Brown eyes | JAKEHOON✓

harmincnégy

Fogalmam sem volt arról, hogy hány óra van és mennyi időt aludtam, de arra keltem fel, hogy valaki folyamatosan kopog az ajtómon vagy inkább már dörömbölt. Kiszóltam többször is, hogy menjen el és hagyjon békén, de csak nem hagyta annyiban a dolgot, így hát nagy nehezen kimásztam az ágyból és ajtót nyitottam, mire egy ismerős szempár fogadott annyi különbséggel, hogy ezelőtt sosem láttam sárgának.

- Mizu van bébi? - Húzta egy féloldalas mosolyra a száját, míg én csak értetlenül néztem rá és igazából felfogni nem tudtam, hogy most mit is keres itt és mit kéne mondanom. Felemelte a kezét és meglengette előttem a karkötőt amit még tőle kaptam. -  Elhagytál valamit szivem.

- Amúgy is a tiéd, tartsd meg. - Csuktam volna be az ajtót, de kitámasztotta a kezével és belépett a szobámba. - Hé, nem mondtam, hogy bejöhetsz!

- Nem is kell, bejövök én magamtól is. - Fordult vissza felém és amint becsuktam az ajtót, közelebb jött és megtámaszkodott a egyik kezével a fejem mellett, én pedig felpréseltem magam a falra, hogy valami távolság azért legyen közöttünk.

- Túl közel vagy. - Hiába szóltam neki, egyik lábát az enyéim közé tolta és még a testével is hozzám simult, így már tényleg csak miliméterek választottak el minket. Nem vagyok a legerősebb, így tényleg azon voltam, hogy én adom be először a derekamat, azonban csak gyorsan a kezemre adta a karkötőt és egyből ki is ment az ajtón mindenféle szó nélkül. - Wow... Még is csak kéne a szobaszáma. Nem, Sunghoon nem fogsz futni utána, majd ő megteszi!

Ismételten kopogtak, így gyorsan összeszedtem magam és ajtót nyitottam, most viszont Jay és Sunoo fogadott az ajtóban és mindketten elnéztek jobbra, majd vissza rám.

- Jake itt volt nálad? - Kérdezett rá Sunoo, mire felmutattam a karkötőt, mire egyből bólintott. - De honnan tudta, hogy melyik a te szobád? Én nem mondtam meg neki.

- Ahogy én sem. - Tette hozzá Jay, mielőtt még őt is megkérdeztük volna, majd egyszerűen bejöttek a szobámba és helyet foglaltak maguknak, míg én fejben még mindig ott jártam, hogy Jake olyan közel volt hozzám.

- Nem jöttél órára ribanc! - Szólalt fel Sunoo, mire egyből az órára néztem és rá kellett jönnöm, hogy igen sokat aludtam. - Azt ne mondd, hogy most keltél fel! Vagy nem csak a karkötőt jött átadni?

- Mi? Nem csak ideadta a karkötőt és már ment is... De ja, ő keltett fel. Átaludtam az ébresztőket, bocsi.

- Most az egyszer elnézem. Megyünk enni meg inni valamit, szóval gyerünk, menj zuhanyozni és öltözni, feltéve ha nem akarod, hogy valamelyikünk mosdasson meg.

- Én kihagyom, csak Jungwon-t fürdetem, másra nem vagyok kíváncsi. - Ránk se nézett közben, valószínűleg most is neki írt valamit telefonon, Sunoo pedig rögtön utána le is szögezte, hogy neki nincs kedve, mintha legalábbis én kértem volna meg őket rá.

Szemet forgattam és inkább mentem készülődni, egy jó fél óra után pedig már az ajtómat zártam, hogy mehessünk  enni.

Szívták a véremet szinte mindenért, de ha én visszaszóltam nekik akkor már túlzasba vittem a dolgokat. Ami igaz, de hát maguknak csinálták, most arról nem tehetek, hogy bunkóbb vagyok, mint itt bárki más. Legalább tudom magamról, ők sosem látnák be, hogy amúgy csak beszólogatnak.

Inkább már csak sorban ittam a sojut és csak hallgattam a hülyeségüket, amikor is valaki lehuppant mellém és egyből át is karolt. A poharat majd kiverte a kezemből így készültem elhordani mindennek, de amikor megláttam, hogy Jake került elő a semmiből már megint, minden szó bennem ragadt és csak bámultam rá.

- Ti is látjátok vagy csak megint sokat ittam? - Kérdeztem a többiektől, de csak nevettek rajtam és megerősítették, hogy tényleg itt van, így újból rá néztem. - Minek vagy itt?

- Hogy veled flörtöljek, mi másért? - Vette el az egyik üveg sojut és abból ivott, majd megállítva az egyik pincért rendelt még nekünk és a számlájára iratott minden eddigit amit rendeltünk. - Na mi az? Le se tudod venni rólam a szemed?

- Arra várok hogy elmenj.

- Abban segíthetsz. - Meglepett a válasza, de nem csak engem, mert a többiek is csendben maradtak, így a kínos csendet elkerülve inkább fogtam magam és felálltam a helyemről, majd egyszerűen csak leöntöttem egy pohár alkohollal. Fogalmam sincs, hogy mi volt benne, de büdös volt szóval erre jól szolgált.

Ezek után ott is hagytam mindenkit és megindultam hazafelé elvégre nem voltunk messze a kollégiumtól, simán hazataláltam, a gond csak az volt, hogy Jake követett és bármennyire is igyekeztem a liftben utolért és ugyanúgy a falnak nyomott, mint korábban.

- Mi a faszt akarsz, de most komolyan?

- De mocskos a szád. - Vigyorgott rám ami  egyébként szívdöglesztő volt, de most tartanom kellett magamat.

- És akkor mi van? Jössz azzal a dumával, hogy be kéne tömni?

- Csak ha ez minden vágyad.

- Bűzlesz a piától.

- Hát bocsi, de valaki úgy döntött rám borítja az italt. Nem tudom, hogy azért mert ideges lett vagy, mert azt akarta hogy kövessem. Akár mindkettő lehet, sosem tudtam kiigazodni az illetőn.

- Elég fura vagy ha ezt egy jelzésnek veszed. Nem akarlak látni.

- Na persze. Hoonie, meddig akarsz még menekülni előlem?

- Még legalább két három életen keresztül. Csak, hogy biztosra menjek. - Csak nevetett rajta és hátrébb húzódott tőlem, majd kissé frusztráltan a hajába túrt, amit csak egy győzelmes mosollyal néztem végig. Én ugyan nem fogom beadni a derekamat ilyen könnyen, hiába néz ki ilyen jól.

- Még mindig azt hazudod magadnak, hogy esélyem se volt nálad? - Vonta fel szokásosan az egyik szemöldökét, nekem pedig szép lassan eltűnt a mosoly az arcomról. - Szívem, tudjuk mindketten, hogy te csókoltál meg először, én azért akkor még nem terveztem. Bár igaz eleinte csak megfektetni akartalak...

- Eleinte? Mert utána mi lett?

- Úgy teszel, mintha nem tudnád?

- Elfelejtetted, hogy lassú vagyok?

- Szeretlek.

- Jelen időben?

- Múltban és jövőben is.

- Jake azt hittem ezen már túl vagyunk.

- Mert te túl vagy rajtam?

- Igen, maximum egyszer lefeküdnék veled a régi sulis pletykák miatt, de ennyi. Túl vagyok az egészen.

- Akkor egy alkalom? Most mindketten ráérünk.

- Mi van baszni akarsz?

- Igen, szóval az én szobámba megyünk.