Brown eyes | JAKEHOON✓

tizennégy

Igyekeztem úgy tenni mintha nem lenne semmi bajom, de persze a kék szemeim elárultak, még is közöltem velük, hogy inkább ne is kérdezzék. Jake nem jelent meg a suliban és hogy őszinte legyek úgy gondoltam ez most jobb is. Nem akartam újra látni.

Még mindig fáj amit mondott.

Nem is értem... Egyik pillanatban kedves, hízeleg aztán meg hirtelen a lehető legnagyobb paraszt lesz belőle. Pedig egy rossz szót sem szólok, akkor nem értem, hogy mire fel neki ez a viselkedés.

- Min vesztetek össze megint? Mondott valamit? - Állított félre Jay a nap végén, mire csak sóhajtottam egyet és megráztam a fejemet.

- Nem lényeges, nem akarok ezen rágódni. Bunkó és kész.

- Szóval mondott valamit.

- Mondott és csinált is, nem mindegy? A lényeg, hogy elegem van belőle.

- Rád mászott? - Kérdezett rá, mire csak gyanakodva rá pillantottam elvégre olyan hangnemben kérdezte, mintha ténylegesen is tudna valamit, nem pedig csak egy ártatlan kérdést szándékozik feltenni. - Mi az?

- Te tudsz valamit nem igaz?

- Mire gondolsz?

- Nem tudom, te mire gondolsz?

- Jungwon-ra többek között, de nem tudom, hogy ez miként jön ide.

- Nem, itt valami másról lesz szó. Tudod lehet, hogy a tantárgyakhoz hülye vagyok, de attól még mindent átlátok, az emberek elemzéséhez nagyon is értek.

- Azt kétlem. Eléggé vak vagy. Mindketten vakok vagytok. - Vágta zsebre kezeit, én pedig csak értetlenül néztem rá, mert kizárt, hogy ilyen zagyvaságokat beszéljen csak úgy. - Szeretnél tudni valamit?

- Ezt tényleg meg kell kérdezned? Ha közöm van hozzá, akkor mondd!

- Jake eddig is a haverom volt. - Jelentette ki és kicsit még nevetett is rajta. - Feltűnt, hogy őt nézted mindig, így megkérdeztem, hogy ismer-e téged, de azt mondta nem viszont neki is feltűnt, hogy figyelik. Meséltem neki rólad és érdeklődni kezdett, aztán mivel nem tett lépéseket gondoltam közelebb hozlak titeket én, szóval fogadást kötöttem veled. Szívesen.

- Mit szívesen? Hogy kikészít és felbasz minden nap?

- Hát ha mondjuk belátnátok, hogy bejöttök egymásnak, könnyebb lenne.

- Persze, hogy aztán visszamenjen az exéhez!

- Szóval bevallod, hogy tetszik neked?

- Én nem ezt mondtam.

- De , burkoltan ezt mondtad.

- Kiforgatod a szavaimat, nem mondtam ilyet.

- Kár, pedig Jake tényleg rendbe akarta hozni, de akkor meg is írom neki, hogy inkább felejtsen el.

- Helyes, írd is meg neki! És nyugodtan tedd hozzá, hogy a tesójával találkozom!

Természetesen nem találkoztam vele, eszem ágában sem volt, de dühíteni akartam vele, mert megérdemli. Tényleg bíztam abban, hogy lehet köztünk tűzszünet, de úgy tűnik továbbra sem tudunk megmaradni egymás mellett.

De ő kezdte, én csak befejezem és nem fogom hagyni, hogy alul maradjak vele szemben. Az eredeti célom amúgy is valami érzelem kicsikarása volt, hát akkor folytatom ezt, még ha ehhez bunkónak is kell lennem vele. Elvégre ha ő lehet velem az, akkor én miért nem?

Inkább nem is gondoltam erre, tegnap este kiderítettem, hogy mikor van edzésem, így most oda tartok, hogy meglepjem az edzőmet azzal, hogy megint versenyezni akarok na meg rendszeresen edzésre járni, addig sem kell semmi mással foglalkoznom. Legalább egy kis terhet levehetek a suliból is elvégre szerencsére figyelembe veszik, hogy sportolok így tudok kérni haladékot ha nagyon muszáj.

