Brown eyes | JAKEHOON✓

tizenöt

Hát nem nagyon zavarta őket, hogy ott vagyok, sőt úgy kitárgyalták egymás párkapcsolati és szexuális életét, hogy én csak úgy pislogtam magam elé. Ezek után  nem is kell nekem barátnő, ki tudja miket mondana el a barátnőinek arról, hogy milyen vagyok az ágyban. Mindig is ilyenek lettek volna? Azért csak nem beszélnek mindannyian róla ilyen közvetlenül.

Az edzésnek persze megvolt az ára, régen volt már ilyen durva izomlázam, így aztán a mozgásom is eléggé megkérdőjelezhető, szinte csak bicegni tudtam ami miatt sokan meg is néztek, Sunoo meg rendesen ki is röhögött.

- Nem vicces, fáj mindenem. - Sóhajtottam fel és inkább átadtam neki a táskámat egy kis időre, hogy legalább egy picit megszabaduljak a súlyától. - Kezdek kiöregedni ebből.

- Tizenhét éves vagy, nehogy már öregnek gondold magad!

- Pedig az vagyok. Érzem a csontjaimban.

- Úgy beszélsz, mint aki fél lábbal a sírban van. - Sóhajtott fel, míg a telefonját nyomkodta, majd egyszer csak rám pillantott. - Úgy hallottam Jay és Jake tegnap összeveszett.

- Mert?

- Valami veled kapcsolatos dolog miatt. Volt köztetek több is az elmúlt pár napban?

- Persze, rengeteg vita. Nem lehet megmaradni mellette, egyszerűen kibírhatatlan.

- Nem lehet, hogy csak azért, mert túlzottan is vonzódsz hozzá? - Fonta össze a karjait maga előtt, én pedig csak meglepődve néztem rá, elvégre mióta olyan ember ő aki bármit is figyelembe venne, ha nem magáról van szó?

- Nem vonzódom hozzá. Sokkal inkább a testvéréhez. - Jó, ez hazugság volt, de nem fogom neki bevallani, hogy talán tényleg csak talán egy nagyon picit vonzódom Jake-hez. Ami a tesóját illeti az igaz, benne is megfogott valami, de nem fogok többször találkozni vele, ezt azért tényleg nem tenném Jake-kel szemben. Van egy határ amit nem lehet átlépni.

- Végülis ha családban akarsz maradni. Tuti van még egy apjuk is, ha egyik sem jönne össze. - Mosolygott ugyan, de teli volt gúnnyal így csak szemet forgattam. - Tegnap is a tesójával voltál? Csak erre tudok tippelni a járásodból.

- Kikérem magamnak edzésen voltam! Nem találkoztam vele, nem vagyok olyan bunkó. Azt az egy alkalmat leszámítva, de akkor még nem tudtam, hogy testvérek.

- De akkor miért mondtad azt Jay-nek, hogy Jake tesójával találkozol? - Döntötte oldalra egy kicsit a fejét, de csak sóhajtottam egyet és kissé frusztráltan beletúrtam a hajamba.

- Nem tudom, hogy Jake ideges legyen vagy tudom is én. Nem igazán érdekel.

- Még jó, hogy én nem vonzódom hozzád, túl bonyolult vagy. - Rázta meg a fejét és inkább odébb is állt, én pedig csak értetlenül néztem utána.

Miért én vagyok a bonyolult? Ugyan azt a játékot játszuk egymással, rá mégsem mondják ezt soha. Szóval miért rám mondják ezt? Csak azért, mert nekem vannak érzéseim és meg lehet bántani? Nem én tehetek róla, hogy nem vagyok érzelmileg teljesen kiégve. Minden embernek vannak érzései, ez a normális. Nem pedig Jake.

De mit is vártam tőlük? A barátaim jól megvoltak Jake társaságában és most én voltam az aki egyedül maradt egész napra. Külön-külön odajöttek pár szót váltani, de ekkor is megjegyezték, hogy bunkó voltam, bár azt még mindig nem értem, hogy Jay-en kívül a többieknek mi közük van ehhez az egészhez.

A barátaimról volt szó, tehát ha azt akarom, hogy ennek az egésznek vége legyen, ki kell békítenem Jake-et vagy legalábbis újabb tűzszünetet kellene kötnöm vele, ami most így jelen helyzetben nem igazán tűnik annyira könnyűnek.

Ennek ellenére egész nap azon agyaltam, hogy még is milyen szöveggel álljak elé, de nem igazán sikerült kitalálni, ha pontosabban akarok fogalmazni, akkor semmi nem jutott az eszembe. Nyilván tudom, hogy milyen nézeteltéréseink vannak, de akkor sem könnyű csak úgy megbeszélni ezt. Nem is értem, hogy egyesek miként képesek erre.

