Brown eyes | JAKEHOON✓

huszonhét

- Sunghoon, tartod magad az étrendedhez? - Kérdezett rá az edzőm a pihenőm közben, mire azonnal lecsuktam a kulacsomat.

- Igen, mindent akkor és úgy ahogy le van írva.

- Akkor úgy tűnik lentebb kell venni az adagokat. - Gondolkodott inkább csak hangosan, míg én bólintottam annak ellenére is, hogy egyáltalán nem értettem egyet, így is mindig éhes maradok. - Majd kidolgozunk egy újat, addig szigorúan tartsd magad a mostanihoz.

- Rendben.

- Kipihented magad? Ideje lenne folytatnunk.

- Persze, már is.

Ez erről szólt. Sosem volt könnyű sport és igen nagy szigorítások alatt kellett dolgoznunk, ha pedig egy verseny miatt sürgetett minket az idő, csak még rosszabb volt. Az edzők szigorúak elvégre a munkájukat végzik, csak a legjobbat akarják kihozni belőlünk, ehhez pedig néha meg kell szorongatni a sportolókat.

Most is két órán keresztül voltam jégen, újra és újra elpróbáltam a táncot, hibákat javítottam vagy éppen kicseréltünk egy-egy lépést. A végére pedig már a tüdőmet is kiköptem.

Edzés után még nem mentem haza, Jay-el beültünk vacsorázni egy eldugottabb étterembe, ahol aztán tudtunk beszélni pár dologról, ő pedig szépen be is vont abba, hogy mik történnek a baráti körünkben. Aminek jelenleg nem vagyok tagja, mert egyedül vele beszélek, de attól még kíváncsi vagyok rájuk és arra, hogy hogy vannak.

Kérdeztem a kapcsolatáról is, elvégre ha szeret beszélni valamiről vagy inkább valakiről akkor az Jungwon lesz, így most is dalolt, mint a kismadár és megtudtam, hogy a kapcsolatuk új szintre lépett, ami bár nem volt olyan meglepő a múltkori bilincs láttán, de még is úgy tettem, mint akinek új információ volt. Legalábbis megpróbáltam, de látta rajtam, hogy valami nem stimmel.

- Már tudtál róla?

- Hát nem volt nehéz levonni a következtetést az ágyadon lévő bilincsről. - Vallottam be neki, mire egy pillanatra meglepődött, aztán gyorsan össze is szedte magát és csak egy féloldalas mosolyra húzta a száját. - Bár szerintem nem kéne egyből bilincsre verned szegényt.

- Nem ő volt bilincsben... - Tömött újabb falatokat a szájába, míg én meglepődve pislogtam rá és addig néztem amíg valami magyarázatot nem adott. - Ártatlannak tűnik, de nem az... Ah, nem kéne visszagondolnom rá, a végén még gondban leszek.

- Áh, túl sok infó! Nem vagyok kíváncsi arra, hogy mi történik a gatyádban!

- Csak az ami neked is a Sim tesók miatt. -  Kontrázott rá, de nem tudtam viccnek venni, így csak lerakta az evőeszközöket és engem figyelt. - Na mi történt megint?

- Elmentem hozzá, hogy beszéljünk... A jó hír az, hogy változott a szemszíne. Zöldre... És éppen Heeseung-gal kefélt amikor átmentem. Aztán megkért, hogy töröljem ki minden kontaktját. Amúgy nem történik ott semmi miattuk!

- Egyre rosszabb ami köztetek van... Beszéljek vele?

- Ha szeretnél... Én már nem fogok vele. Addig legalábbis nem amíg ő nem jön oda hozzám, hogy beszéljünk. Mondd el neki nyugodtan azt is amit tudsz.

- Biztos vagy ebben? Ez nem hétköznapi dolog...

- Túlteszem magam rajta... - Legyintettem rá, mikor is megcsörrent a telefonja ő pedig csak gondterhelten nézett rá, majd vissza rám, amit nem is értettem elvégre Jungwon hívta, azt gondoltam neki egyből felveszi.

- Kissé féltékeny amiért időt töltök veled... Kihangosítom ha nem gond.

- Csak nyugodtan.

