Brown eyes | JAKEHOON✓

tizedik

Fáradt voltam és baromira másnapos, így tényleg nem volt energiám semmire kora reggel ezért kivételesen megkértem a szüleimet, hogy otthon lehessek, ők pedig beleegyeztek. Igaz így feleslegesen keltem korán, de legalább még vissza tudtam aludni.

Délben ha felkeltem, immáron jobb állapotban, de még mindig nem kívántam senkinek se a társaságát. Lassan kimásztam az ágyból és elcsoszogtam a fürdőbe ahol aztán lezuhanyoztam és fogat mostam. Amint ezekkel végeztem, felöltöztem valami kényelmesbe és a telefonomat megragadva indultam meg a konyhába hogy készítsek néhány szendvicset.

Láttam, hogy kaptam pár üzenetet és voltak nem fogadott hívásaim is, de egyiket sem ellenőriztem, hogy kitől volt. 

Reggeli után összeszedtem a koris cuccomat és szép lassan elindultam a pályára. Idő közben doptam egy üzenetet egy ottani ismerősömnek, hogy legalább egy órára enyém lehessen a pálya és ne zavarjon senki, a hokisok előtt pedig pont volt szabad óra, így azt nekem adták.

Nem volt túl sok időm bemelegíteni és nyújtani előtte, de muszáj voltam időt szánni rá ha nem akartam lesérülni, bár az se izgatott igazán.

Beindítottam valami zenét jó hangosan és átvettem pár lépést mielőtt még nekiálltam volna megcsinálni az utolsó koreót ami előadtam. Erre az egészre úgy tizenöt percet szántam, aztán ittam egy kicsit és kikerestem a számot.

Igyekeztem mindent beleadni, elvégre ha már versenyt nyertem vele, akkor most is mennie kell, annyira azért nem vagyok berozsdásodva.

Csak pár perc az egész, alapból nem tűnne soknak, de azért ki lehet fáradni benne eléggé. Másik pályához vagyok szokva, alapból nem itt voltak az edzéseim, de ha odamegyek akkor az edzőmmel is találkoznom kellett volna ahhoz meg nincs kedvem.

Az egy óra hamar eltelt, én pedig fáradtan jöttem le a jégről, még is kellemesen éreztem magam. Erre már szükségem volt.

Alapból nem kedveltem a hokisokat, mert mindig volt valami nézeteltérésünk,  de ők megtapsoltak, így csak intéztem nekik egy mosolyt és leültem egy távolabbi padra, hogy levehessem a korimat, amikor is az egyik srác leült mellém.

- Szia! Ügyes voltál, még sosem láttalak itt.

- Hát nem igazán szoktam ide járni, de nem volt kedvem találkozni az edzőmmel. Neked nem jégre kéne menned? - Kérdeztem rá elvégre nem láttam korcsolyát vagy bármi felszerelést rajta, de amint levettem a korit és újra felnéztem feltűnt, hogy gipszben van a karja. - Oh... Jobbulást. Durva meccs?

- Sima edzés. Összekaptam egy kicsit a csapattársammal és ez lett a vége. Meg egy törött orr, de az szerencsére neki. Amúgy Chris vagyok.

- Sunghoon. Nem hiszem, hogy egy nézeteltérés ennyit megérne.

- Nem, tényleg nem érte meg. - Mosolyodott el és egy pillanatra a pályára nézett. - Látlak még itt a pályán?

- Lehet, hogy még jönni fogok. Nem tudom. Hangulat függő.

- Ez esetben, nem gond ha elkérem a számodat? - Kérdezett rá, mire igen meglepődve néztem rá, ő pedig kicsit lefagyott. - Oh, vagy... Nem vagy meleg, mi?

- Nem hiszem. Nem tudom. Össze vagyok zavarodva. - Nem hiszem hogy az a válasz volt amire számított, de jelen pillanatban csak erre telt, ő pedig úgy tűnt megérti a helyzetemet.

- Úgy látom nem éppen a fényes napokat éled meg... Sietsz haza? Elmehetnénk enni valahova vagy kávézni. Persze csak, hogy megismerjük egymást.

- Hát... Végülis miért ne? Más dolgom úgy sincs.

