszébe jutott volna valami, felpattant és a táskájából kivéve valamit a fürdőbe ment egy kis időre.

Amíg ő ott volt, addig megkerestem a telefonomat és megnéztem az üzeneteket, már ha érkezett valami. Jay szokás szerint elküldte nekem a pótolni valót és tartott egy kisebb beszámolót arról, hogy mik történtek, valamint azt is elmondta, hogy alaposan megszidta Nikit amiért beszólt nekem mielőtt Jake elhozott volna.

Nem terveztem magamra venni, de azért megköszöntem neki elvégre, jóformán mi neveljük őt, oda kell figyelnünk arra, hogy másnak se mondjon ilyet és tanuljon a hibáiból.

Éppen írtam volna neki amikor Jake visszajött és a hátamra feküdt - tekintve, hogy hasra fordulva pihentem - amit hagytam neki elvégre nem volt nehéz és nem zavart, egészen addig amíg meg nem éreztem, hogy belecsókolt a nyakamba.

- Fejezd be Jake... - Szóltam rá, de csak tovább folytatta és kezeivel az oldalamat kezdte el cirógatni, mire felsóhajtottam. - Mhm tényleg ne... Yeji bármikor hazajöhet.

- Hát jó... Bár én veled ellentétben amúgy sem terveztem semmi hangosat vagy korhatárosat. Csak pár csók.

Kissé rekedtes hangon beszélt amitől rendesen kirázott a hideg, ő pedig valószínűleg érezte is, mert egy apró nevetést hallottam tőle mielőtt még újra a nyakamat kínozta volna.

- Jake... Állj le kérlek.

- Valami gond van? - Húzódott el egyből és fentebb tornászta magát, hogy az arcomra tudjon nézni, én pedig inkább nagy nehez ugyan, de megfordultam alatta, hogy arccal egymással szemben legyünk. - Mi a gond?

- Heeseung beszélt velem tegnap... Összefutottunk aztán leült hozzám amíg ettem. - Vezettem fel neki, hogy egyáltalán miként jutottunk egymás közelébe. - Azt mondta amióta szakítottatok nem voltatok együtt semmilyen módon.

- Ami igaz is.

- Akkor miért mondtad múltkor, hogy lefeküdtél vele?

- Sosem mondtam ilyet. Csendben maradtam, mert megleptél a kérdéssel, utána pedig esélyt sem adtál arra, hogy válaszoljak.

- Oh... Szóval akkor ti nem..?

- Nem. Véget vetettem a kapcsolatunknak, nem történik közöttünk semmi. Mostanában valaki más jár a fejemben.

- Értem... De akkor miért vagy még mindig itt?

- Megvárom amíg eljut az agyadig.

- Mi? Most mondtad, hogy- Ooh! Mármint én? - Világosodtam meg, mire bólintott párat, nekem pedig szerintem akaratlanul is vörösebb árnyalatot vett fel az arcom. - Szóval... Most megint összezavarsz...

- Miért is?

- Azt mondtad én is csak egy alkalomra kellenék...

- Rosszul esett amikor ezt mondtam? Kedvelsz engem?

- Nem vagyok biztos benne, hogy úgy, de azt tudom, hogy jobban, mint kellene...

Őszinte voltam vele elvégre azt mondta képtelen kiigazodni rajtam, hát tessék. Nem hiszem, hogy tetszene akár egy kicsit is, de tudom, hogy jobban kedvelem és más féle módon, mint a többi barátomat. Az nem érdekel, ha a többiek bármi megjegyzést tesznek rám vagy beszólnak valamit akár csak viccből, de ha ő csinálja... Az valahogy jobban fáj.

- Reméltem, hogy ezt mondod. - Simította meg az arcomat és közelebb hajolt, nekem pedig muszáj volt oldalra pillantanom. - Nézz rám Sunghoon! - Simította el a tincseket az arcomból és egy apró puszit adott a homlokomra, majd az orrom hegyére. - És meg akarod próbálni?

- Nem fogok lefeküdni veled, ezt felejtsd is el!

- Hoon megint csak te gondolsz rosszra. - Sóhajtott fel, míg én csak egy kis "oh" hanggal válaszoltam. - Arra gondoltam, hogy szeretnél-e randizni velem?

- Ooh! Hát... Ahhoz nem kéne biztosnak lennem a dologban?

- Pont ezért randiznánk, hogy megtudjuk mit is érzel valójában. Még ha utána nem is pont én leszek az akivel együtt leszel, de legalább segít eldönteni, hogy tényleg ezt akarod vagy ahogy te mondod össze vagy zavarodva.

- Össze is vagyok... Már megint túl kedves vagy.

- Mert kedvellek.

- Miért?

- Kell, hogy legyen valami oka?

- Hát valami csak megfogott bennem...

- A szép külsődre, az aranyosan lassú eszedre vagy a személyiségedre gondolsz?

- Nem is vagyok lassú...

- De, néha az vagy. Aranyos.

- Hoonie! Hazaértem!

Amint meghallottam Yeji kiabálását rögtön le is toltam magamról Jake-et és rohantam le hozzá.

Elkezdte mesélni a napját és, hogy milyen dráma van jelenleg az ő osztályában, míg én ez idő alatt készítettem neki két szendvicset és töltöttem neki egy pohár narancslevet is. Tudom, hogy ha nem tenném meg akkor egyből belevetné magát a tanulásba és nem enne még jó pár óráig, így az én felelősségem, hogy biztosra vigyen valamit a szervezetébe előtte.

Csináltam még kettőt, aminek a végére már Jake is megérkezett és köszönt Yeji-nek, de húgom csak dühösen pillantott rá és szemet forgatott. Igen, be van tanítva.

Jake elé raktam az egyik szendvicset és leültem én is az asztalhoz, hogy tovább folytassuk a beszélgetést Yeji-vel na meg, hogy megkérdezzem kell-e segíteni neki valamit a háziban.

- Hyung, miért van itt megint a bácsi?

- Bácsi? - Lepődött meg rajta Jake és kérdően nézett rám, de csak mosolyogva vállat vontam.

- A bácsi hozott ma haza, mert kimerült voltam. Tudod nem mindig olyan rossz.

- Nekem nem úgy tűnik.

- Yeji, legyél kedvesebb! Most jóban vagyunk, majd szólok ha megint ellenség lesz, oké?

- Na, szép dolgokra tanítod. - Nézett rám megvetően, de csak mosolyogtam rajta elvégre, pont erre valók a testvérek. Mi bármikor mondhatunk bármit a másikra, de más nem teheti meg, olyankor mindig szövetség van közöttünk. - Amúgy meg nem válaszoltál a kérdésemre.

- Majd később válaszolok. Éppen nagytestvér feladatom van.