Brown eyes | JAKEHOON✓

tizenhárom

- Szóval kibékültetek? - Nézett ránk Jay, mire bólintottunk mindketten és egy pillanatra egymásra néztünk, én pedig rögtön el is tekintettem róla. - Látom azért még van valami köztetek. - Jegyezte meg, mire a szívem kihagyott egy ütemet, azonban Jay szemei hirtelen rózsaszínre váltottak, így mind meglepődve néztünk rá.

- Sziasztok! - Jungwon köszönt nekünk, mire egyből vigyorogni kezdtem és esküszöm boldoggá tett, hogy idáig eljutottunk. Wonie szemei megegyeztek vele, majd még mielőtt leült volna Jay mellé, egy gyors puszit nyomott az arcára. - Gondolom már leesett nektek, de attól még híreink vannak!

- Jay végre szerelmet vallott és összejöttetek? - Tette fel egyből a kérdést Niki, de csak egy rosszalló grimaszt kaptunk Jungwon-tól.

- Nem, én untam meg a várakozást, szóval én vallottam szerelmet. A végén még megőszültem volna.

- Azért a vallomás előtt még lekaptál. - Tette hozzá Jay, de Wonie csak oldalba bökte, hogy maradjon csendben. - Most miért? Igaz.

- De nem muszáj tudniuk!

- Ne veszekedjetek, elrontjátok nekem az örömömet! Tudjátok milyen régóta várom, hogy ez megtörténjen? - Szóltam rájuk, mire Jungwon azonnal egy mosolygós kis angyalra váltott, Jay pedig csak hálásan nézett rám. - De komolyan, örülök nektek!

Tényleg örültem nekik és irigyeltem is őket amiért ilyen jól egymásra találtak, én ezt aligha tudtam elképzelni magamról. Legalábbis jelenleg nem tudtam.

Jake és köztem ugyan most tűzszünet volt, nem felejtettem el, hogy továbbra is ott van neki Heeseung akinek egy csettintésébe kerül és már újra ott van a karjai között, míg nekem három veszekedésbe telik hogy figyelembe is vegye azt amit mondok.

De el akarja hitetni velem, hogy fontosabb vagyok, mint Heeseung és hogy nem feltétlen akar visszamenni hozzá. Ami nem tudom, hogy szerinte miért tűnik jó dolognak. Elvégre mi az, hogy "nem feltétlen"?

Ahogy azt sem tudom, hogy miért is izgat ez engem ennyire... Amit tegnap mondtam neki az igaz, nem hazudhatok róla tovább magamnak, de ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy érzelmileg kötődnék hozzá. És tegnap se történt köztünk végül semmi.

Yeji-nek hála, mert tényleg szüksége volt rám a házinál, ő pedig fontosabb mint Jake.

Amíg ők beszélgettek, én kaptam üzenetet Chris-től, így megnyitottam és egy kép fogadott róla a tükör előtt ülve egy türölközőben, ami miatt muszáj voltam egy kicsit tovább nézni, hogy mi is van a kijelzőmön.

- Amúgy! - Kezdett bele Jay, mire egyből lezártam a kijelzőt és újra rá figyeltem. - Megkaptam pár napra az egyik házunk kulcsát a hegyekben, gondoltam elmehetnénk mind.

- Király, nem is kell többször mondanod. Mikor megyünk? - Egyet kellett értenem Nikivel, szerintem is jó ötlet volt és amúgy is remek lenne kimozdulni velük egy kicsit, így hát én is csak egyetértően bólogattam vele.

- Ez a meghívás neked is szól Jake. Te is jössz?

- Persze, miért is ne?

- Két gazdag pasi is lesz velünk, húst eszünk hússal, én mondom nektek! - Csillantak fel Sunoo szemei, amit én is követtem és már most azon gondolkodtam, hogy mit is ennék legszívesebben.

- A helyedben vigyáznék, ők tényleg kiesznek a vagyonodból.

Nem figyelt rám senki így lebeszéltem egy újabb találkozót Chris-el és elraktam a telefont mielőtt még bárki érdeklődhetett volna arról, hogy mit csinálok vagy kivel beszélek.

Nekem is kell valaki akivel levezetem a feszültséget márpedig Jake-nek köszönhetően igen sok indokom van feszültnek lenni.

Még is borzasztóan vágyom arra hogy tegyen velem valamit, hogy beszéljen hozzám és megérintsen. Hogy azon a csábító hangon szóljon hozzám... El sem tudja képzelni milyen hatással volt rám.