Elmondta neki, hogy éppen velem vacsorázik, mire már kezdett is volna egy féltékenység rohamot, de félbeszakítottam azzal, hogy köszöntem neki és egyből aranyosba tette magát. Nem túl megnyugtató, hogy azt gondolja rólam kavarnék a háta mögött Jay-el, még csak nem is az esetem és amúgy is legjobb barátok vagyunk. Nem mellesleg gondolom tud róla, hogy nagyjából mi zajlik le köztem és Jake között.

Nem akartam sokat enni, na meg Chris is írt közben, hogy értem jött, így elköszöntem Jay-től és megindultam kifelé, hogy mihamarabb beülhessek a kocsiba és végre pihenhessek egy kicsit. Chris érdeklődött az edzésről és kissé fel is háborodott amikor elmondtam neki, hogy csökkenteni akarják a napi adagjaimat, de megnyugtattam azzal, hogy majd odafigyelek magamtól arra, hogy megfelelően étkezzek és nem fogom követni a kiírásokat.

Ami valószínűleg nem fog összejönni, mert ha nem fogyok le, úgy is rá fognak jönni, hogy nem követem amit mondanak, így hát valahogy ügyeskednem kell. Én se akarok éhezni, de nincs más lehetőségem. Egy idő után a testem úgy is hozzászokik ahhoz, hogy kevesebbet eszek, utána pedig ha lefogytam azt amit kell, hamar be fog állni az adott súlyra, nem kell aggódnom miatta.

A lakására vitt ahol aztán vettem egy gyors zuhanyt, majd miután felöltöztem, átadtam neki a lehetőséget és addig is az ágyán vártam, hogy visszaérjen, addig pedig a sorozatok között kutakodtam, több kevesebb sikerrel, mert valahogy semmi nem ragadta meg a figyelmemet annyira, hogy belekezdjek.

Nem is keresgéltem tovább, inkább úgy döntöttem majd Chris indít valamit, de amikor végzett és egy szál törölközővel a derekán besétált, félig száraz hajjal, akaratlanul is rá szegeződött minden figyelmem. Nyelnem kellett egyet és ajkaimat is hirtelen száraznak éreztem, így egy kicsit végigszántottam rajta a nyelvemet hátha segít valamit, de kétlem, hogy így lett volna.

- Na mi miatt lettél ilyen izgatott?

- Hát... Nem néztél tükörbe? - Néztem végig rajta, mire csak elmosolyodott és közelebb jött hozzám, hogy aztán egy apró csókot adjon a homlokomra. - Ezt miért kaptam?

- Mert aranyos vagy. - Válaszolta meg és a szekrényben kezdett el ruha után kutatni, majd az ajtaja takarásában fel is öltözött, én pedig csak továbbra is őt bámultam, mintha legalábbis bármikor átlátszóvá válhatna a fa lap. - Találtál valamit ami érdekel?

- Nem... Inkább rád bízom.

- Oké, akkor mindjárt keresek neked valamit. - Ült fel mellém és a kezébe vette a távkapcsolót, nekem pedig muszáj volt közelebb húzódnom hozzá, amivel kicsit megleptem, de különösebben nem zavarta. - Mit szeretnél?

- Semmit... Csak közelebb jöttem, de ha zavar akkor már itt sem vagyok.

- Maradj csak. De tudom, hogy úgy is van valami. -  Amint rám nézett, egy gyors puszit nyomtam az ajkaira, Chris pedig csak kíváncsian pislogott rám, így kissé pironkodva elpillantottam róla. - Szóval még is csak szeretnél valamit?

- Nem... Ennyi elég volt. Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- De szeretném ha őszintén válaszolnál. Tudom azt mondtad, mindig hazugságok fognak körbevenni, de szeretném ha most kivételt tennél és tényleg őszinte lennél velem... Fontos lenne számomra.

- Igyekszem olyan őszintének lenni veled, amennyire csak lehet. De ugyanakkor nem akarlak semmibe sem belekeverni.

- Ha az igazat mondod, nem is fogsz...

- Hát jó. Mi lenne az?

- Mi történt köztetek pontosan? A testvéred, nem hiszem, hogy csak úgy elvennéd tőle azt akit szeret... Láttam, hogy nézel Jake-re és azt is láttam, hogy Heeseung hogy figyelte az egész helyzetet. Szóval mi történt? Mert itt nem csak egy megcsalásról van szó...

- Persze, hogy nem akartam szétválasztani őket... Az öcsém és szeretem.

- Akkor miért?