Brown eyes | JAKEHOON✓

harminc

- Nem is értem miért vagyok még itt. - Sóhajtottam fel miután már harmadjára oltott szét rögtön azután, hogy nagyjából megbeszéltük a dolgokat és megpróbáltunk tűzszünetet tartani. Nagyjából rendben vagyunk. Most pedig pont úgy viselkedik, mint amikor először beszélgettünk, ami azt hiszem egy jó dolog? Nem vagyok benne biztos.

- Mert túl jó társaság vagyok.

- Hát ezt azért nem mondanám, épphogy tűrhető vagy. - Fintorogtam rá, ő pedig szemet forgatott és inkább tovább szórakozott a kutyájával. - Gondolom ő az egyetlen lány az életedben.

- Nekem legalább van lány az életemben.

- Fair. Bár ha belegondolok talán Kazuha-t bele tudom venni. - Gondolkodtam hangosan, ő pedig csak meglepődve kapta rám a fejét.

- Kazuha? Az ki?

- Régen együtt koriztunk, most már csak táncol. - Osztottam meg vele és telefonon kerestem is róla egy képet, majd meg is mutattam neki. - Ő az.

- Oh... Szép. Alakul köztetek valami? - Kérdezett rá, de csak értetlenül pislogtam rá egy ideig, majd inkább elvettem előle a telefont és én is jobban megnéztem a képet.

- Nem, nem az esetem.

- Oh, miért, mi az eseted? - Kérdezett rá mintha legalábbis nem tudnék megválaszolni egy kérdést vagy mintha abban reménykedne, hogy őt fogom leírni.

- Magas, izmos, gondoskodó és nem fél kimutatni az érzéseit. Legyen érzelmileg elérhető, nincs sok elvárásom igazából.

- Ugye tudod, hogy barna kontaktlencsét használok? - Kérdezett rá, mire teljesen ledöbbentem és egy ideig csak pislogás nélkül bámultam. Egészen a kezdetektől fogva fölösleges és igazságtalan volt a fogadás?! Na ezért még biztos fog kapni Jay. - Ezek szerint nem.

- Hát már honnan kellett volna tudnom?

- Nem tudom, először azt hittem Kai szülinapján, hogy már tudsz róla, mert felhoztad, de utána rájöttem, hogy valószínűleg nem vagy olyan okos.

- Igazán kedves...

- Tudom.

- Látásban is segítenek vagy csak úgy használod?

- Segít látásban is.

- Most is zöld lenne? - Kérdeztem rá, mire az eddigi mosolya eltűnt és inkább el is nézett rólam. - Ez is egy válasz...

- Nem akarok még egyszer úgy nézni rád... Sajnálom, hogy látnod kellett.

- Megértem a te helyzetedet is igazából... Megérdemeltem. Bár az orromat kihagyhattad volna ebből.

- Az sem volt szándékos... Bocsánat. A kerítést akartam, hogy a barátodra ijesszek.

- Beomgyu hyung maximum kiátkoz a világból, de mást nem értél volna el vele.

- De ha ez megnyugtat csak még szebb lettél. Eddig is az voltál, de most... - Mért végig egy apró mosollyal és kissé megnyalta ajkait, mire az arcába csettintetten mielőtt még elkalandozna máshova. - Mondtál valamit?

- Nem, de ne méregess! Nem vagyunk olyan jóban.

- Hé, tényleg soha többé nem csinálok semmi olyat, oké?

- Persze, hogy nem, el is töröm a kezedet! - Fenyegettem meg, majd a telefonomra pillantottam. - Egyébként. És nem lehetsz rám dühös, de randim lesz a bátyáddal és mennem kell.

- Hogy mi? - Döbbent le és egy pillanatra az ajtaja felé pillantott, mintha csak ott lett volna valaki, így én is arra néztem, de csak a csukott ajtó volt ott. - Ne!

- Uh, miért is ne?

- Mert a bátyám! Tudod, hogy mit tett!

- Nem, nem tudom. Hallottad a sztorit a te feledről és az övéről, de még mindig ott van egy harmadik fél aki nem mondott semmit. Abba bele sem gondoltál, hogy mi van ha nem ő volt a rossz a történetben? Szerinted a bátyád olyan aki ezt tenné veled?

