Brown eyes | JAKEHOON✓

huszonegy

Este még kint sütögettünk egy kicsit és beszélgettünk, aki pedig kért, kapott egy kicsi alkoholt amiről persze nem fogunk beszámolni a szülőknek, ha bárki is kérdezi. Akik persze egész nap rohangáltak, nem bírták sokáig, így hamar a szobájukba is vonultak, hogy aludjanak, Jay, Jungwon és én pedig még kint voltunk egy ideig, bár Wonie is már félálomban volt.

- De amúgy mikor kezdődött köztetek ez az egész? Feltűnt, hogy van valami köztetek, de fogalman sincs, hogy mikor kezdődött.

- Amikor tizediket kezdtük? Már kilencedikben is jobban érdekelt, de tizedikben voltam biztos benne.

- És egy évig nem mondtál neki semmit?

- Csak előttetek nem... - Jegyezte meg álmosan Jungwon, mire rá pillantottam. -  Látnád az üzeneteinket vagy hallottad volna miket mondott amikor kettesben voltunk...

- Nem kéne már aludnod? - Szólt rá egyből Jay, mire csak kuncogni kezdett, majd egy gyors puszit nyomott az arcára és már itt sem volt. - Csak, hogy tisztázzuk nem mondtam neki semmi olyat.

- Hát persze, ezért küldted el. - Ittam bele az italomba és a telefonomra pillantottam hiszen egy értesítés miatt felvillant a kijelzőm. Ahogy megláttam Jake nevét a kijelzőmön már magamhoz is vettem és meg amilyen gyorsan csak tudtam megnyitottam a beszélgetést, de csak annyi állt benne, hogy most nem tud beszélni. Szerintem Jay látta, hogy egy szempillantás alatt változott meg az arckifejezésem, mert újabb adagot töltött, míg én azért is a hívásra mentem.

Természetesen kinyomott, de azért megpróbáltam mégegyszer, amit nagy meglepetésemre felvett, így én is a fülemhez tartottam a telefont.

- Valami baj van? - Kérdezett rá mindenféle köszönés nélkül ami nem túl kedves tőle.

- Nincs, de-

Kinyomott.
Már készültem volna kiakadni, de inkább csak vettem egy mély levegőt és a telefont lerakva inkább az alkoholhoz fordultam.

- Elfoglalt és igen fontos eseményen van, ne vedd magadra. Hidd el ha újra meglát még lábon is csókol, amiért megbántott a viselkedésével.

- Heeseung-gal is így bánt? Mármint... Úgy tűnik az elmondásaid alapján, hogy az igen alacsony érzelmi szintje ellenére ami egyébként egyenlő a nullával, nagyon is jól bánik másokkal... A végén még azt hinném, hogy kedves és gondoskodó.

- Az elején persze, elvégre friss kapcsolat, körbeveszi őket a rózsaszín köd és még nem látnak semmi hibát a másikban. De az emberek változnak és Jake szép lassan elzárkózott. Attól persze még szerette Hee-t és bármit képes volt megtenni érte, de valami félrecsúszott a kapcsolatukban.

- Ja, a tesója farka.

- Úgy belekötnék ebbe, de sajnos nem tudok. - Ivott tovább inkább ő is, majd csak szélesen elmosolyodott és megrázta a fejét. - Néha olyan hülye vagy.

- Igazam van! Ha szeretsz valakit és tényleg minden olyan jó közetek akkor nem csalod meg a tesójával! Sőt, senkivel!

- Még is össze akarod hozni őket újra.

- Mert Jake valószínűleg csak ekkor lesz boldog.

- És te nem akarod azzá tenni?

- Nem, nem én leszek azaz ember aki őt boldoggá teszi. Ez az egész ami köztünk van csak egy kis szórakozás.

- És mi is van köztetek?

- Hát... - Kezdtem bele, de aztán el is hallgattam egy pillanatra. - Együtt vagyunk. Semmi komoly, mindkettőnk részéről csak szórakozás. De attól még ne mondd el senkinek, Jungwon-nak se!

