Brown eyes | JAKEHOON✓

huszonhat

- Szóval megint lefeküdtél vele? - Kérdezett rá Jay, míg leült a kanapéra egy bögre kávéval és ásított egy nagyot, míg én csak próbáltam figyelmen kívül hagyni az ágya széléről lógó bilincset amit gondolom csak azért hagyott ott, mert váratlan állítottam be hozzá.

- Nem. Csak egyszer megcsókoltam, ez minden. - Vallottam be neki, míg ő csak belekortyolt a kávéjába, majd bólintott párat és sóhajtott.

- Mi történt köztetek aznap este? - Kérdezett rá, mire helyezekedni kezdtem a széken és el is pillantottam róla, amíg átgondoltam, hogy mit is mondjak neki. - Ne hazudj, tudom, hogy ezért nem nézel most rám. Jake nem mond semmit azon kívül, hogy elbaszta, szóval ha ő nem akkor majd te elmondod.

- Talán ez most nem olyan ami rád tartozik.

- A barátaim vagytok, az én házamban történt, azt hiszem van hozzá közöm.

- Nincs... Ez most... Nem olyan ami csak Jake-et érinti. - Persze ő ijesztett rám ezzel, de máskor ezt az egészet lerendeztem volna valami beszólással, most még sem tudtam elmenni felette.

- Mi történt?

- Semmi...

- Ugyan már Hoon, tudom jól, hogy hazudsz, csak azt nem értem, hogy miért! Tudod jól, hogy segíteni akarok, mindig ott vagyok nektek ha szükségetek van valakire és bármi van támogatlak titeket! Akkor most miért nem mondasz semmit?

- Sosem kérdeztétek, hogy miért hagytam abba a korit...

- Mondogattad előtte, hogy meguntad, gondoltam ezért. De hogy jön ez ide? - Nem néztem rá, de tudtam, hogy arcán úgy is csak az értetlenséget látnám, így nem is volt erre szükség. - Hoon... - Szólított meg, mire gyorsan letöröltem a könnyeimet és magamra erőltettem egy mosolyt, hogy aztán így vessek rá egy pillantást, ő pedig azonnal elsápadt. - Az edződ..?

- A válogatotté...

- Meg... Megerőszakolt?

- Nem... Közel volt hozzá, de nem.

- Miért nem szóltál? El kellett volna mondanod, tudod jól, hogy megvan minden hatalmunk ahhoz-

- El akartam felejteni. Próbáltam tagadni, hogy valaha is történt ilyesmi... Csak a trigger...

- Mármint Jake..? Jézusom...

- Csak rám ijeszteni akart... Én kezdtem, csak rossz vége lett.

- Ezt akkor sem lehet csak úgy félvállról venni Hoon! Valóságos volt, még ha te el is akartad felejteni, reagáltál egyből a helyzetre. Van egy traumád ha akarod ha nem... Lehet, hogy egyedül szerezted, de nem kell egyedül végig csinálnod. Megértem, hogy nem könnyű erről beszélned, csak tudd, hogy itt vagyunk neked és segítünk.

- Jól vagyok... Csak kell egy kis idő.

- Ne hazudj... Tudom jól, hogy nem vagy jól és ez nem csak idő kérdése lesz. És lehet, hogy nem állsz készen rá, de ezt valamikor neki is el kell mondanod. Nem helyes amit csinált ezt tudom és fogok is beszélni vele, de ha csak rád is akart ijeszteni, nem tudta, hogy triggerelni fog.

- Nem akarok vele beszélni... Én... Kedvelem őt, de... Chris-t is. Vele könnyebb.

- Tudod jól, hogy mit tett.

- Nem egészen... Persze ismerem a sztorit, de csak Jake oldaláról. Helyes döntés akarok hozni... Tudni akarom az igazat. Ha őt nem hallgatja meg senki, akkor engem ki fog?

- A te helyzeted más... Áldozat vagy.

- És ha ő is?

Nem védeni akartam, de láttam amit láttam és Chris tekintete nem olyan volt, mint aki csak úgy ilyet tenne a testvérével. Látszott rajta, hogy mennyire fáj neki és, hogy hiányzik neki Jake, az ilyen tekintetet nem lehet semmivel sem összetéveszteni.