Azt szerintem mondanom sem kell, hogy az edzés teljesen kifárasztott elvégre nem igazán mozdultam meg mostanában, leszámítva azt az egy alkalmat amikor elmentem az egyik pályára, de az nem volt ennyire intenzív. Valamilyen szinten megértem, hogy így befogtak edzésre, mert pont kiesett az egyik versenyzőjük, így engem akarnak indítani helyette, a verseny pedig a nyakamon van. Ezért is tartott két és fél óráig az edzésem, ami alatta fél tüdőmet is kiköptem a végén pedig már muszáj voltam abbahagyni, mert a lábaim annyira remegtek a fáradtságtól, hogy egy rossz lépésembe került volna és feladja a szolgálatot abból pedig még nagyobb sérülésem is lehet.

De úgy gondolom megérte, mert az edzőm megdicsért és a csapattársaim is megjegyezték, hogy ennyi kihagyás után is remekül korcsolyáztam, tehát elégedett voltam magammal. Ezek után persze még mentem nyújtani a tükör terembe, de nem voltam egyedül, mert az egyik lány éppen ott gyakorolt és nem akartam megzavarni, szóval csak kívülről néztem ahogy táncol.

Észre vehetett közben, elvégre amint végzett vele, lehalkított a zenéjét és ajtót nyitott nekem és illedelmesen köszönt amit én is követtem és bementem a terembe.

- Régen láttalak itt, újra korizol?

- Igen, úgy döntöttem visszajövök. Bocsi, de nem emlékszem rád... Te is korizol?

- Koriztam, most már csak táncolok. Amúgy Kazuha vagyok.

- Kazuha... - Ismételtem el a nevét, míg igyekeztem felidézni az emlékeimben, hogy ki is lehet ő, aztán amikor eszembe jutott, csak meglepődve néztem rá. - Woah! Ennyi időt azért nem hagytam ki, még is mikor nőttél meg így?

- Azért nem voltam olyan alacsony...

- Biztos vagy ebben? Előkeresek egy képet csak hogy te is lásd.

- Arra nincs szükség, borzalmasan néztem ki akkoriban, nem akarom megint látni.

- Hát te bolond vagy, akkor is szép voltál, nem tudom mit panaszkodsz. - Pakoltam le a cuccaimat az egyik sarokba, hogy ne legyen útban senkinek, majd nekiálltam a nyújtásnak. - Nem maradok sokáig, csak nyújtani jöttem, szóval folytasd nyugodtan.

- Oké. Amúgy ha itt végeztem pár barátommal elmegyünk enni egyet, ha gondolod csatlakozz hozzánk. Rég találkoztunk, biztos van mit megbeszélnünk.

- Végül is ráérek, szóval miért ne?

Régen csapattársak voltunk és volt is, hogy versenyen közösen táncoltunk, így kicsit rosszul éreztem magam amiért teljesen megfelejtkeztem róla, de akkoriban ahogy most is, nem igazán érdekeltek a csapattársaim, csak magam miatt jártam oda, nem pedig barátkozni.

Minden esetre örültem annak, hogy nem vette magára a dolgot és még meghívott vacsorázni is, így legalább egy kicsit tényleg felzárkózhatunk egymáshoz és átbeszélhetjük, hogy mik történtek velünk. Bár az utóbbi napokról és biztos mélyen hallgatni fogok, nem kell megtudnia, hogy milyen őrültséget is csináltam, azt meg főleg nem kell tudnia, hogy a fiúk is bejönnek. Vagy valami olyasmi, jelenleg tényleg nagyon zavarodott vagyok ezzel kapcsolatban, így nem akarom elkiáltani vagy felcímkézni magam.

Előbb végeztem, mint ő így visszamentem az öltőhöz és vettem ott egy gyors zuhanyt, ha már kimozdulok egy kicsit, nem akarok izzadtan ott lenni, ki tudja még, hogy kik lesznek ott. Mire végeztem Kazuha és a barátai már vártak rám, így gyorsan oda is mentem hozzájuk és bemutatkoztam azoknak akiket nem ismertem.

Számíthattam volna arra, hogy többségük lány lesz, de mindegy. Engem nem zavar, inkább amiatt aggódom, hogy az én jelenlétem fogja zavarni őket, elvégre biztos vagyok benne, hogy vannak témák amiket nem éppen akarnak egy fiú társaságában megbeszélni.

Mondjuk én csak a kaja miatt megyek. A többi nem igazán érdekel.