Brown eyes | JAKEHOON✓

harminchat

Vártam, hogy vége legyen az órájának, egész végig ott maradtam és ez idő alatt chaten beszéltem a többiekkel akik természetesen most sem hagyhatták ki, hogy beszóljanak valamit azután, hogy Jay akarva vagy akaratlanul is elszólta magát.

Vitatkoztam volna velük szívesen, de közben figyelnem kellett arra is, hogy Jake mikor végez, nehogy meglásson elvégre nem akarom, hogy azt higgye követem vagy valami, bár tényleg ezt csinálom, de csak meg akarok bizonyosodni róla, hogy minden oké.

- Nem kell bújkálnod, az ablakból láttalak. - Hallottam meg a hangját, mire kissé össze is rezzentem elvégre azt hittem teljesen egyedül vagyok itt. Amikor a szobában voltunk sokkal szomorúbbnak tűnt, de most ahogy elnézem majd kicsattan az örömtől, ez pedig engem is megmosolyogtat. - Rám vártál?

- Uhm... Igen. Gondoltam ha végeztél feljöhetnél hozzám.

- Most nem tudok, még megyek edzésre. Maximum holnap szépségem, de most tényleg mennem kell.

- És nem mehetek el az edzésedre? Csak megnézni. - Hoztam fel az ötletet, mire alaposan végig mért, én pedig csak értetlenül néztem rá elvégre mi ez a viselkedés. - Mire fel ez az méregetés? Amióta eltörted az orrom arcra szép vagyok, a lábamat meg nem látni.

- Mindenhogy szép vagy. Felszaladok a cuccomért utána mehetünk.

- Megyek veled.

- Nem. - Állt meg és fordult vissza, így én is megtorpantam. - Ha most feljössz biztos, hogy elkések. Várj meg itt lent.

- Legalább ebben nem változtál.

- Ezt meg hogy értsem?

- Majd edzés után elmondom.

Fogalmam sincs, hogy mit sportol és mióta, de egy kisebb edzőtáskával jött le és vezetett a kocsijához, amibe beülve eszembe jutott pár emlék, így inkább csak zavartan kezdtem el kifelé nézni az ablakon.

Láttam még, hogy elindít egy workout nevű lejátszási listát, így azt hallgattuk út közben ami még nekem is motivációt adott arra, hogy edzek, csak hát már nem tudok. Ez is csak az én szerencsém lehet.

Nagyjából ötven percet ha autóztunk mire megérkeztünk a teremhez ami alapján Jake boxol. Ami nem is gond elvégre megfelelő ha le akarod vezetni a feszültséget,  csak tekintettel arra amit át kellett élnie nem biztos hogy a legjobb ötlet. Ki tudja mikor durran el az agya...

Minden esetre végignéztem a bemelegítést és a mérkőzést is, ami bár baráti volt, akkor is aggódtam érte elvégre még is csak ütik egymást. Túl erőszakos ez a sport, még nézni is rossz.

- Hé te ott! Te nem az a jégherceg srác vagy? - Nézett rám az egyik kigyúrt fickó, mire csak megilletődve felé fordultam, majd vissza néztem Jake-re.

- Nem.

- Na haver, tuti te vagy az, az egész ország szurkolt neked.

- Ha tudod, miért kérdezed?

- Hogy biztos legyek benne? Nem minden nap látni egy jégtáncost egy box teremben.

- Egy barátomra várok.

- Ja, láttalak bejönni Jake-kel. Ha kihagyott napot akkor tudtuk, hogy versenyed van, mindig elment rá.

- Mi?

- Szerinted ki adta neked a jégherceg becenevet? - Nevetett rajta, míg én csak zavarodottan néztem Jake-re, majd a telefonomat elővéve megkértem a bizottság egyik tagját, hogy ellenőrizzék az utolsó itteni versenyem néző listáját, elvégre ott csak külön belépővel lehetett jelen mindenki.

Nem tudom, hogy dühös voltam-e rá vagy sem, de az biztos, hogy nem szívesen szóltam hozzá az edzése utána, amit ő is észrevett, így a kocsiban ülve csak nézett rám, hátha megmagyarázom, hogy mi a bajom, de innentől kezdve már csak nevetni tudtam rajta. Persze nem azért, mert vicces csak annyira frusztrált.