Suli után úgy volt, hogy ő visz haza azonban a parkolóban álltunk még egy darabig hiszen amint beszálltam mellé ő már közelebb is hajolt, hogy megcsókoljon én pedig nem álltam ellen. Miért is tettem volna? Jól csókolt nekem pedig kellett a gyakorlat.

Erre legalább jó volt kettőnk kapcsolata. Neki ilyen téren hiánya van, nekem pedig kell a tapasztalat, így mindketten nyerünk.

- Jake... Induljunk. - Próbáltam meg eltolni magamtól, de továbbra is csak a nyakamra adott nyálas csókokat egészen lehaladva a kulcscsontomig, ha pedig rajta múlt volna már rég mesztelenül ülnék a kocsiban. - Kérlek... Még találkozom valakivel.

- Hm? Bármit is csinálsz ezzel a valakivel azt velem is csinálhatod. - Duruzsolta, míg kezét a hajamba túrta és megragadva ott, húzott bele egy újabb csókba.

- Az nem lenne helyénvaló... Barátok vagyunk.

- Ja és a kocsimban smárolunk, ennél csak egy dologgal csinálhatunk többet, de-  - Állt meg egy pillanatra, majd elhúzódva tőlem tetőtől talpig felmért magának. - Ő az akivel lefeküdtél? - Nem tudom miért, de a hangja közel sem állt a szokásos barátok közti izgalomhoz ha ilyenről van szó, sokkal inkább sértettnek tűnt, ami miatt csak értetlenül néztem rá.

- Igen, de... Ez miért baj?

- Nem mondtam, hogy baj. - Fordult el tőlem és inkább elkezdte bekötni magát.

- Már a hangodon érezni, hogy zavar!

- Csaj vagy pasi? - Nézett rám dühösen, mire kikerestem az egyik képet róla.

- Pasi... - Mutattam felé, mire a döbbenet és düh szinte egyszerre jelent meg az arcán, amit egy gúnyos nevetés követett, én pedig értetlenül ültem mellette.

- A bátyámmal kúrogatsz?

- Mi?

- Sunghoon bazdmeg, ez a bátyám! - Mondta el újból, de továbbra is csak meglepetten pislogtam rá, elvégre nem állt szándékomban semmi ilyesmit tenni, tudom, hogy mi történt az előző kapcsolatában, nem vagyok egy rohadék, hogy én is ezt tegyem vele. - Ezt nem hiszem el...

- Jake én... Én nem tudtam. Nem akartam hogy ez legyen, esküszöm! A nevén kívül nem igazán tudok róla semmit, csak magam alatt voltam, találkoztunk a pályán és megtörtént, ennyi. Fogalmam sem volt róla, hogy a testvéred! - Magyaráztam neki, míg éreztem, hogy egy gombóc keletkezik a torkomban, amit valószínűleg a hangomon is hallani lehetett, mert tekintete meglágyult, ahogy rám nézett.

- Utálom, ha kék a szemed... - Sóhajtott fel és egyik kezét a fejemre helyezte, majd lassan simogatni kezdte. - De ne találkozz vele többet kérlek... Nem akarom, hogy megint ugyan az történjen.

- Sajnálom... Nem akartalak megbántani.

- Lényegtelen. Túlteszem magam rajta.

Nem szólt hozzám az út alatt, a zene se szólt, így még kellemetlenebb volt az egész út amíg hazavitt, de persze nem panaszkodtam. Egyrészt én bántottam meg őt, másrészt pedig még ennek ellenére is haza hurcolja a seggem, tehát tényleg nem lehet egy rossz szavam sem.

Leparkolt a házunknál, de nem szálltam ki, pusztán az ajtó irányába néztem, majd vissza, ő pedig csak várta, hogy ugyan mikor szállok ki, de nem akartam. Nélküle nem.

- Tudod... Egy ideig még nem lesz itthon senki.

- És?

- Hát tudod... Bejöhetnél és esetleg... - Célozgattam neki, mire csak felvonta az egyik szemöldökét. - Csak miattad kértem új találkozót, amúgy nem írtam volna neki, szóval feküdj le velem.

- Azért ennyire nem vagyok megszomorodva. Szállj ki!

- Ez azért még tőled is övön aluli volt...

Kiszálltam és be is csaptam a kocsi ajtaját, majd amilyen gyorsan csak tudtam, bementem a lakásba, mögöttem pedig hallottam, hogy ő is kiszáll a kocsiból és utánam szól, de ennyi elég is volt. Kulcsra zártam magam mögött az ajtót és le is csúsztam a falap mentén, Jake pedig többször is dörömbölt, hogy nyissam ki, de nem tettem meg. Helyette ott ültem és némán sírtam, magam sem tudom, hogy pontosan miért.

Összezavar.
Egyre jobban.