Brown eyes | JAKEHOON✓

harmincnyolc

Végül megnyugodtunk mindketten és ágyba bújtunk, hogy kipihenjük a mai napot, azonban a szomszéd szobában más tervek voltak elvégre fél óra elteltével még mindig valaki nyögéseit hallgattuk, na meg ahogy az ágy enyhén a falnak ütközik. Csak feküdtünk egymás mellett és a plafont bámultuk arra várva, hogy elhallgassanak és végre aludhassunk, de nem tűnt úgy, mint akik most fogják befejezni.

Már úgy voltam vele, hogy telefonozok már csak azért is, hogy gyorsan panaszkodjak erről a csoportos beszélgetésben, de amint elküldtem az üzenetet egy pillanatra csend lett. Tényleg csak egy röpke pillanat volt, utána folytatódott egyből, a többiek pedig csak együttérzésüket nyilvánították ki egy "szar lehet" üzenettel, így hát Jake-re néztem.

- Na jó, ki a szomszédod?

- Niki. Napok óta ez van.

- Niki? Mármint Rizzimura?

- Hány Nikit ismersz még rajta kívül? - Vonta fel a szemöldökét, a kérdés hallatán meg igazat kellett adnom elvégre ő az egyetlen, csak hát meglepett hiszen nem tudunk arról, hogy lenne barátnője.

- És nem szóltál még neki, hogy amúgy hangosak? Vagy talán erre szoktad... - Néztem lenti tájakra, mire elkerekedtek a szemei, majd fintorogni kezdett.

- Jézusom dehogy! Ha bárkire is kiverem akkor az te vagy, de inkább benned sülök el.

- Hát... Ez őszinte volt.

- Hozzá szokhattál volna. Cigit kérsz? Snüssz?

- Snüsszt elfogadom, cigit csak ha füves.

- Az most nincs. - Húzta ki a fiókot az ágy mellett és kivett belőle egy kerek fémdobozt, majd kinyitva azt felém nyújtotta, hogy vegyek belőle, amit meg is tettem, majd a kis tasakot fel is helyeztem az ínyemhez és kényelmesen hátradőltem. - Lehet kicsit erős lesz.

- Ugyan, kibírom. - Általában tényleg kibírom elvégre nem ez az első eset, hogy ilyet használok, de ez olyan szinten bekábított egy perc alatt,  hogy az egész szoba forogni kezdett velem és kicsit kezdtem rosszul érezni magam tőle, de a séta megint nem volt opció kivéve ha nem négykézláb akartam közlekedni. - Normális, hogy hányingerem van tőle?

- Tessék, vegyél kettőt a rágóból a tasakot pedig vedd ki gyorsan! - Utasított, mire tettem is amit mondott hiszen ezek szerint már tapasztaltabb ilyen téren, én ilyen erőset azért nem használok. - Szólj ha hányingered van vagy valami.

- Oké... Amúgy vedd ki a kontaktlencsét.

- Oh, tényleg... - Ő olyan könnyedtséggel állt fel az ágyról, mintha meg se érezné a snüssz hatását, míg én továbbra is arra koncentráltam, hogy elűzzem a hányingert, még ha a rágó segített is enyhíteni rajta. Nem volt sok ideig a fürdőben, ahogy visszajött viszont inkább a telefonommal is rávilágítottam az arcára, hogy lássam milyen is a szemszíne jelenleg.

Bevallom, még mindig élénken látom magam előtt amikor zöld szemekkel nézett rám, azt hiszem nem fogom soha elfelejteni elvégre nem mindennap néznek az emberre ilyen szemekkel, pusztán a jelenlétük miatt.

Azért is számítok mindig a legrosszabbra ha az ő szemeiről van szó...

Most viszont a rózsaszín szemei egy másodperc alatt lenyugtattak, ugyanakkor éreztem azt is, hogy a szívem hevesebben kezd verni, így gyorsan el is néztem róla és csak a plafont bámultam.

- Mi az? Rosszul vagy?

- Nem... Csak forog velem az egész szoba. - Részben igaz volt persze, de már közel sem olyan rossz, mint pár perccel ezelőtt, de valamit még is csak mondanom kellett neki. És az nem lehetett az igazság. Lehet csak a snüssz teszi.