- Lakat a számon! Szóval a két legjobb haverom... Fura. Nem gondoltam volna, hogy valaha is lesz közötök egymáshoz.

- Én meg soha nem gondoltam, hogy közöm lesz egy másik fiúhoz és most nézd meg...

- Ez aggaszt? Eddig is gondoltam, hogy valami zavar és ezért van sok vita köztetek, de ez így mindent megmagyaráz.

- Tudod jól, hogy miként neveltek a szüleim.

- Tudom. De ezt Jake-kel is tisztáznod kéne. Tudod, hogy egy kicsit jobban megértsétek egymást.

- Tudom... De nem könnyű beszélni vele.

Elvégre most is rám nyomta a telefont és lehet, hogy jogosan, de akkor sem esett jól.

Nem beszélve arról, hogy én se vagyok könnyű eset és hamar felkapom a vizet ha valaki rossz hangnemben szól hozzám vagy ha olyan témát hoz fel amiről nincs kedvem beszélni.

Nekem és Jake-nek is nehéz beszélni a másikkal, így természetesen összekapunk párszor, de ez van.

Jay megitta ami a poharában volt, majd ő is inkább az alvás mellett döntött és bement, így egyedül ültem odakint egy kis ideig, már éppen belemerülve a gondolataimba amikor ismét jelzett a telefonom, de most egy sms értesítés miatt. Még is kivel beszélnék ott?

Aztán persze, ahogy megláttam Chris nevét, egyből meg is forgattam a szemeimet, de azért feloldottam a telefont és megnéztem mit akar, elvégre egy képet küldött, azonban úgy voltam vele bárcsak ne tettem volna. Nem akartam magamat ezzel idegesíteni és most tessék. Akkor inkább írta volna azt, hogy jobb társasága van.

A képen egyébként Jake és Heeseung volt, igen jó hangulatban és az a nézés Jake-től mindent elárul. Így legalább érthető, hogy kire gondolt amikor azt mondta, hogy szerelmes.

Heeseung pedig nem is volt kérdés, neki a szemei eleve rózsaszínek voltak a képen. Két bolond aki még mindig oda van egymásért, mégsem adnak új esélyt a kapcsolatuknak.

Visszaírtam pár kérdőjelet, hogy most akkor mit kezdjek ezzel a képpel, a válasza pedig annyi volt, hogy ő sosem tenné ezt velem.

Ahogy én sem Jake-kel, hogy újra találkozzak vagy ágyba bújjak vele.

Nem válaszoltam neki semmit, inkább csak leraktam a telefonomat és elkezdtem összeszedni a poharakat és üvegeket, amiket aztán szép sorban behordtam és amit kellett elmostam.

Ahogy végeztem vele, kinéztem a medencére, majd felszaladtam a fürdő nadrágomért és törülközőért, hogy aztán a kinti fényt felkapcsolva még ússzak egy kicsit. Vittem magamnak egy üveg bort és egy poharat amit kiraktam a medence szélére, majd miután ittam pár kortyot, ténylegesen úsztam is pár hosszat.

Nem volt mély medence, simán leért a lábam, így nem aggódtam semmi miatt, csak igyekeztem levezetni a feszültséget. Most egy kicsit úgy éreztem valami nehezíti a mellkasomat és bár nem értem miért, de a sírás szorongat.

Visszaúsztam az üveghez és töltöttem magmnak még egy pohárral, míg a szélén megtámaszkodtam. Csak néztem ki a fejemből és éreztem ahogy pár könnycsepp megindul, de csak egy apró kis mosolyra húztam a számat, mintha legalábbis ez segítene rajta.

De nem, mert csak egyre jobban könnyeztem aztán pedig már nevetségesnek is találtam, hogy egy medencében borozgatok és sírok. Próbáltam meggyőzni magamat, hogy szánalmas amit csinálok, de ez csak még jobban elkeserített, így hát inkább tovább ittam.

Most este van és egyedül vagyok. A többieknek nem kell látniuk vagy tudniuk.