Brown eyes | JAKEHOON✓

tizenkettedik

- Mielőtt megkérdeznéd Jay adta meg a címed és azért vagyok itt, mert beszélnünk kell! - Nem bírtam becsukni az ajtót, Jake erősebb volt, mint én és lazán kitámasztotta, így aztán inkább el is engedtem a dolgot és visszamentem a konyhába a húgomhoz, hogy segítsek neki a háziban. - Kérlek Sunghoon! Csináltam vagy mondtam valamit? - Jött utánam, azonban egyből megállt a konyhában, amint látta, hogy nem vagyunk egyedül. - Oh, szia!

- Ő az akire haragszol? - Kérdezett rá, mire bólintottam neki és a szendvicsembe haraptam. - Akkor menj el!

- Az igen... Be van tanítva. - Döbbent le, de inkább figyelmen kívül is hagyta és mellém sétált. - Kérlek! Szeretném ha megbeszélnénk.

- Yeji menj fel a szobádba, oké? Nekünk most beszélnünk kell. - Mosolyogtam rá, ő pedig szót fogadott így összeszedte a cuccait és felment a szobájába, ahogy azt kértem, Jake pedig egyből az arcomra simított és maga felé fordította a tekintetemet.

- Mit csináltam? Nem akarlak ilyen szomorúnak látni, borzalmas érzés... Kérlek beszéljük meg.

- Összezavartál... Nem is kicsit. - Fordítottam el a tekintetemet és inkább a kezét is eltoltam magamról. - Kibékültetek?

- Igen, barátok vagyunk. Zavar? Mert szeretném ha mi is barátok lennénk, nem akarom, hogy emiatt ismét idegenek legyünk és csak úgy eltekintsünk egymás felett.

- És ez Heeseung-nak megfelel?

- Persze, sosem volt az a típus aki ilyeneken fennakadt volna, nem féltékenykedik és amúgy sincs oka rá jelen helyzetben. Nem vagyunk együtt.

- De nekem nem felelne meg. - Közöltem vele, mire csak összevont a szemöldökeit és picit oldalra döntötte a fejét.

- Nem igazán értem...

- Jake, te összezavartál. Nem tudok a barátod lenni úgy, hogy tudom mi történt köztünk, ráadásul ezentúl Heeseung aki az exed is a közelemben lenne. Amikor közölted vele, hogy színjáték volt az egész gondoltál arra, hogy milyen is ez nekem?

- De hát Heeseung megértette a helyzetet, ő is ezt csinálta volna a helyemben! Egyébként is mivel zavartalak össze?

- A csókkal, Jake! Összezavart.

- De hát miért? Egyikünknek sem jelentett semmit!

- Mert rohadtul nem kellett volna egy másik sráccal smárolnom vagy kefélnem!

- Nem is szexeltünk! - Cáfolt rá, ami teljesen igaz volt, de nem is rá gondoltam jelen helyzetben. - Várj... Te..? Kivel?

- Teljesen mindegy. Nem kellett volna megtörténnie és ez a te hibád!

- Na álljunk meg! Azt még magamra vállalom, hogy összezavartalak, de az a te döntésed volt, hogy lefeküdtél egy pasival, szóval ne engem hibáztass!  - Emelte meg rám a hangját, ami másoknál már rég azzal társult volna, hogy a szemük színe megváltozik, neki viszont továbbra is csak a szokásos barna íriszei voltak.

- Nem értesz meg...

- Nem, tényleg nem, mert olyan miatt hibáztatsz amit saját akaratodból követtél el! - Vitatkozott velem tovább, kínomban viszont már csak nevetni tudtam rajta. - Most meg mi olyan vicces?

- A nyomorult helyzetem. Ugyan miért akarok én elmagyarázni neked bármi olyat ami érzelmekkel kapcsolatos amikor beléd egy csepp sem szorult?

Megragadott a karomnál fogva és rögtön eszembe jutott, amit Yeonjun mondott, miszerint nem szereti ha ezt gondolják róla és jobb nem idegesíteni, azonban ahelyett, hogy bántott volna bármilyen módon is, csak magához rántott és megcsókolt, míg a combjaim alá nyúlva felültetett az asztalra, anélkül, hogy egy pillanatra is megszakította volna a csókot.