Chris beszélt én pedig hallgattam a folyamatos csacsogását bár az igaz, hogy feldobta egy kicsit a hangulatomat és eljutottam oda, hogy én is kicsit szabadabban beszélgessek vele. Jól elbeszélgettem vele és szerencsére nem kellett erőltetnünk a témákat, mindig volt valami amiről éppen tárgyalhattunk.

A telefonomon még mindig nem néztem meg az üzeneteket, azonban most is hívott valaki, így a kijelzőre pillantottam amin Jake neve volt. Néztem egy kis ideig, aztán inkább lenémítottam a telefont és ismét Chris-re fordítottam a figyelmemet.

- Nem akarod felvenni?

- Nem fontos. Most nincs kedvem beszélni vele.

- Egy barátod? Vagy ex?

- Nem az exem és nem tudom, hogy barátok voltunk-e végülis. Összezavart eléggé, az biztos.

- Volt köztetek valami esetleg?

- Pár csók, semmi több. Azt is csak azért, mert el kellett játszanom a pasiját az exe miatt, de úgy néz ki még is kibékülnek. Amúgy sem akartam kettejük közé állni, jobb hogy így alakult.

- Első fiú akivel voltál?

- Igen.

- És gondolom ezért vagy zavarodott. - Rakta össze magának, mire bólintottam egyet és inkább ettem pár falatot. - Ha gondolod szívesen segítek kideríteni. Vagy kérdezhetsz ha akarsz.

- Lefeküdnél velem?

- Most?

- Nem, előtte még le kell innom magam. De találkozzunk valahol, ma este?

- Nekem megfelel. - Vette elő a telefonját és feloldva átnyújtotta nekem. - A számodat pedig akkor el is kérem.

- Hát persze... Addig írd be a tiédet.

Ezek után már inkább elköszöntem tőle és a cuccomat összeszedve megindultam hazafelé, hogy legalább egy picit be legyek rúgva, mert kizárt, hogy én ezt józanul csináljam.

Indítottam zenét, hogy véletlenül se zavarjon senki az utcán vagy tömegközlekedésen.

Nem vagyok normális... Megbeszéltem egy teljesen idegen emberrel, hogy találkozok vele valahol este csak azért, hogy lefeküdjek vele. Vagy legalábbis kiderítsem, hogy tényleg ezt akarom vagy csak ennyire összezavart.

Persze ahogy hazaértem lezuhanyoztam és utána néztem némi alkohol mellett, hogy milyen is ez az egész. Kutakodtam neten, de csak is kizárólag inkognitó módban, mert nem akarom, hogy az előzményeimben benne legyen. Olvastam róla és videót is néztem, azonban az utóbbi nem volt rám hatással semmilyen módon.

Küldtem üzenetet Chris-nek, hogy hol találkozzunk, majd ismételten felöltöztem és a telefont valamint a tárcámat elrakva indultam meg a boltba, hogy vegyek gumit és síkosítót. Bár gondolom ő azért felkészültebben jön.

Egy olyan hotelt választottam ami eléggé félreeső részen volt tőlem, így biztos nem futok bele egy ismerős alakba sem, nehogy aztán még magyarázkodnom kelljen.

Ő már írt üzenetet, hogy ott van, én pedig már a hallban voltam, így írtam neki, hogy két perc és ott vagyok. Izgultam még annak ellenére is, hogy az alkohol bennem volt, de legalább kissé merészebb voltam tőle. Vagy bevállalósabb, maradjunk ennyiben.

Kopogtam az ajtón ő pedig szinte azonnal ki is nyitotta, így egy gyors szia után simán elsétáltam mellette egyenesen be a szobába ahol aztán leraktam a vásárolt dolgokat és csak leültem az ágy szélére.

- Nem tűnsz valami lelkesnek. Nem muszáj ha meggondoltad magad.

- Csak kicsit feszült vagyok... De majd elmúlik. Egyébként meg ezzel az egésszel csak próbát teszek, közel sem biztos hogy tényleg ezt akarom.

- Hát jó, de azért szólj ha leálljak.

( Mielőtt valaki örülni kezdene Chris az nem Bangchan )