Jake azonban továbbra is engem figyelt és bár nekem kezdett kellemetlen lenni, nem tudtam átfordulni a másik oldalamra, hogy háttal legyek neki, mert azonnal vissza is rántott a vállamnál fogva, hogy aztán felülkerekedjen rajtam és csak centik válasszanak el minket. Ismét.

Ahhoz tökéletesen ért, hogy miként keltse fel az érdeklődésemet.

Nem csinált semmit, mármint nem csókolt meg vagy ilyesmi, csak az agyamat húzta azzal, hogy néha-néha még közelebb hajolt vagy, hogy egyik kezével a pólóm alá benyúlva cirógatta az oldalamat.

A nyakamhoz hajolt és ott kezdett el apró csókokkal ellepni, néhol pedig meg is szívta a bőrömet, ami miatt kezdtem úgy érezni, hogy testemet elönti a melegség és egy reszketeg sóhaj is elhagyta a számat, mire csak jobban rám helyezte súlyát és kissé durvábban csókolt a nyakamba, míg én csak a hajába túrtam és megpróbáltam visszahúzni egy kicsit.

Engedett nekem, nem erősködött, így csak pár másodpercig néztük egymást, mindketten kissé szaporábban lélegezve, mintha legalábbis ez lenne az első alkalom, hogy valami ilyet csinálunk.

Bár igaz, most valami másabbnak érződött...

Nem vártam tovább, még mindig hajába túrva húztam közelebb magamhoz és csókoltam meg, mintha legalábbis itt helyben fel akarnám falni az egész lényét, de még így is sikerült átvennie az irányítást.

Az éjszaka folyamán nem tudtam aludni, valahogy a reggeli órákban sikerült egy fél órára, mert utána szólt az ébresztő, de ennél többet tényleg nem tudtam pihenni. Valami nem hagyott aludni az éjszaka, így csak forgolódtam, míg Jake úgy aludt, mint akit legalábbis kiütöttek.

Kimásztam az ágyból nagy nehezen és a fürdőbe vettem az irányt, hogy vegyek egy gyors zuhanyt, azonban két perc sem telt el, Jake belépett mellém és egy gyors puszit nyomott az arcomra, majd ő is elkezdett mosakodni.

Nem néztem rá, a fal felé voltam fordulva és igyekeztem minél hamarabb végezni a fürdéssel, viszont ahogy mentem volna ki, megcsúsztam Jake pedig utánam kapott, de ezzel csak azt értük el, hogy őt is sodortam magammal, így mindketten a zuhanyzó alján kötöttünk ki és csak egymásra néztünk, hogy mi is történt.

- Bocs... - Nevettem ki a helyzetünket, míg a lábamat kissé megmasszíroztam, ő pedig szép lassan felállt és kezet nyújtott nekem.

- Jól vagy? Nem ütötted meg magad?

- Jól vagyok... Csak hirtelen belenyilalt a fájdalom a lábamba. Te meg vagy?

- Persze. Óvatosan ha mész ki. Van fájdalomcsillapító az ágy melletti fiókban, vegyél belőle ha kell.

- Köszi...

Ez a reggel is jól indul.

Magamra tekertem egy törülközőt és a lábamat kissé megtörölve indultam vissza a szobába, hogy minél előbb gyógyszerhez jussak, azonban ahogy kihúztam a fiókot, valami mást is megláttam benne.

Le volt fordítva a képkeret és úgy volt behelyezve oda, így amíg volt rá lehetőségem megfordítottam.

Egy kép rólunk... Még arról a buliról, a képet pedig Yeonjun hyung készítette. A mai napig tisztán emlékszem rá, még ha akkor nem is voltam teljesen tudatában annak, hogy mit is csinálok.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen formában is megőrzi a képet... Persze nekem is megvan még mindig a telefonomon hiába cseréltem azóta újra, valahogy nem tudtam rávenni magam arra, hogy töröljem.

Kissé meglepett... Azt mondta régen, hogy elenged, de úgy tűnik pont az ellenkezőjét tette.

Nem vagyok benne biztos, hogy megérdemlem...