Másabb volt, mint Chris, vele valahogy nem tűnt erőltetettnek a csók és éreztem valami apró bizsergető érzést a gyomromban.

Az eszem végig azt súgta, hogy elég volt, lökjem el magamtól, de annyira jó érzéssel töltött el, hogy helyette csak még jobban magamhoz húztam és nem hagytam veszni egyetlen egy pillanatot sem. Egyik kezemmel a hajába túrtam, a másikkal pedig az övvel kezdtem el babrálni, hogy jobban hozzáférjek.

- Menjünk fel... - Közöltem vele két csók között, így elváltunk egymástól egy kis időre és gyorsan felrohantunk a lépcsőn, én pedig leküldtem Yeji-t, hogy lehetőleg ne halljon semmit.

- Biztos ezt akarod?

- Kussolj már...

- Fura, de ez tetszik.

- Várj... Heeseung-gal is lefeküdtél tegnap? - Kérdeztem rá, mire teljesen ledermedt, így igazából már választ is adott rá ezért el is húzódtam tőle. - Hát te tényleg hihetetlen vagy... Csak... Takarodj a házból, oké?

- Most mi bajod van? Miért vagy egyáltalán féltékeny?

- Nem vagyok féltékeny, de kurvára nem fogok falat húzni kettőtök közé csak azért, mert te félsz újrakezdeni vele! Mit gondoltál, hogy majd egy nap vele utána meg velem?

- Persze, hogy nem, veled ez az egy lett volna. - Állt fel, hogy rendezze a ruháját és megpróbált közelebb jönni, de csak hátraléptem egyet, ami miatt felvonta az egyik szemöldökét. - Sunghoon, beszéljük meg.

- Nem akarok veled beszélni. Felejtsük el egymást, nem kell se velem sem pedig a barátaimmal lógnod. Amúgy is csak egy hülye fogadás miatt mentem oda hozzád.

- Miféle fogadás?

- Hogy mutass valami érzelmet. Bár mind tudjuk, hogy ez lehetetlen.

- Ahhoz képest, hogy egy fogadás miatt jöttél oda hozzám, jól játszod az áldozatot.

- Igen, azért mentem oda, de nem ezért akartam a barátod lenni! Csak ürügy volt arra, hogy odamenjek.

- Valahogy gondoltam. Nem bámultál olyan nagy titokban mint ahogy te azt hitted. - Húzta féloldalas mosolyra a száját és valamin igen jól szórakozott, nem úgy mint én akinek a pulzusa már megint az egekbe szökik, mert egy veszekedés közepén vagyunk ő pedig még ezt sem veszi komolyan.

- Inkább menj vissza Heeseung-hoz, gondolom már majd belehalsz, hogy újra vele lehess!

- Ha tényleg vele akarnék lenni, szerinted ide jöttem volna? - Nézett a szemeimbe, mire nyeltem egy nagyot és gyorsan oldalra pillantottam, hogy ne kelljen ránéznem.

- Ezt most fejezd be.

- Ugyan mit? - Lépett közelebb és az államnál fogva visszafordította a fejemet maga felé.

- Amit most csinálsz.

- Mit is csinálok? - Hajolt közelebb, hogy alig két centi válasszon el minket és hogy egy igen mély levegőt vegyek ahhoz, hogy továbbra is tartani tudjam magam. - Szóval? Mit csinálok Hoon?

- Összezavarsz.

- Mivel zavarlak össze, hm? - Simított rá a karjaimra és legszívesebben elléptem volna tőle, de valami még is ott tartott.

- Pont ezzel...

- Hogy a közeledben vagyok? - Hajolt közelebb a nyakamhoz olyan közel, hogy már a levegőt is éreztem rajta amikor kifújta, valamint biztos voltam abban is, hogy ajkai súrolták a bőrömet.

- Azzal is...

- Hát még mivel, hm? - Tényleg ellen akartam állni neki, de a hangja olyan édes és csábító volt, kezei pedig már az oldalamat cirógatták és úgy éreztem bármelyik pillanatban elolvadhatok a kezei közt. - Mondd el Hoon... Mivel zavarlak még össze? Mire gondolsz amikor közel vagyok hozzád? Amikor hozzád érek..? Amikor megcsókollak?

- Többet...

- Hm?

- Többet akarok...