Hálás voltam Jay-nek amiért meghallgatott és egyből felkínálta a segítségét, de jelen helyzetben én is ugyan ezt próbálom tenni mással. A helyzetünk csak annyiban másabb, hogy én áldozatként jelenek meg a saját történetemben, ő pedig gonoszként valaki máséban.

Ő miért nem mondhatja el, hogy mi történt?

Heeseung nem tűnt olyannak, mint aki annyira bánta volna azt ami köztük történt. Mindig van a tekintetében valami lenéző és arrogáns. Élvezte a kialakult helyzetet a buliban.

Jake pedig persze, hogy neki hisz, elvégre együtt voltak, még most is szerelmes belé, nem vonná kétségbe egy szavát sem. A testvérére pedig dühös, hiszen hallott már egy magyarázatot amit aztán el is hitt, innentől kezdve nem akar hallani egy másikat.

Én pedig kedvelem őket annyira, hogy megtudjam mi is történt pontosan és hogy megpróbáljam kibékíteni őket.

Jay volt a legérettebb közöttünk és valahogy mindig tudta, hogy mit kell tenni, ezért is jöttem át hozzá. Nem akartam senkinek sem elmondani azt ami történt, még csak a szüleim sem tudnak róla, de ha valakiben megbízok akkor az ő. És tudom, hogy igaza van, el kéne mondanom Jake-nek, hogy mi is történt pontosan, de jelenleg jobban tartok attól, hogy utálni fog azért mert a testvérét választottam helyette.

De meg kellett tennem... Ez volt a helyes.

Szeretném átlátni a dolgokat... Eldönteni én magam, hogy kinek hiszek. De amióta Chris azt mondta, hogy csak hazugságok  fognak körülvenni, muszáj mindent többször is átgondolnom. Muszáj mindig a hibát keresnem.

Este viszont nem Chris-hez vezetett az utam, sokkal inkább Jake-hez akihez egyébként a szakács engedett be, így közvetlenül az ajtaján kopogtam, hogy beengedjen. El telt egy kis idő, mire ajtót nyitott, viszont nem az fogadott, mint amire számítottam.

Kezdve azzal, hogy rózsaszín szemei egy pillanat alatt váltottak zöldre ahogy megláttak, bennem pedig kicsit össze is tört valami abban a pillanatban, de igyekeztem tartani magamat előtte.

Nyilvánvaló volt, hogy rossz időben jöttem... Valószínűleg az őt takaró pléd alatt teljesen mesztelen, odabent pedig valaki valószínűleg most is az ágyán hempereg. Ha pontosabbak akarunk lenni, akkor Heeseung.

- Mit akarsz itt? Csere van, most én vagyok a soros? Mert akkor gyere, szállj be nyugodtan!

- Örülök, hogy még is csak változik a szemed színe... Szép... Még ebben a színben is. - Erőltettem magamra egy mosolyt, továbbra is tartva magam annyira, hogy ne engedjek utat több érzelemnek, elég ha a szemem színét látja. - Csak beszélni akartam, de azt hiszem jobb ha megyek... Bocs a zavarásért.

- Hoon.

- Igen? - Fordultam még vissza hozzá, de továbbra is csak az a zöld szempár fogadott.

- Törölj ki minden kontaktot velem kapcsolatban.

- Már... Megtettem, ne aggódj. Tudtam, hogy ezt fogod kérni. - Hazudtam neki, de nem kellett róla tudnia. Csak egy újabb szíven szúrás volt tőle ez a kérés, de úgy kellett tennem, mintha nem hatna meg.

Ezután nem állított meg többször ahogy én sem tartottam vissza a könnyeimet, csak el akartam menni onnan. Azt még meg tudtam volna érteni, hogy Heeseung-gal van, de a tekintete ennél sokkal jobban fájt. Azt nem tudom kiverni a fejemből.

Egy részem viszont még is örül... Hiszen változott a szeme színe, ezt akartam, ez volt a célom és sikerült!

Csak ne így történt volna.