Hogy a francba tud minden egyes versenyemre követni anélkül, hogy észrevenném?

- Minden egyes versenyemre követtél? Külföldre is?

- Igen... Wonho mondta?

- Fogalmam sincs, hogy ki volt az, valami kigyúrt állat. De nem ez a lényeg! Miért?!

- Tudod jól, hogy kedvellek... - Hajtotta le a fejét, ami valahogy csak még jobban bosszantott. - Ezért vagy rám dühös?

- Éveket töltöttem el azzal, hogy elfelejtselek te pedig végig ott voltál! Van fogalmad arról, hogy ez milyen nehéz volt nekem?

- Nekem szerinted könnyebb volt? Úgy döntöttél, hogy többé nem leszel az életem része, nekem pedig nem volt beleszólásom... Szerinted ez mennyire volt fair?

- Rosszkor találkoztunk Jake, kettőnknek amúgy se lett volna jövője!

- És most? Még mindig rossz időben vagyunk?

- Igen...

- Tudom, hogy hazudsz... Csak azt nem, hogy miért?

- Mi okom lenne hazudni?

- Nem tudom, de nem vagy őszinte velem. Eltelt pár év Hoon, akkor miért vagyunk még mindig rossz időben? Még mindig Chris jár a fejedben?

- Nem, vele már vége, barátok vagyunk ennyi. Nincs köze kettőnkhöz. Rossz időben vagyunk, mert még mindig ugyan úgy veszekszünk, mint a legelején és ez nekem nem hiányzik! - Elnézett rólam és csendben maradt, egész úton nem szólt hozzám, én pedig bár sokszor eldöntöttem, hogy megtöröm a csendet kettőnk között végül nem mondtam semmit. Pedig bocsánatot akartam kérni tőle, kicsit túlreagáltam a helyzetet.

Ehelyett maradt a már nyomasztó csend közöttünk és egy közel egy órás út, ami szinte már fojtogató volt számomra.
Aztán végül ő volt az aki megtörte a csöndet amikor leparkolt a kollégium parkolójában, de még ekkor sem nézett rám.

- Kibékültünk... Én és Chris.

- Tudok róla. És örülök neki.

- És veled mikor fogok tudni kibékülni?

- Nem haragszom rád semmiért. Elengedtem mindent ami volt, induljunk tiszta lappal.

- Nem akarok tiszta lapot ha azzal jár, hogy minden ami köztünk történt az semmivé lesz. Szeretlek és szeretném ezt neked is megmutatni, ha engednéd.

- Mivel? Hogy fél percenként az ágyadba viszel?

- Nem! Mármint tudom, hogy vannak problémáim ezzel, ezt nem tagadom... De nem csak ennyit tudok nyújtani, nem csak ezt érdemled.

- Akkor bizonyítsd. Egy hónapod van rá, de ha bárki másra akár csak ránézek, elbuktad. Világos?

- Igen...

Nem tehettem róla, muszáj voltam egy kicsit szigorúbbnak lenni elvégre egyszer sem éreztem, hogy szeretett volna bármikor is, sosem bánt velem úgy.

Most pedig tudom, hogy engem nem érzelmek hanem emlékek kötnek hozzá, olyanok amiket már rég el akartam felejteni, most még is eszembe jutnak a nap folyamán akkor is ha nincs a közelemben.

Elvégre ha úgy vesszük Jake egy meghatározó személy volt az életemben, ha ő nem jelenik meg benne, talán még most is teljesen más lennék, talán még most se tudnám, hogy ki is vagyok valójában. Nem mintha jelenleg rengeteg fogalmam lenne róla, de már ismerem magam egy kissé.

Ebben pedig ha akarom ha nem, de ő segített.

De hogy tényleg szeretne? Nem hiszem.
Jake-ről van szó, az aki suli időben is lányokat vitt be a mosdóba, ugyan hogy lenne már ő szerelmes? Ráadásul pont belém.