- Nem néztem volna ki belőle, de tessék! Megtette!

- És ha Heeseung-nak megbocsátasz akkor neki miért nem? - Kérdeztem rá mire szóra is nyitotta a száját, de inkább nem mondott rá semmit és csak dühösen nézett rám. - Lásd be Jake lehet, hogy tévedtél vele kapcsolatban.

- Heeseung sosem csalt volna meg csak úgy... Chris bizonyára rávette valamivel.

- Csak gondold át... Minden esetre Chris-nek hiányzol és fáj neki, hogy rosszban vagytok.

- Na persze! Ezt talán ő mondta? - Csak nevetni tudott rajta, de látván a komoly arckifejezésemet szép lassan eltűnt a vigyor az arcáról és némi meglepettséggel nézett engem.

- Igen, ő mondta. Ezért is mondom, hogy nem olyan, mint amilyennek beállítod.

- Vagy csak úgy tesz, mintha más lenne...

- Lehet. De ezt én magam is meg akarom tapasztalni. Most pedig tényleg megyek, még el kell készülnöm.

- Förtelmes randit! - Szólt még utánam, de csak mérgesen visszapillantottam rá és becsuktam magam mögött az ajtót, a folyosón elindulva pedig Chris jött fel velem szemben a lépcsőn, tekintete pedig egy pillanat alatt csillant fel, ahogy meglátott.

- Hoon! Nem tudtam, hogy itt vagy... Jake-kel voltál?

- Csak elástuk a csatabárdot. Megint. Épp most indultam, hogy el tudjak készülni a randinkra.

- Szóval... Ez egy randi?

- Egy romantikus esti piknik, nálam ebbe a kategóriába tartozik, szóval igen. Ha csak nem barátokként akarsz menni.

- Oh, nem! Ez mindenféleképpen egy randi! - Húzott közelebb magához és egy csókot adott ami picit hosszabbra sikeredett, így az egyetlen dolog ami szétválasztott minket az Jake erőltetett köhintése volt. - Anyánk üzeni, hogy menj be hozzá.

Épphogy csak rá nézett, Jake viszont mit sem törődve vele elsétált kettőnk között és eltűnt valahova. Azért mondom így, mert az esti randink végeztével sem volt róla semmi hír, senki nem tudta elérni. Erről engem is csak Jay tájékoztatott, de nem tudtam neki információval szolgálni, bár biztos voltam abban, hogy Heeseung-gal tölti az idejét.

Neki is dobtam egy üzenetet, azonban csak annyit válaszolt, hogy ő sem hallott róla semmit még csak nem is találkozott vele. Ennél többet nem tudtam tenni, még megpróbáltam felhívni én is, hátha válaszol, de egyértelműen nekem se válaszolt.

Chris aggódott miatta, így beleegyeztem hogy kocsikázzunk egy sort, hátha megpillantjuk valahol, közben pedig írtam pár barátjának akik nem igazán voltak a segítségemre...

Próbáltam nyugtatni Chris-t, hogy nem lesz semmi baj és, hogy biztos rendben van és csak kell neki egy kis egyedüllét, de nem igazán voltam rá hatással. Egy idő után már megkértem arra is, hogy húzódjon félre, mert nem akarom, hogy ilyen állapotban vezessen, ő pedig bár tovább akarta keresni, belátta, hogy igazam van és tette amit kértem.

- Megtaláljuk, oké? Az is lehet, hogy csak az egyik lakásotokban alszik, mert nem akart otthon maradni. Biztos vagyok benne, hogy nem esett baja. Csak próbálj meg lenyugodni egy kicsit, oké?

- Nem tűnik el csak úgy... Az én dolgom vigyázni rá, erre most azt sem tudom, hogy hol van.

- Chris tudod jól, hogy már ő sem gyerek, tud vigyázni magára. - Folytattam volna tovább is, de a telefonom rezegni kezdett és Jake neve jelent meg a kijelzőmön, mire Chris mindenféle gondolkodás nélkül átvette tőlem és fogadta a hívást amilyen gyorsan csak tudta.

- Hol a faszban vagy?!