Brown eyes | JAKEHOON✓

negyvenkilenc

- Nem oldhatod meg minden problémánkat szexel.

- Nyugi, tudod jól, hogy senki nem lát be az ablakon.

- És akkor szerinted nem vesznek észre egy rezgő kocsit fényes nappal?

- Legalább tudják, hogy jó napod van. Egyébként is élvezted szóval ne is akard tagadni. - Karolt át mire sóhajtottam egy nagyot és inkább nem is morgolódtam tovább elvégre sokra nem megyek vele jelenleg, amúgy sem vesz komolyan.

- És ez most azért volt, hogy felvidíts vagy ennyire örülsz, hogy visszakaptad a kocsidat?

- Oh, már vettem újat magamnak, pár nap és szállítják. Ez itt most már a tiéd.

- Mi? De hisz' ez a kocsi a kedvenced, nem fogadhatom el!

- Szívem egy nap úgy is visszakerül az a gyűrű az ujjadra, ami az enyém az a tiéd is.

- Ha van adósságod, akkor azt azért nem kérném.

- Ne aggódj gazdag férjed lesz.

- Mhm hát akkor a gazdag férjem jobban teszi ha felöltözik és vissszavisz a koleszba, mert bár itt is isteni voltál, jobb szeretném egy kényelmes ágyban folytatni.

- Oh szóval folytatni szeretnéd?

- Egész nap.

Jobb dolgom úgy se lett volna a mai nap, Jake pedig pont emiatt nem panaszkodna, így hát miért is ne legyen ez a mai program.

Tekintse egy köszönetnek a kocsiért cserébe, még ha nem is szívesen fogadok el egy ilyen drága ajándékot.

Kerestek minket többen is, de egyikünk sem volt hajlandó válaszolni elvégre jobb dolgunk is volt és tényleg csak másnap reggel vettük a fáradtságot arra, hogy bármi mással foglalkozzunk.

Még ekkor is hozzá voltam bújva, a fejemet a mellkasán pihentettem és úgy telefonoztam, míg ő simogatott és a másik kezében a telefont tartva válaszolgatott másoknak. Néha nyújtóztam mellette egy kicsit mire apró puszikat kaptam a fejemre.

Sajnos nem maradhattunk ágyban egész nap, ma már be is kellett mennünk az egyetemre, így mintha mi sem történt volna az előző nap, unottan ültünk be az óráinkra. Kár, hogy nincs közös előadásunk, akkor legalább még itt is tölthetnék vele egy kis időt.

Helyette megkaptam Jay-t aki egész végig próbált beszédre bírni, mígnem meguntam és egy nagy sóhaj kíséretében átültem máshova, hogy koncentrálni tudjak és persze, hogy ne kelljen elviselnem.

Az előadás végén amilyen gyorsan csak tudtam, kimentem a teremből, hogy ne tudjon megállítani, a folyosókon pedig egyből Jake után nézelődtem és miután meg is akadtak rajta a szemeim, már hozzá is csapódtam. Bemutatott a srácnak akivel éppen beszélt, de annyira nem érdekelt, hogy bármit is megjegyezzek róla. Fiú volt és kész, ennyi maradt meg belőle.

Elmondtam neki, hogy Jay elől menekülök és ahelyett, hogy segített volna benne, elkezdett arról győzködni, hogy beszélnem kéne vele, hogy ne legyen több félreértés közöttünk. A gond csak az, hogy én jelenleg nem akarok beszélni vele, ha pedig emiatt kinyitom a számat akkor megint azt fogja hinni, hogy csak panaszkodom, ehhez nekem meg nincs kedvem.

Nem tudtam, hogy merre lehet Jay, így mindig figyelnem kellett a körülöttem lévőkre, arra viszont nem számítottam, hogy Heeseung-ba botlok bele.

- Oh, hey! - Vidult fel egyből ahogy meglátott, erre pedig Jake is felfigyelt és egyből meg is éreztem a kezét a derekamon. - Rég láttalak titeket, hogy vagytok?