Hamarabb végeztem, mint ő, így a termüknél vártam meg és amint kicsengettek és a többiek elkezdtek kijönni, én beosontam mellettük és megkerestem őt, aki még most is a helyén ülve pakolta a füzeteit és könyveit. Nem vett észre, így csak elé sétáltam és leültem a vele szemben lévő pad tetejére, mire hajlandó volt felemelni a fejét és kicsit meglepetten nézett rám, de azonnal meg is szilárdította a tekintetét.

- Mit akarsz?

- Nem találkoztam a tesóddal, nem vagyok bunkó. - Vágtam egyből a közepébe, mire csak összevonta a szemöldökét és újra rám emelte a tekintetét. - Csak azt akartam, hogy dühös legyél, mert én is az voltam.

- Csalódott voltam Hoon, nem dühös. Van közte különbség. Azt hittem másabb vagy.

- Mint Heeseung? Igen, másabb vagyok. Vagy talán pont ugyan olyan, tőled függ, hogy miként bélyegzel meg. De én amint megtudtam, hogy testvérek vagytok nem foglalkoztam vele többet.

- Ugyan úgy lefeküdtél vele. - Hozta fel érvnek, de csak megráztam a fejemet elvégre neki semmi köze nem volt hozzá.

- Nem voltunk és nem is vagyunk együtt, emiatt tényleg nem haragudhatsz rám. Hányszor voltam rád mérges amiért más-más lánnyal jöttél ki a mosdóból? - Kérdeztem rá, de nem válaszolt, inkább csak lesütötte a szemeit és a már megpakolt táskáját a vállára helyezte. - Szeretem a barátaimat, nem akarok rosszban lenni velük azért, mert valami nem jó közöttünk.

- Tehát ezért jöttél ide?

- Részben, de tényleg szeretném ha kibékülnénk, biztos vagyok benne, hogy meg lehet beszélni.

- És mit szeretnél megbeszélni?

- Azt, hogy mennyire össze vagyok zavarva. Nem téged akarlak bántani azzal amit teszek, mert jelenleg fogalmam sincs, hogy mit miért csinálok. És tényleg nem tudtam, hogy a bátyád, de amióta elmondtad nem kerestem és nem is válaszoltam neki. Tegnap edzésen voltam, nem pedig vele. Az viszont, hogy egyik pillanatban még kedves vagy a másikban pedig bunkó, egyáltalán nem segít. És ne akard tagadni, mert igen is vannak fájdalmas megszólalásaid! Amik nagyon rosszul esnek és még csak észre sem veszed.

- De miért én zavarlak össze, ha te csókoltál meg a bulin először? Ezt nem tudom magamra venni, hiába akarod. Azért, meg főleg nem fogok köszönetet mondani amiért nem jársz össze a bátyámmal, mert ez a minimum! Másrészt pedig téged sem kell félteni, nehogy azt hidd, hogy olyan kedves ember vagy. Múltkor is próbáltalak hívni,  üzentem is, de nem voltál egyikre sem kíváncsi utána pedig még te voltál megsértődve. Én érthetően meghúztam egy határt, de rajtad képtelenség kiigazodni!

- Mert mi az amit nem értesz velem kapcsolatban?

- Hogy mit érzel! Kettőnk közül én lennék az úgynevezett érzéketlen, de még is te vagy a bonyolultabb.

- Ez nem igaz... Könnyebb eset vagyok, még a szemeimen is látni lehet, hogy mi zajlik le bennem, akkor miért mondod ezt?

- Mert ez az igazság Hoon! Te mondtad, hogy össze vagy zavarodva, szerinted ilyenkor mennyi látszódik a szemeiden? Napok óta csak kék, ami az őrületbe kerget, mert utálom látni rajtad!

- Hát tessék akkor valószínűleg szomorú vagyok! Nincs ebben semmi bonyolult.

- De emellett sok más is van, mégsem lehet látni.

- Tőled meg semmit sem lehet látni, mégsem panaszkodom! - Szólaltam fel ellene, mert amúgy sem értettem, hogy miért zavarja ennyire a kék szemem. Mit akar, hogy szivárvány legyen?

- Az más...

- Persze, más mert rólad van szó. Mindegy is... Ki tudunk békülni vagy sem?

- Mondtám már, hogy nem voltam dühös.

- Igen, igen, csalódott voltál és van közte különbség. Szóval?

- Jó. Szent a béke. Most utoljára.

- Utoljára?

- Igen. Senkinek nem tesz jót, ha továbbra is szívjuk egymás vérét.

- Igaz... Akkor majd holnap találkozunk.

- Hazavigyelek?

- Nem kell,  köszi. Most inkább sétálok.